Afrika fájdalmas sebei

Loméban, Togo fővárosában gyűltek össze az Afrikai Egységszervezet (OAU) tanácskozására a résztvevő országok képviselői hétfőn. A tagok a sok sebből vérző Afrika egyik legfájóbb történelmi eseményére akarják felhívni a nyugati országok figyelmét: a ruandai tömeggyilkosságra. 1994-ben majdnem egymillió ember esett áldozatul a törzsi háborúnak.A szervezet néhány igen befolyásos tagja kiadott egy proklamációt, amelyben elítélik egyes nyugati országoknak az ügyben mutatott magatartását. Az írás jegyzői, a botswanai Ketumile Masire és a mali Ahmadon Touré tábornok elismert szakemberek az afrikai kontinensen. Szerintük Franciaország, aki remek kapcsolatot tartott fönn a ruandai hutu vezetésű kormánnyal, gazdasági ereje által segíthetett volna kilábalni a veszélyes helyzetből. Az Egyesült Államoknak azt vetik a szemére, hogy mint a világ első számú hatalma, az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja, fel kellett volna szólítania a nagyhatalmakat a cselekvésre, ehelyett elengedte a füle mellett a ruandai helyzet miatt aggódó hangokat. Bár a genocídiumra számtalan bizonyíték volt, a gazdag nyugati országok inkább nem figyeltek ezekre, és mindössze a humanitárius szervezetek segítettek a rászorultakon.A már idézett dokumentum szerzői szerint késlekedés és nemtörődöm magatartás arányaiban akkora károkat okozott a fekete kontinensen, mint a második világháború Európában. Ezért a proklamáció írói követelik egy „ruandai Marshall-segély” beindítását, ahhoz hasonlatosat, amilyet az Egyesült Államok nyújtott a második világháború által megtépázott Európa újjáépítésére. Bár az ENSZ sajnálatát fejezte ki a történtek miatt, ennél jóval többet várnak Afrikában.Az OAU tanácskozása során megvizsgálják az iratot, majd döntenek sorsáról. Más, ehhez szervesen kapcsolódó kérdés is megfontolásra vár: a ruandai háborús bűntényeket vizsgáló törvényszék áthelyezése Tanzániából Ruandába, hogy azok ítélkezhessenek a bűnösökön, akik ellen vétettek. Ezenkívül Afrika örök problémáját is megvitatják: az állandósult háborús-polgárháborús helyzetet a kontinens bizonyos országaiban. A szervezet tavalyi ülésén megfogadták a résztvevők, hogy nem tárgyalnak olyan kormánnyal, amely erőszakkal szerezte meg a hatalmat. Ezért a mostani tanácskozás bizony foghíjas lesz: nem lehet ott az egyik legfontosabb tag, Elefántcsontpart képviselője, ugyanis az országban tavaly decemberben katonai puccs zajlott le, és azóta is polgárháború dúl a Robert Guei tábornok által vezérelt gerillák és a kormánycsapatok között. Mások viszont önként maradnak távol. Indokuk a levezető elnök személye: a togói elnök, Gnassingbe Eyadema ugyanis kapcsolatot tart fenn az Angolában tevékenykedő gerillaszervezettel, az Unitával. Emiatt Angola és déli szomszédja, Namíbia is hiányozni fog, így a tanácskozás végeredménye nem feltétlenül egyezik a teljes OAU-tagság véleményével. A szervezet főtitkára, Salim Ahmed Salim kijelentése rávilágított az afrikai tragédiára: a tanácskozás két napja alatt is rengeteg embert visz el az éhínség vagy hal meg a háborúban. A helyzet tarthatatlan, és ha nem kapnak segítséget a világ gazdagabbik és szerencsésebb felétől, a fekete kontinens középkori anarchiába süllyedhet.