időjárás 17°C Paszkál 2022. május 17.
logo

EU-konform lakásfoglalások?

Molnár Pál
2000.08.01. 22:00

„Méltó szolgálattal szerzett birtokából senki meg ne fosztassék...” Az Aranybulla e különösen fontos mondata híven érzékelteti: a tulajdon szentségét itt, Magyarországon már 1222-ben törvénybe véste az uralkodó és a nemesség közös akarata. A korszakot feudalizmusként jegyezte utóbb a történettudomány, az alaptörvény azonban a kapitalizmusban is – jelképesen – hatályban maradt. A tulajdon szentsége nélkül nem érvényesülhet a tőke uralma.Hallván a lakásfoglalásokról szóló friss híreket, az embernek az az érzése támad: az 1222-esnél jóval fejletlenebbek az állapotok. Budapesten, Európa kellős közepén nomád kori viszonyok alakultak ki, az alkotmányosságra a legkevésbé sem ügyelő lakosok „méltó szolgálattal szerzett birtokából” forgatják ki az egyes kerületek törvénytisztelő lakosságát. Nevezetesen az önkormányzati tulajdonban lévő lakásokat orozzák el az adófizető emberektől.Az esztendők óta zajló inváziónak kedvezett a hatóságok törvénnyel való megbénítása. A gyakorlat ugyanis az volt, hogy a lakásfoglalást feljelentés követte, majd hároméves bírósági eljárás következett, s annak végén, a kilakoltatás után nem sokkal újabb lakásfoglalók rohamozták meg az ingatlant, s velük újrakezdődött a bürokratikus ügyintézés.Ezen várhatólag változtat a lakástörvény egyes passzusainak módosítása. A július elseje óta hatályos paragrafusok szerint már nem szükséges bírósági eljárást indítani: az önkormányzati jegyző is elrendelheti a karhatalom általi kilakoltatást. Az új gyakorlatról még nincsenek tapasztalatok.Felvetődik azonban, hogy az önkormányzat miért nem utalja ki azonnal a megüresedett lakást olyan családnak, amely a jogállamiságot, az európai normákat tiszteletben tartja, s régóta vár otthonra?A válasz erre az, hogy az önkormányzatnak sokféle előíráshoz kell tartania magát – ellentétben a lakásfoglalókkal, akikre semmilyen írott és íratlan szabály nem vonatkozik. Az önkormányzatnak figyelembe kell vennie, hogy a megüresedő lakás rossz állapotban van, kopottak a falak, rongáltak az ajtók, a gáztűzhely netán életveszélyes. Ezeket rendbe kell hozatni.A rendbehozatal több hétig is eltart, mert a munkát – ez is előírás – meg kell pályáztatni, s megrendelni a legkedvezőbb ajánlatot tevőtől. Csak ezután kezdődhet el maga a felújítás.Annak eldöntése, ki kapja a megüresedett lakást, szintén nem percek kérdése. Össze kell hívni az önkormányzati lakásbizottságot, s ott minden szempontot mérlegelve kell határozni arról a legkevésbé sem könnyű kérdésről: a sok rászoruló – például fiatal, gyermeket vállalni akaró, s az utódokat taníttatni is szándékozó család – közül melyik költözhessen be a felújított otthonba.Ez is hosszú időbe telik manapság, amikor a döntéshozatal demokratikus körülményeire különösen érzékeny a közvélemény egy része. Nem vesztegetik azonban idejüket a lakásfoglaló bandák. Amikorra a felújítási munkákra kiírt pályázatot megnyerő mester megjelenne a lakásban, már beköltözött állampolgárok népes serege fogadja. Hasonló a helyzet az úgynevezett havárialakásokkal: ezeket azért tartja fenn az önkormányzat, hogy a természeti csapás, omlás következtében lakhatatlanná váló otthonok tulajdonosait átmenetileg el tudja helyezni. A lakásfoglalókat ez a cél nem érdekli: időnként eme ingatlanokat is birtokba veszik.Az ilyen jellegű törvénytelenségek ellen jelenleg nem lép fel hatékony állami szerv. Míg az esetleges állami törvénysértésekkel hatalmasra duzzadt apparátus, a szószólói – idegen szóval: ombudsmani – hivatal buzgón foglalkozik, az állampolgárok egyes törvénysértő cselekedeteire nem jut hatósági figyelem. „Sokkolóan hatott a hivatalra, hogy a parlament a törvényi határidő lejárta után sem választotta meg Polt Péter utódját” – panaszolta lapunknak Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. Nem nehéz kitalálni, mennyire sokkolóan hat a békés állampolgárokra, amikor lakásuk közvetlen közelébe más, a törvényekkel hadilábon álló népes csoport költözik be, s eltérő viselkedési normáival felbolydítja az addigi nyugalmat. Ezáltal megakadályozva többek között azt, hogy a régebben ott lakók szellemileg felkészüljenek a várt európai uniós csatlakozásra, gondosan rendezhessék adófizetési kötelezettségeiket: tudjon miből közalkalmazotti béreket, ombudsmani jövedelmeket, értékpapírok utáni kamatokat, no meg segélyeket fizetni az állam. S ezen utóbbi, lakásukban törvényesen lakó polgárok érdekeit nem képviseli buzgó állami szerv vagy hangos civil szervezet.A lapunkban megjelent hír, amely szerint Pesthidegkút budaligeti részén egytucatnyi önkormányzati lakást foglalt el hatvan állampolgár, mégpedig gépkocsis bútorszállítással, azt jelzi: egyfajta polgárháborús állapotok kezdenek kialakulni néhol az utóbbi időben. Az akció szervezettsége és motorizáltsága érzékelteti: korántsem a szociálisan rászoruló, elesett réteg tagjai húzzák meg magukat a szükséghajlékban. Hanem a kényes információk közelébe férkőző – azokért feltehetőleg korrupciós pénzt fizető – ingatlanspekulánsok üzleti lépéseiről is szó lehet.A folyamat sok aggasztó kérdést vet fel, közöttük azt a divatosat: vajon megfelel-e az európai uniós normáknak az „ingatlanfronton” alkalmazott nomád – népvándorlás kori – taktika? Jogállaminak minősül-e az a kettős mérce, amely idehaza az állampolgárok egy részétől megköveteli az előírások kínosan pontos betartását, a precíz adófizetést, míg az állampolgárok másik részének elnézi a legnyilvánvalóbb törvénysértéseket is?„Hivatalos válasz” e kérdésekre feltehetőleg nincs, noha személyes véleményük sokaknak kikristályosodott. A feszültségek kiéleződése miatt esetleg – nem is feltétlenül a messzi jövőben – bekövetkező robbanás megelőzése alighanem minden józan politikai erőnek érdeke lenne. Talán még annak is, amelyik korábban szép eszmék hangoztatásával növelte, mert elfödte a bajt.A nyilvánvaló jogtalanságok ködösítésére sokféle „modern”, emelkedett érv megfogalmazódott már, és ilyeneket bőven fogunk hallani a jövőben is az ezért javadalmazott szónokoktól. Mégis, különösebb civil kurázsi nélkül le lehet szögezni: a lakásfoglalás nem EU-konform, s demokráciában nem mérhetők kettős mércével a jognak asztalánál egyaránt helyet foglaló emberek.