Milliárdos közös vagyon

Nem kizárt, hogy több száz milliárdot érő közös olaj- és földgázvagyon található a magyar–román államhatár mentén. Ezért a közös kutatásra és kitermelésre tett javaslatot nemrég egy Hargita megyei országgyűlési képviselő. Antal István javaslatát a Mol Rt. egykori vezérigazgató-helyettesének, Szalóki Istvánnak – az Antal kérésére elkészített – dolgozatára alapozta. A kezdeményezők emlékeztetnek arra: mindkét államnak érdeke a közös telepek kiaknázása, mert ha bármelyik fél erőltetett kitermelésbe kezd a saját térfelén, könnyen átemelheti a másik ország ásványvagyonának egy részét saját térfelére. Az eljárás nem példa nélküli.Nagyjából 22 millió tonna kőolaj és 15 milliárd köbméter földgáz húzódott meg négy, korábban közös érdekeltségűvé nyilvánított mezőn, a magyar–román határon. Ferencszállás–Keresztúr, Ferencszállás–Kelet-Kiszombor– Pordeanu, Battonya–Kelet-Turnu-Nord, Sarkadkeresztúr–Szalonta térségeiben fele-fele arányban oszlott meg az említett menynyiségű kőolaj a két ország között, és a magyarok javára 80-20 százalékban a földgáz. A kőolajnak általában 25-35 százaléka, a földgáznak 75-80 százaléka nyerhető ki a föld mélyéből – állítja korábban végzett számítások alapján Szalóki István, a Mol Rt. korábbi vezérigazgató-helyettese, aki a közös kitermelésre az 1970-es években létrehozott magyar–román szakértői bizottságnak is tagja volt. Antal István erre hivatkozva kért szakmai áttekintő anyagot Szalóki Istvántól.Szalóki tanulmányát (amelyet a Mol Rt. vezérigazgatója és az Országgyűlés gazdasági bizottsági titkára, Zakó László is kézhez kapott) Antal István Hargita megyei képviselő, a választások előtti román parlament ipar és szolgáltatások szakbizottságának titkára nemrég adta át az ottani ipari és kereskedelmi minisztériumnak. A cél az volt, hogy a szaktárca mielőbb vegye fel a kapcsolatot a magyar Gazdasági Minisztériummal (GM) abból a célból, hogy újraélesszék a huszonöt évvel ezelőtt elkezdett, de 1982-ben megszakadt határ menti kőolajipari együttműködést. Ezt a vélekedést Szalóki István is messzemenően osztja, hiszen mint hangsúlyozta: a Horn-kabinet 1997-ben alapszerződést írt alá Romániával is, és ha már megszületett a sokat vitatott egyezmény, legalább egyetlen kézzelfogható eredménye legyen.Az ásványi vagyon jelentős részét egyik vagy másik ország „átemelheti” a saját térfelére. Ehhez nem kell többet tenniük, mint a természetesnél nagyobb kapacitással termelni (erőltetett termelésbe kezdeni), aminek következtében az egyik állam tulajdonát képező olaj- vagy földgázvagyon egy része átáramlik a másik országba. Szakértői becslések szerint 1977–79-ben előfordult már, hogy Románia hasonló módon körülbelül száz-százötvenezer tonna kőolajat „szippantott át a határ alatt”, amit a magyarok észleltek, s amelynek egyenértékét ugyanilyen módszerrel igyekeztek visszaszerezni. Ha a két fél nem törekszik a meglévő vagyon közös, összehangolt kitermelésére, úgy könnyen előfordulhat, hogy dollármillióktól fosztják meg egymást – figyelmeztet a közös földgáz- és kőolajvagyon együttes kitermelését szorgalmazó politikus és az együttműködés lehetőségét felvázoló egykori Mol-vezető.Szalóki István azt javasolja: most – miután feltehetőleg befejeződött a négy mező készleteinek kitermelése – mérleg vonható mindkét oldalon a korábban meglévő és kitermelt vagyon értékében. Ezt tegyék meg a felek, de ne lépjenek fel kompenzációs igénynyel egymással szemben, hiszen az eleve kudarcra ítélné a további együttműködést. Erre pedig feltétlenül szükség van a korábban említett okok miatt, mert egyik állam sem engedheti meg magának azt, hogy vagyonát a szomszédja „csapolja” meg.– A Gazdasági Minisztériumhoz nem érkezett a közös ásványi vagyon kitermelésére vonatkozó javaslat Bukarestből – mondta érdeklődésünkre Szentpétery Emese főosztályvezető-helyettes. A szaktárca örömmel vesz minden nemzetközi együttműködésre vonatkozó kezdeményezést, és soha nem utasítják vissza, így – mihelyst érkezik hasonló kérés –a magyar–román határ menti együttműködés realitását is megvizsgálják – hangsúlyozta.Járai Antal, a Magyar Bányászati Hivatal elnökhelyettese is valószínűnek tartja, hogy található még kitermelésre érdemes mennyiségű földgáz és kőolaj a közös határon. Véleménye szerint Biharkeresztes és Komádi térségében is érdemes lenne együttműködésre törekedni. A közös, összehangolt kitermelés megvalósításához azonban Romániában jelentős szemléletváltásra lenne szükség – hangsúlyozta Járai Antal. Ő jelenleg enyhe hitetlenséggel fogadja a közösködés realitását. Álláspontját szervezeti hiányosságokkal támasztja alá Járai Antal, hangsúlyozva, hogy Romániában jelenleg csupán ásványvagyon-ügynökségek léteznek, s egy esetleges, két ország közötti munkafolyamat koordinálására az ügynökségek nem alkalmasak. Járai Antal lapunknak megemlítette azt is, hogy a román szakhatóságok a Magyar Bányászati Hivatal segítségét kérték, hogy az itteni minta alapján Romániában is létrehozzák a területi bányakapitányságokat. A bányakapitányságok létrejöttével már sokkal komolyabb szervezeti hátteret nyerhet az országok közötti együttműködés.Az olajszakmában jártas szakértők figyelmeztetnek arra is, hogy „életveszélyes” lehet az együttműködés. Közismerten államelnöki és miniszteri szinten szorgalmazták a románok a Kaszpi-tenger térségében a román– magyar gázkitermelési együttműködést, s noha a magyarok minden esetben küldtek megfelelő szakértőt a megbeszélésekre, a román állam soha nem vett részt ezeken a fórumokon. Helyettük különféle olajtársaságok középvezetőivel találkozhatott a magyar küldöttség.– Ezek után elképzelhető, hogy milyen fogadókészség mutatkozik Romániában a közösködésre, ha még a miniszterelnöki és az államelnöki tárgyalási jegyzőkönyvekben rögzítetteket sem veszik komolyan – támasztotta alá szkepticizmusát egy hazai köztisztviselő.Erre a felvetésre Szalóki csak annyit reagált, hogy a román hatóság azonnal keresné a kapcsolatot, ha tudomására jutna, hogy a határ mentén, a magyar oldalon komoly kutatásba vagy kitermelésbe kezdtek. Fölvetette ugyanakkor azt is: érthetetlen előtte, hogy miért kell megvárni azt, amíg a románok tesznek javaslatot a közös munkára, amikor ezt Budapest is kezdeményezhetné annak tudatában, hogy esetleg még kitermelésre érdemes, ugyanakkor elveszíthető ásványi vagyon húzódik meg a határ mentén. De ha ilyen már nem létezne is, ezt is közös – a határ két oldaláról rendelkezésre álló – információk alapján kellene rögzíteni, és a huszonöt éve megkezdett államközi munkát lezárni.