Húsz évvel ezelőtt, 1981. február 23-án veszélybe került a spanyol demokrácia. Antonio Tejero Molina, a csendőrség alezredese néhány fegyveres lázadóval az oldalán behatolt a parlamentbe – amely éppen Calvo Sotelo miniszterelnök hivatalba iktatására készülődött –, és katonai puccsot kísérelt meg. Tejero próbálkozása nem járt sikerrrel, s ez vitathatatlanul a spanyol király érdemének mondható. I. János Károly ebben a válsághelyzetben azonnal magához ragadta a kezdeményezést, s tízmilliók által hallgatott, határozott hangú beszédében a demokrácia védelmére kelt. A fegyveres erők 99 százaléka az alkotmányos rendnek megfelelően a királynak engedelmeskedett, így rövid idő alatt elhárult a puccs veszélye, és megmaradtak a hat évvel korábban kibontakozásnak indult spanyol demokrácia vívmányai.Amikor 1975 novemberében meghalt Francisco Franco, a közel negyven éven át regnáló diktátor, kevesen hitték volna, hogy Spanyolország olyan virágzó huszonöt évnek néz elébe, amely példa nélkül álló nemcsak az ország történelmében, hanem nemzetközi összehasonlításban is. Ennek a folyamatnak a kiteljesítésében történelmi érdemekre tett szert János Károly király. Személye egyesítette a spanyol polgárháború (1936–39) következtében évtizedekre megosztott társadalmat, elősegítette az átmenet vértelen megvalósulását, a politikai intézményrendszer kiépülését.Spanyolországban 1931-ben kiáltották ki a köztársaságot, s ezután a királyi család száműzetésbe kényszerült. A monarchiát a polgárháborúban győztes Franco tábornok nem kívánta visszaállítani, de megállapodott Don Juan de Borbónnal, hogy fiát, az 1938-ban született János Károlyt Spanyolországban taníttathatja. Az ifjú herceg középiskoláját követően katonai tanulmányokat folytatott négy éven át a hadsereg három fegyverneménél. 1962 májusában feleségül vette Dona Sofiát, a görög királylányt, házasságukból három gyermek született: Elena, Christina, Felipe. Franco tábornok tudatosan készítette elő a terepet a monarchia restaurálására. Ennek érdekében elfogadtatta az úgynevezett örökösödési törvényt, amelynek alapján halálát követően a cortes János Károlyt proklamálta az ország uralkodójának.Spanyolország 1975-ben nemzetközileg elszigetelt, társadalmi problémáktól sújtott, gazdaságilag fejletlen ország volt. A megindult demokratikus fejlődés első kézzelfogható eredményeként 1977-ben, negyven év elteltével újból szabad választásokat tartottak, s elfogadták az ország új alkotmányát. Ezzel eldőlt, hogy a spanyol demokrácia monarchikus keretekben valósul meg, az ország első embere a király, aki a nemzet egységét szimbolizálja. Az egymással szemben álló politikai erők elfogadták az alkotmányos szabályokat, s így elhárult a diktatúra visszatérésének rémképe.A Tejero-puccsot leszámítva a politikai berendezkedés erőszakos megváltoztatására senki nem tett kísérletet. Az országot irányító pártokat nagymértékű pragmatizmus jellemezte kormányzásuk során. Ennek szép példája az 1982-ben hatalomra került szocialisták magatartása a NATO-tagságot illetően: a választási kampány során harcos NATO-ellenes magatartást tanúsítottak, de kormányra kerülésüket követően megváltozott az álláspontjuk. Spanyolország 1982-ben csatlakozott a NATO-hoz (ezt 1986-ban egy referendum megerősítette), de anélkül, hogy részt vett volna a katonai szervezet tevékenységében.Az ország 1986. január 1-jén csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez, amelynek egyik oszlopos tagjává és vezető erejévé vált. A spanyol gazdaság szédületes fejlődésen ment keresztül az elmúlt huszonöt évben, politikai intézményrendszere szilárd és példaértékű. Mára a diktatúra nyomai teljesen eltűntek, s levetkőzve a totalitárius struktúrák béklyóit, létrejött a társadalmi konszenzus. Ebben a békés átmenetben nélkülözhetetlen szerepet játszott János Károly, aki demokratikus tartalommal töltötte meg a királyság intézményét, s valóban minden spanyol uralkodójává vált.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
