Szombaton megint demonstrálták másságukat a magyar fővárosban – New York-i mintára – hazai melegeink. A távirati iroda szerint kétezresre becsült szivárványos menet a Felvonulási térről indult, a Hősök terén áthaladva rákanyarodott az Andrássy útra, majd a Vigadó téren ért véget. Ott a homoszexuális szaklap főmunkatársa tartott beszédet időszerű társadalmi kérdésekről. A rendezvényhez csatlakozó „zöldfiatalok” nyilatkozata szerint – az MTI-t idézve –: „A melegek iránti tolerancia nélkül Magyarországon nincs jövője a demokráciának, nem beszélhetünk valódi politikai kultúráról, emberhez méltó életről.”Mondhatni, szép kis árukapcsolás ez, ráadásul némi kirekesztésszaga is van, hiszen eszerint sokunknak esélye sincs emberhez méltó életre, ha az ízlésünk történetesen nem elég nyitott a saját nemünk felé. De maradjunk a „büszkeség napjának” budapesti felvonulásánál! A rendezvény ellen azért tiltakozott több társadalmi szervezet – a volt politikai foglyok és üldözöttek, ’56-os elítéltek és egykori szabadságharcosok képviseletei –, mert szerintük a Hősök teréhez méltatlan az ilyesfajta „műsor”. (Sajnos az illetékesek gondolkodás nélkül megadták az engedélyt.)A tiltakozóknak igazuk van! E reprezentatív terünket azért nevezik a hősök terének, mert a 20-as évek eleje óta ott van a hazáért életüket áldozó vitézek emlékhelye, az ismeretlen katona sírja, amelyet évtizedek óta minden hozzánk látogató államfő, uralkodó, kormányfő és más nemzetközi nagyság kegyelettel megkoszorúz. Nemzeti ünnepeinken díszőrség tiszteleg hőseink emlékének. Ennek a helynek a közelében sincs keresnivalója semmiféle devianciának, az önfeláldozással és az igazi emberi méltósággal ellentétes demonstrációnak. A melegek büszkélkedjenek máshol!

Tuja a kertekben: miért száradnak ki, és meg lehet-e őket menteni?