A képviseleti demokrácia felett egy jurisztokratikus uralmi gépezet nem tudna megszerveződni, ha az állam főbírái/alkotmánybírái és az őket meghatározott döntések felé ösztökélő globális NGO-hálózatok mellett nem létezne egy jól szervezett egyetemi jogászi hálózat is. Ez egyrészt megadja az elméleti igazolást e döntések meghozatalára (illetve kritikáival elrettenti a főbírákat e döntések helyett más döntések meghozatalától), másrészt kidolgozza az NGO-perlések számára a megfelelő érvelési formulákat.
Ez az egyetemi jogászi hálózat az utóbbi évtizedekben a globális episztemikus (tudásalapú) közösségeket egy meghatározott politika felé tolta el. Ez az eltolódás azt jelenti, hogy egy ilyen közösségbe már csak azok a tudósok, egyetemi emberek tartozhatnak, akik azonos politikai értékeket vallanak, és egy meghatározott célért küzdenek. Így már nem egyszerűen csak semlegesen „faggatják a valóságot”, hanem már csak abban az irányban nyitottak, amely a politikai értékeiknek megfelel.
Ha ez persze teljessé válik egy-egy tudományág közösségében, akkor fokozatosan megszűnik a szabad kutatás, és akik más politikai értékek mellett akarják „faggatni a valóságot”, azokat kitaszítja az ilyen monolittá vált tudósközösség. Vagyis ez ekkor már teljes mértékben egyetlen episztemikus közösséggé vált (torzult), és útban van afelé, hogy egyre nyilvánvalóbban csak mint egy szellemi-politikai csoport működjék, amely csak imitálja a tudósközösség jelleget, és eközben uralja ennek egyetemi tanszékeit és akadémiai kutatóhelyeit.
Ez játszódott le a közgazdaságtanban az elmúlt évtizedekben az egész világon, és a szabadpiaci irányzat hívei teljes mértékben elfoglalták az akadémiai világot és az egyetemi tanszékeiket. Aki egy keynesi állami beavatkozásra alapított, felpörgetett gazdaságpolitikát akart kezdeményezni ebben a közegben, az egyszerűen nem talált erre kiképzett közgazdászokat, mert az egyetemek csak szabadpiaci modellekkel teletömött fejű közgazdászokat bocsátottak ki. Ezért például itthon Matolcsy György fő gazdaságpolitikussá válva 2010 után végső megoldásként kénytelen volt külön intézményben foglalkozni ezzel a politikával a kecskeméti Neumann János Egyetemen, hogy megtörje ezt a szabadpiaci egyetemi monopóliumot.