idezojelek

Karácsony Jézus nélkül

LANGY ESŐK JÖNNEK – Európa keleti felén van remény és jövő, mert itt a nemzetek nem veszítették el önazonosságukat.

Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente
Cikk kép: undefined
Fotó: GEORG HOCHMUTH

A bécsi karácsonyi vásároknak messzi földön nagy a híre. Mert szép, néha a hó is esik, forralt bor és finom sütemények várják a látogatókat, csilingelnek a kis harangok a téren, olyan igazi karácsonyias hangulatú időtöltés a derék osztrákoknál. Aztán idén már nem rendeznek meg minden eseményt, ugyanis drága és kicsit veszélyes is. A helyszín biztosítása szinte lehetetlen a nagy terület és a zsúfoltság miatt, no meg azt is tudja mindenki, hogy a tömegben nemcsak jóindulatú karácsonyozgatók vannak, de gyűlölettel a szívükben ólálkodó leendő gyilkosok is. 

A karácsonyi vásárok egyes városokban minden évben kockázati elemek, rendőrök hadával és civil ruhás nyomozókkal, akik a tömeget pásztázzák, betonelemekkel a betörni kívánó autók megfékezésére. De mivel alapvetően mégis jó üzlet, idén is lesz Nyugat-Európában több helyen is ilyen esemény.

Ez azonban már nem az, ami régen volt. Innen már hiányzik Jézus, az egész eltorzult egy habos-babos üzleti vállalkozássá. Az advent szó még létezik, de már nincs igazi jelentése a teljesen hitehagyott, mindent megkérdőjelező, felvilágosult nyugatiaknak. Ők nem várják Krisztus születését, ők az év végi evés-ivást és ajándékozást várják. A karácsony misztériumát kiüresítették, Jézust kidobták a jászolból, átvették Santa Claust az amerikaiaktól, így nem is különösebben meglepő, hogy a karácsonyi vásár is üressé vált. A betlehemek szobrait a legtöbb nagyvárosban már vasrácsok mögé teszik, mert az éj leple alatt valaki ellopná azokat, esetleg megrongálnák ismeretlenek. Nem érdemes ezen csodálkozni, a betelepült migránsoknak semmit se jelent a kereszténység, a háromkirályok vagy Szűz Mária. Az újonnan érkezők zöme saját hazájában is furcsa figurának számított, aki nem ismer se istent, se embert, és gond nélkül ott tudott hagyni mindent, hogy illegálisan átjusson Európába. Itt, a zöld kontinensen nem várja el tőlük senki, hogy tiszteljék e hagyományokat vagy a kereszténységet. Ne feledjük, 

Európa maga se tiszteli a hagyományokat és a kereszténységet, mindez amolyan babonasággá vált számunkra, a tiszta fej és a vastag pénztárca korát éljük a vallás és az ősök tisztelete helyett.

Ezért látható élesen a vasfüggöny vonala Európában. A mi térségükben van remény és jövő, mert az országok megmaradtak nemzetállamokként, a nemzetek nem keveredtek össze, nem hígultak fel, nem veszítették el önazonosságukat. 

A magyar templomok betlehemeit nem bántják, Jézusnak van szerepe a karácsonyban. Nincsenek terrorakciók, nem símaszkos-gépfegyveres rohamrendőrök között kell forralt bort inni a Vörösmarty téren. 

Szó se róla, nem vagyunk olyan gazdagok és befolyásosak, mint a németek vagy az osztrákok. Természetesen nálunk is vannak olyanok, akiknek semmit se jelent a kereszténység, emlékezhetünk a felhergelt csőcselékre, amely a ferences szerzetessel kiabált néhány hete a Ferenciek terén. 

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

De aki Magyarországon azt mondja magáról, hogy nem érinti meg a kereszténység, az nem mond igazat. Mert 

az ország keresztény, minden ünnepünk, a városok külleme, a beszédünk részletei tele vannak a krisztusi hittel. 

Legfeljebb nem vesszük észre, nem tartjuk fontosnak. A pályára lépő válogatott focisták egyike-másika ma is keresztet vet, amikor először a gyepet érinti a lába, a címerben két kereszt is látható, vagyis egyáltalán nem kell ahhoz Istenben hinni, hogy természetesnek vegyük a kereszténységet az életünkben. 

Ezt kérdőjelezik meg 

a gazdag és cinikus nyugati országokban. Ott veszélyesebb szintre került a keresztényüldözés, mint bárhol máshol. Egyiptomban a keresztények szinte száz százaléka jár templomba. Nem azért, mert ők jobb keresztények másoknál, hanem mert az identitásuk része, ha nem gyakorolják a vallásukat, akkor belesimulnak a muszlimok világába.

De a muszlimok tudják róluk, hogy keresztények, így nem is közösködnek velük, így ha valaki normális életet akar élni Egyiptomban, az gyakorolja a vallását. Nálunk, Európában, a kereszténység bölcsőjében a vallás gyakorlása nem jelent identitást, mert kiveszett az elmúlt nagyjából hetven évben az erre való törekvés. Talán a pápa személye iránti leplezetlen rajongás maradt meg nekünk, akire ma is milliók kíváncsiak. Sőt, emlékezzünk: Leó pápa megválasztásakor tömegek bámulták órákon át a Sixtus-kápolna tetején a kéményt, amelyet élőben közvetítettek a hírcsatornák, s a szakértők egybehangzóan kijelentették, senki se tud semmit, épp ez a konklávé lényege. Aztán ujjongott Európa, mikor felszállt a fehér füst. Épp ezért gondolom úgy, hogy van még remény, van visszaút a békés és talán emberibb Európa felé.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.