Hurrá, ez tehát manapság Európában a szabadság! Meg az egyenlőség vagy mifene. Miközben az agyonajnározott, háborúpárti, ukránbarát népség ott a fenséges unióban naponta próbálja – egyelőre sajnos sikerrel – eltitkolni azt a vérlázító életmódot, korrupciós botránysorozatot, melyet Zelenszkij úr nyilvánvaló hozzájárulásával, vagy ha nem, akkor tehetségtelenségének köszönhetően folytatnak Ukrajnában. Közömbösen nézik az elgyöngített, élhetetlenné tett országot, fütyülnek az ostoba háborút naponta elszenvedő népre, immár több mint három éve. S most nem szívesen szellemeskednék az ukrán elöljárók aranytapétás, aranyvécés fürdőszoba-berendezéseivel kapcsolatban, amely egyszerre felháborító és szánalmas. Szánalmas, mint immár az egész háború, és szánalmas az Európai Unió hozzáállása is az egész háborúzáshoz. A kezdetek óta.

Ebben a történetben viszont mégis az egyik legszánalmasabb, hogy az olasz sajtómunkások azzal magyarázkodtak, idézem, hogy „Lavrov szavai sok vitatott állítást tartalmaznak, amelyek tényellenőrzést vagy további pontosítást igényelnek”. Értjük! Az állításokat tehát cenzúrázni kell, azaz „tényellenőrizni”. Erre nincs tehát készség! Sebaj! Jó nagy butaságot mondtak, hiszen Lavrov szavait akkor lehet ellenőrizni, amikor ígéretei, megállapításai már kiállták vagy éppen nem állták ki a próbát, avagy már bizonyítani tudjuk, hogy ezek vitathatók vagy éppen hamisak, hazugok, valótlanok. Oké, akkor játsszunk! A mai Magyar Nemzetben, amikor elkezdtem írni a fenti cikkecskét, azaz november 14-én, pénteken, ezzel a címmel jelen meg egy cikk: Jóléti intézkedések soráról hozott döntést a kormány. Mármint a magyar kormány. No már most, az olasz recept szerint a Magyar Nemzet újságíróinak is, így nekem is meg kellene vizsgálnom, hogy kormányunk ígéretei tartalmaznak-e vitatott állítást. Szerintem viszont ezt leginkább akkor kell és lehet megvizsgálni, amikor az ígéretek nem teljesülnek, vagy másképp teljesülnek, mint ahogy az ígéretben benne van. Lavrov állításait persze lehet bírálni, kell is, hiszen a puding próbája még Olaszországban is az evés. Azaz akkor ítéljenek, akkor cáfoljanak, amikor az orosz külügyér kijelentései nem bizonyulnak hitelesnek. Mélyebben nem érdemes belemennünk ebbe a különös esetbe, már csak azért sem, mert Európa országainak külpolitikáját illetően ért már bennünket néhány meglepetés. Most azt is megtudhattuk, hogy vitatott állításokat nem szabad tenni. Lavrovnak semmiképpen. Tehát: vitára nincs szükség! Most itt tartunk! S vita már csak azért sem lesz semmiről, mert az EU vezetésre rendkívül alkalmatlan és bizonyíthatóan korrupt főnöke, azaz Ursula von der Leyen éppen ezekben az órákban jelentette be, hogy újabb milliárdokat küld Kijevnek. Ugyan mit számít itt, hogy engedik-e beszélni Lavrovot, vagy sem? A lényeg, tovább lehessen Európa népének, Európa háborút nem akaró népének fityiszt mutatni, s a hátuk mögött éltetni és támogatni a velejéig erkölcstelen brüsszelita háborúpárti, bevándorláspárti siserahadat, s újból és újból felvirágoztatni a mai politikai életet oly jellemző korrupciót, mégpedig a csókos asszony és a mutogatós bácsi főszereplésével. Ja, majd elfelejtettem, egy másik túlmozgásos ember, bizonyos Macron meg éppen most jelentette be, hogy országa űrháborúra készül Oroszország ellen.

Na tessék! Már megint köhög a bolha.

A szerző újságíró