Mióta élünk és remélünk, azóta vágyódunk arra, hogy életünket az igazság és az erkölcs diktálta jog segítse és irányítsa. Úgy, ahogy Petőfi megálmodta és versbe szedte, hogy a jog asztalánál mindenki egyaránt foglalhasson helyet. Na, ez nem jött össze, nem lett itt, a Földön sehol valódi jogállam, de még csak álmodni sem érdemes róla. Rabságban élünk ugyanis. A kreált jog rabságában. Azt hittük, hogy lehet jogállamot építeni, de tévedtünk. Mi például belekerültünk egy olyan gyülekezetbe – Európai Uniónak hívják –, ahol minden van, csak jog és igazság nincs. Nem hozakodnék most elő azon uniós „szereplők” nevével, akik a közelmúltban súlyos jogsértéseket követtek el, de azért még mindig ott terpeszkednek – na nem a jog asztalánál, hanem a húsosfazéknál. Mintha mi sem történt volna.

Alig néhány napja meg azt olvashattuk, hogy bizonyos Federica Mogherini, akit, mint az EU egykori külpolitikai vezetőjét tisztelhettünk, korrupciós botrányba keveredett, meg közbeszerzési csalással is gyanúsítják. Nem egyedül, társai is vannak az EU magas rangú tisztviselői közül. Mondhatnánk, hogy ennyi év után szemünk se rebben, amikor a jogállamiság fogadatlan prókátorai rendre bűnügyekbe keverednek, hiszen igazi retorzió még csak véletlenül sem éri őket. Eva Kaili például úgy visszaült az unió egyik trónjára, mintha soha semmi bűnt el nem követett volna. A bőröndökben hurcolászott pénzek pedig némák maradtak. Ezt jelenti ugyanis az uniós demokrácia. Én lopok, te meg elnézed. Ennyi. Számos példát sorolhatnánk még Von der Leyen és tiszteletre nem méltó körének különleges ügyeiről, de fölösleges, hiszen olvashatunk ezekről sokat, csak éppen semmi érdemleges nem történik. Hiszen ezek az ügyek kizárólag a demokráciát óhajtják védelmezni.

Nos, a jog asztala cseppet sem úgy van megterítve, hogy arról mindenki egyaránt vehet. A csudát! A jog asztaláról csak ők, a kiválasztottak vehetnek. És vesznek is! Persze a jogot tisztelő és komolyan vevő ember csak csodálkozik, s nem érti mi folyik itt. Hogy is értené? Hogyan magyarázható meg egy tisztességes magyar állampolgárnak az, hogy jószerével naponta ömlik a pénz a velejéig korrupt, s már bizony jóval a háború előtt végtelenül korrupt Ukrajnába? Nem magyarázható meg! A hazugságokra építkezők ugyanis felkészültek. A jogot – a nemzetközit is – már régen talonba tették, s úgy lopnak, csalnak, támogatnak, ítélnek, büntetnek – például bennünket folyton folyvást –, ahogy éppen tetszik nekik. S közben a demokráciáról hablatyolnak. Talán ez utóbbi „tulajdonságuk” a leginkább visszataszító. Ha csak arra gondolunk, hogy a németeknél az AfD nevű pártot folyton támadások érik, miközben persze tombol náluk is a demokrácia, avagy elnézzük, amint fél Európa retteg a migránsok bűnügyei, gyilkosságai miatt, de semmi érdemleges lépést nem tesznek, hogy a helyzet javuljon, akkor szomorúan azt kell megállapítanunk, hogy bizony ennek a mára már minősíthetetlen társaságnak ez jelenti a demokráciát.