idezojelek

Egy évforduló ürügyén

A kezdetek óta leginkább azt kell látnunk, hogy Európát ezek az uniós „halljakendek” meg óhajtják fosztani lényegétől.

Kondor Katalin avatarja
Kondor Katalin
Cikk kép: undefined
Fotó: THOMAS TRAASDAHL
0

A történelem őrzi titkát, s bizony nagyon nehéz évekkel bizonyos események után reális véleményt alkotni egy-egy sorsformáló eseményről. Így vagyunk sokan az Európai Unóba történő belépésünkkel kapcsolatban is, és annak hozadékával is. Lassan – azaz nem is oly lassan, hiszen 2026. május első napján lesz – 22. esztendeje, hogy tagja lettünk ennek a különös társaságnak, szerintem ennek a dicstelen alakulatnak. Talán nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy ekkor kezdődött Európa jelenkori elbolondítása. Egy ilyen eseményt szerintem nem érdemes ünnepelni, kizárólag csak kritikus szemmel elemezni kell, bár mára már tudjuk, mert megtapasztaltuk, hogy az EU nem az a hely, ahol elfogadnák a jó, európai érdekeket szolgáló, tisztességes döntéseket. Nem! Ilyenek jószerével nincsenek ugyanis, a kezdetek óta pedig leginkább azt kell látnunk, hogy Európát ezek az uniós „halljakendek” meg óhajtják fosztani lényegétől. Kultúrájától, népességétől, etnikai berendezkedésétől. Nincs nap, hogy valamilyen eszement ötlettel ne állnának elő, ez idő tájt elsősorban az ukrajnai háborúval kapcsolatban, melyet többnyire a csókos asszony, azaz az ukrán vezért, Zelenszkijt naponta csókjaival elhalmozó Ursula von der Leyen, európai fő-halljakendje tár elénk. Beteges tulajdonság, de szeretem megírni, hogy éppen aznap, amikor ezt a cikkemet írom, milyen hírözönben kell elmélyednem, hogy valamit megértsek abból, ami naponta történik velünk. 

Nos, ma, amikor tehát írni kezdtem, már december 13. van, Luca napja, s az advent jeles ünnepe. A néphit szerint ez egy olyan nap, amikor a boszorkányokat fel lehet ismerni, de jobb, ha e napon nem csinálunk semmit, mert ilyenkor a boszorkányok uralkodnak. Szükséges megemlítenem, hogy bizonyos boszorkányokat mi, magyarok már régen felismertünk. Annak ellenére, hogy most nem sorolnám fel a nevüket, de a lista – egyéni ízlés szerint – bővíthető. Nos, e napon azt írta az újság, hogy Mark Rutte, aki ez idő tájt a NATO főtitkára, egy biztonsági konferencián arra figyelmeztette Európát, hogy fel kell készülnie egy olyan háborúra, melyet nagyszüleink is átéltek. Magabiztos kijelentése arra utal, hogy ő már tudja, milyen volt az a háború, s milyen lesz. Pedig még csak 58 éves, de lehet, a nagymamája már nem él, így a források elapadtak, így aztán nem tudta őt felvilágosítani., milyen lelkülettel élte át a háborút a mami. Kijelentette azt is Rutte, hogy növelni kell a védelmi kiadásokat Oroszország elrettentése érdekében. Mert Európa és a NATO már veszélyben van! Meglehet, mondom én, de hozzáteszem, hogy ez csak a Rutte-félék miatt van így, mert szerintem az ostoba világ, és annak a semmirekellő, titkolódzó urai így gondolják. Megjegyzem, jóstehetsége van Rutténak, tudniillik azt is mondta, hogy Oroszország öt éven belül katonai erővel léphet fel a NATO ellen. Hogy ezt miért, mire alapozva gondolja, arról ő sosem szokott beszélni, csak kijelent. Ezt a viselkedést persze az unióba való belépésünk óta már megszokhattuk – bár nem könnyen – ettől az úrtól, és látnok barátaitól is. Ők ugyanis már elfelejtették, hogy az EU eredeti célja a béke megteremtése és a háborúk megelőzése volt, meg persze a gazdasági együttműködés az országok között. Egyik sem sikerült sajnos, lássuk be, a boszorkányok jól dolgoztak, bárki küldte is őket Európába.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

No, akkor még maradjunk vén földrészünkön, ott, ahol nincs kizárva, hogy egyedül maradok a véleményemmel, de úgy vélem, ez idő tájt, s már nem oly régen Európa elbolondítása folyik. A fentebb említett tények is ezt erősítik, de még mindig ott tartunk, hogy kontinensünk státuszát, cselekvési lehetőségeit az ostoba ötletek, a parancsuralmi kívánalmak, s országaink egyenrangúságának, egyenjogúságának folytonos megsértése jelenti. Mindig szégyellem, hogy ezt sokan még nem látják. Nem látják, hogy fortélyos elnyomásban élünk. Nem látják, hogy a hátunk mögött fenekednek a háborúpártiak, és tehetetlenek vagyunk mi, békeség-óhajtók. Nem látják, hogy egyre-másra születnek az embertelen, s a természetidegen elképzelések és ideológiák, és akik ezeket istenítik, azok azért teszik, mert jól tudják, hogy kicsi az ellenszél, tehát könnyebben boldogulnak.

Elég, ha mi, magyarok csak a folytonosan kötelező migráns-kvóták ránkerőltetésének mindennapos szándékaira és az ugyancsak folytonos, bennünket, magyarokat a szuverenitási törekvéseink miatt állandóan támadó akciókra gondolunk.

Tény, hogy manapság már mindent elborító hazugságtengerben vagyunk kénytelenek létezni. Csak egyet nem értek – jó, ez hazugság, mert nagyon sok mindent nem értek –, az pedig nem más, mint hogy az unió már jó ideje lényegesen többet foglalkozik Magyarországgal, mint saját magával, meg a nálunk sokkal fontosabb szerepet kapott uniós tagországokkal. Ennek magyarázatáról már sokan írtak, elmélkedtek. Azokkal értek egyet, akik úgy gondolják, a „KÖZEPET”, a filozófiailag, politikailag legfontosabb régiót mindig figyelemmel és retorziókkal kell vizsgálni és büntetni. Továbbá, ha lehet, elfoglalni. Ez filozófiai tény, s ezzel nem fárasztanám a bármilyen rendű és rangú olvasót, de kérem, mélyedjen el ennek a tételnek az igazságában.

Mivel nem vagyok politológus, de tán még ostoba sem, tisztelettel kérdem, ha folytonosan kioktatnak bennünket, magyarokat, mióta csak benne ücsörgünk az EU padsoraiban, akkor miért is nem lehet választ várni és kapni olyan kérdésekre, mint például:

– Mi bajuk a magyar igazságszolgáltatással, miközben, ha jók az értesüléseim, akkor például Németországban és Franciaországban a bírák kinevezése egy egész életre szól (három esztendővel ezelőtt olvastam ezt, lehet, azóta változott).

– Mi bajuk azzal, ha nem szeretjük a szivárványos zászlót? Az LMBTQ propagandát?

– Mit jelent nekik a szuverén nemzet fogalma? S ha nekünk mást, mint nekik, mi közünk és nekik mi közük hozzá?

Kérdéseinket az unióba történő belépésünk óta vég nélkül folytathatnánk, évforduló ide-oda. Persze szigorúan csak civil mércével, mert az EU-ban üldögélő, és életünkben semmi hasznot nem hozó gárdák tagjait nem érdeklik a civilek kérdései. Nem is tudom, hogy ilyen kérdésekre egyáltalán valaha is válaszoltak-e már az EU fura urai? Ha igen, jól titkolták, mert mi, civilek, nem értesültünk róla. Mindenesetre az tény, hogy a gondolkodó, és a nem beavatott emberek jó, ha emlékezetükbe idézik most, a belépésünk lassan napra pontosan 22. évfordulóján, hogy bizonyos Olaf Scholz német kancellár, aki 2021 és 2025 között töltötte be ezt a posztot, azt találta mondani valamikor uralkodásának kezdetén, hogy az unió szüntesse meg az egyes országok vétójogát, s mindenki fogadja el azt, amit a brüsszeli elit gondol. Magyarán bármilyen ostobaságot. No, ez a korszak el is következett. Benne vagyunk. Hogy belehalunk- e azt nem tudom, s lassan nem is érdekel. Mindenki saját sorsának kovácsa. Az EU is.

Én pedig, mint oly sokszor szomorú újságírói életemben, most is csak egyik kedvenc – a Pál utcai fiúk gyönyörű történetéből vett – idézettel teszem le a pontot: „Elég volt a gittegyletből. Ti itt mind sorra elnökök vagytok, mi meg hiába rágjuk a gittet.”

A szerző újságíró

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.