Manapság bizony elég gyakran osztogatják a Nobel-díjakat meg az egyéb kitüntetéseket. Én már négy-öt évvel ezelőtt is igencsak csodáltam, hogy Timmermans fentebbi ötletét hallva senkinek sem jutott eszébe ezt az igazán bölcs ajánlást e magas kitüntetéssel díjazni. Azt sajnos már négy évvel ezelőtt sem sikerült megtudnom, hogy ezen igazán ötletes „timmermansi” javaslatot elfogadták-e a hollandok, avagy az unió többnyire minden ostobaságot elfogadó szavazói. Meg is írtam akkoriban, hogy elérkezett a pulóverek aranykora, bár bundát is írhattam volna, az drágább. Mindenesetre azóta sem tudtam megérteni, hogy miért éppen a koronavírus-járvány okozta gazdasági sokk és a pulóverek felmagasztalása tudna enyhíteni a bajokon, de ez nyilván az én hibám. Spórolási ötletekből persze nekünk, magunknak is van elég, például az, hogy már négy esztendeje sem kellett volna az igazságtalan és hazug orosz-ukrán háborúba ölni a eurómilliárdokat. Több jutott volna fűtésre.

No, de maradjon az ember a kaptafánál, hiszen sem háborús, sem pedig energiapolitikai szakértő nem vagyok. Viszont itt a tél, a háború is tart még, meg egyre hidegebb napok is várhatók. Hogy aztán az Európai Unió bölcs politikusainak jut-e eszébe még „néhány szebbnél szebb gondolat”, azt nem tudom. Ám hogy állni látszék az idő az EU-nál, s nem szalad a szekér, azt még a hideg kályha mellől is jól érzékeljük. Mi több, még Petőfi sugallata sem kell hozzá. Én meg azt a következtetést vontam le Timmermans hajdani bölcs ajánlásából, hogy nem árt néha rendet rakni. Az ajánlások meg a gondolatok között sem.

A szerző újságíró