Mióta itt lakunk, ez a telek mindig üres volt. Valamikor állt itt egy villa, amelyet lebontottak és néhány garázst építettek a helyén, de nem ismerhettük meg a jelenlegi tulajdonost – meséli Erdős Jánosné, a közeli társasház közös képviselője, aki hónapokkal ezelőtt értesítette a hivatalos szerveket a hajléktalanok „áldásos tevékenységéről”. Néhány éve jelentek meg itt az első fedél nélküliek, akik az elhagyott gépkocsitárolókban rendezkedtek be, és azóta folyamatosan váltották egymást. Az elzavart garázslakók többnyire kukázásból, illetve a lomtalanításokon talált értékek gyűjtéséből éltek, így hatalmas kupacokban halmozták fel a gyűjtött szemetet az elfoglalt telken. Erdősné gyakran ébredt arra az éjszaka közepén, hogy hangosan kiabálnak és énekelnek a leittasodott gyűjtögetők, miközben elviselhetetlenül büdös füstfelhő szállt fel a bozótok közül. Gyakran ellopták a földszinti erkélyekről a kiteregetett ruhákat, és az is előfordult, hogy a ház tövében találtak rájuk, amint ájultan aludtak a lábazatnak vagy a földszinti erkélynek dőlve.
A lakók többször tettek bejelentést a tűzoltóságon, az ÁNTSZ-nél és az önkormányzatnál, de sokáig nem történt semmi. A közös képviselő hónapokkal ezelőtt levelet is írt a hivataloknak. A tisztiorvosi szolgálatnál azt a választ kapta, hogy nem tehetnek semmit a hajléktalanok ellen, máshonnan nem válaszoltak a panaszokra.
A szomszédos ház földszinti lakója, Békési Jánosné úgy döntött, hogy elköltözik a Pusztaszeri utcából. A ruháit évekig nem teríthette ki az erkélyén, mert ellopták vagy kormosak lettek az ömlő füsttől. Gyakran kerülő úton kellett hazamennie a munkából, mert útját állták a drótégetők kutyái. Az egyik reggel arra lett figyelmes, hogy a lépcsőjük alatt alszik egy ismeretlen, részeg férfi, akit a szomszédok segítségével sikerült elzavarni a ház közeléből. Szinte állandó veszekedés és kiabálás hallatszott a lakástól harminc méterre elterülő telekről, ha a férje éjszakai műszakban dolgozott, gyakran úrrá lett rajta a félelem. A hajléktalanok a kocsitárolójukba is beköltöztek, minden helyiséget állandóan ellenőrizniük és zárniuk kellett. A legelviselhetetlenebb a drótégetés volt az asszony számára. Nyáron is állandóan zárva kellett tartania az ablakokat, fullasztó meleg volt a lakásban, az allergiája miatt is rendszeresen rosszul érezte magát, mert nem engedhetett be a lakásba tiszta levegőt.
Nemrég takarítóbrigádok jelentek meg a telken, és elkezdték rendbe tenni a területet. A telekszomszédok nem tudják, hogy a munkások kinek a megbízásából dolgoznak. Nem ismerik az ingatlan tulajdonosát sem, ezért különféle anekdoták terjengenek a környék lakói körében. A történetekben gyakorta előkerül a főpolgármester és különböző politikusok neve is. A felhévíziek úgy vélik, hogy az ingatlant spekulációs szándékkal vásárolhatta valaki, és a telekárak emelkedésével akar túladni rajta.
Szabó Gergely, a kerületi önkormányzat sajtóreferense elmondta: a helyhatóság vagyongazdálkodási osztályán nem találtak arra utaló dokumentumokat, hogy a telek kinek a tulajdonában van. Az ingatlan nem az önkormányzaté, és a takarítást sem az önkormányzat megbízásából végzik. Ez azért különös, mert a lakóközösség képviselője állítja, hogy a munkagépek akkor jelentek meg a területen, amikor bejelentette a hivatalnál, hogy végső esetben a sajtót is értesítik majd.

Fél nap után találtak csak rá az 51-es úton, Sükösd közelében történt halálos baleset áldozatára