A Grand Hotel Hungária

Az eredeti nevén Central, vagyis Központi Szálló 1890-ben nyílt meg a Baross téren, a mai Keleti pályaudvarral szemben. Története során hol együtt, hol külön üzemelt a szomszédos Imperial Szállóval. Néhai épülete a második világháború alatt semmisült meg. A szomszédos Imperial felújítása és államosítása után és később az egykori Central Szálló tömbjével kibővítve Szabadság Szálló néven működött évtizedekig.
A Central Szálló a vasúti forgalom felélénkülésének köszönhetően épült fel a Baross tér Keleti pályaudvarral szemközti oldalán, a vasútállomás környékének első fogadója, a Debrecen Szálló szomszédságában. Utóbbi kicsi, mindössze tizenkét szobás fogadó volt, amely 1878-ban nyílt meg és törzsközönsége a korabeli feljegyzések szerint a közeli lóvásártér lócsiszárjai közül került ki. A Debrecen később, a harmincas években főként éttermének alacsony árairól és étlapjáról volt híres, amely egykori vendégek beszámolója szerint olyan hosszú volt, mint az országút. A szomszédságában megépült, méretében és színvonalában is jelentősebb Központi szálloda már négyemeletes, hetvenszobás épület volt, az ebben az időben újdonságnak számító villanyvilágítással, liftekkel, elgáns előcsarnokkal. Jó hírű étterme és kávéháza volt, „melyekben mindig elegáns társaságot találhatunk”, írta egy kortárs. Első tulajdonosai Höllrigl György, majd Sprung János voltak.

A Debrecen és a Központi Szálloda közti telken 1917-ben nyitották meg a még nagyobb, százhatvankét szobás Imperial Szállót, amely Hegedűs Ármin és Sebestyén Artúr tervei szerint épült és egészen az 1940-es évek elejéig Keleti Lajos tulajdonában állt. A konkurenciától való félelmében a Central akkori tulajdonosa, Sprung János bérbe adta az épületet Keletinek, az Imperial tulajdonosának, aki a közös üzemeltetés miatt egy összekötő folyosót nyitott a két szálloda között. A kapcsolat 1935-ig állt fent, amikor ismét kettévált a két hotel. A harmincas évek egyik színfoltja volt „harminhatodik Rácz Laci”, aki a Központi Szálló kávéházában muzsikált. Zárórák után a legenda szerint rendszeresen két konflist rendelt a népszerű cigánykirály, az egyiken saját maga, míg a másikkal nagyrabecsült hegedűje „utazott” haza. A történet vége szomorú, a nagyvonalú őstehetség ugyanis koldusszegényen halt meg.
A Központi Szálló 1945-ben teljesen leégett. Az Imperial szobáiban a második világháború alatt német hadikórházat rendeztek be. Az ötvenes években államosították, helyreállították és Szabadság Szálló néven nyitották meg újra. A hatvanas évek eleji hosszú felújítási munka után az Imperial régi épületét, eredeti homlokzatát meghagyva körbeépítették. A valamikori három szálló – a Debrecen, az Imperial és a Központi – helyén egy új, négyszázhat szobás hotelt emeltek. A Szabadság Szállót 1983-ban zárták be ismét, majd kétéves felújítás után átépítve és kibővítve, immár több mint ötszáz szobával mint négycsillagos szállodát, Grand Hotel Hungaria néven nyitották meg újra.