Nanettka

Két hibát nem szabad elkövetni: a Budapest Televízió műsorára kapcsolni, vagy, ha már megtörtént a tévedés, nem továbbkapcsolni. Én elkövettem ezt a hibát, mentségemre szóljon, hogy lucskos, ködös hétfő volt, kora reggel Kovács László handabandázott meg Demszky Gábor is produkálta magát, és úgy általában csupa negatív figurával találkoztam egész nap, így akár természetesnek is tekinthetjük, hogy este a Budapest Televízió nevű intézményesített agyleradírozásnak vetettem alá magamat.
Pedig már „az óvónők indigófarmerban ugribugriznak óvodásokkal negyvenöt percen keresztül”, majd a fél köbméternyi sminkbe temetkezett szőke nagymama elengedhetetlen hasznos tanácsai a sikeres élet megvalósításához is gyanús lehetett volna, de fáradtságból kifolyólag nem szúrtam ki az intő jeleket, hanem kitartottam egészen tizenegyig, amikor.
A Pokorni Zoltán édesapját könnyed – mondhatni baloldali – eleganciával a köztudatba emelő, önmagát korrekt újságíróként meghatározó Meruk József és Anettka, a nemzet Anettkája kettesben megbeszélték, hogy azért a világ kereke lényegesen hatékonyabban forogna, ha a művésznő (szexszimbólum, riporter, menedzser és minden), Fehér Anettka lenne a Magyar Televízió elnöke.
– Véleményem szerint sokkal frankóbb műsorokat kéne a királyinak csinálnia – mondott valami ilyesfélét Anettka.
– Véleményem szerint te alkalmas vagy erre, sőt nincsen ember e hazában, aki náladnál jobban csinálna bármit is – lelkesedett Meruk.
– De most komolyan, nem? – ragadta meg a probléma lényegét Anetteka.
– Dehogynem – sziporkázott Meruk.
– Ugye?
– Simán.
Ez volt a pillanat, amikor elhatároztam, hogy kivonulok a Budapest Televízió székháza elé a sajtószabadság ellen tüntetni. Mert az rendben van, hogy a kereskedelmi tévék kizárólag az Utolsó nindzsa halála 2 típusú, harmadvonalbeli videofilmeket sugároznak, és Lakodalmas Lajos, de még Fásy Ádám közszereplővé avanzsálását is lenyelem, mivel soha nem gondoltam, hogy épp mi, magyarok úsznánk meg a huszonegyedik századot hasonló médiacsinálmányok nélkül, ám az újságírói hivatás ilyetén lábbal tiprása tényleg fölháborít. És még csak nem is jöhetek ki jól a dologból, mert ha nem írok cikket, akkor súlyos kötelességmulasztást követek el, ha meg írok, akkor a rossz reklám is reklám alapon beszállok Meruk mellé a kampányba.
Azt viszont megfogadtam, hogy ha Anettka pályázata lesz a befutó – most nem kell szkeptikusan vigyorogni, mert emlékezzünk csak vissza, hogy mit gondoltunk Medgyessy Péter miniszterelnöki jelöléséről az Orbán Viktorral folytatott tragikomikus vitája után –, akkor disszidálok. Keresek valami jó kis diktatúrát, s napi huszonnégy órában fogom élvezni, hogy egyáltalán nincs szólásszabadság, azt meg pláne, hogy végre nemcsak a jobboldalnak, hanem a Fásyknak, Merukoknak, de még az Anettkáknak is kuss van.