Nincs egyetértés a parlamentben az ügynökökről

Az ügynöktörvény-tervezet célja az információs kárpótlás és a tiszta közélet megteremtése – jelentette ki tegnap a parlamentben Bárándy Péter igazságügy-miniszter. Az ellenzék szerint a benyújtás oka: Medgyessy Péter miniszterelnök állambiztonsági múltja.

Annak a kötelességnek kell eleget tennünk, hogy a diktatúra áldozatai megismerhessék a róluk készült iratokat – mondta Bárándy Péter az állambiztonsági múlttal összefüggő két törvényjavaslat expozéjában. Az igazságügy-miniszter szerint a jogszabályok célja az információs kárpótlás és az átlátható közélet megteremtése.
– A múlttal való szembenézés nem lehet boszorkányüldözés, ügynök és ügynök között óriási különbségek lehettek – fejtette ki Bárándy. Elmondta: változtatni fognak a törvényeken figyelembe véve a Sólyom László vezette szakértői bizottság véleményét, ez a munka most is folyik. Elismerte, hogy a dokumentumok csonkán maradtak fenn.
Demeter Ervin, a Fidesz vezérszónoka emlékeztetett arra, hogy az egész III-as főcsoportfőnökség az ÁVH-ból nőtt ki. Vezetője a BM állambiztonsági miniszterhelyettes volt. Feladata a szocialista társadalmi rend védeleme a külső és belső ellenséggel szemben. A rendszerváltás után politikai konszenzus volt arról, hogy az állambiztonsági múlttal rendelkezők szerepvállalása nem kívánatos a közéletben – fejtette ki.
*
Politikai konszenzus volt arról is, hogy az átvilágítási törvény a III/III-as ügyosztállyal foglalkozzon, a Demszky–Hack-féle javaslat is erre terjedt ki, valószínűleg azért, mert a képviselők többségének csekély ismeretei voltak ezen a téren – mondta Demeter. A törvény azóta változik, kiterjedt a vizsgálandók köre, és a Történeti Hivatal átalakult szaklevéltárrá. Az átvilágítási törvény működik, tehát inkább azt kellene módosítani – érvelt a képviselő. Különösen azért, mert a kormány ügynöktörvény-javaslatai valójában szűkítenék az érintettek körét – mondta. Nem szerepelnek benne az 1956–57-es karhatalmisták, valószínűleg azért, mert így az nem vonatkozna Horn Gyulára – fejtette ki. Ugyancsak nem terjedne ki a rendszert működtetőkre, a jelentésekre megrendelést adókra. Pedig épp az lenne a logikus, hogy azok felelőssége a legnagyobb, akik a besúgói, szt-tiszti, politikai apparátusi piramis csúcsán álltak – hangsúlyozta. Végre ki kellene kerülniük a közéletből – mondta –, de az MSZP padsoraiban még ülnek ilyenek. Amint a miniszterelnök múltjának kiderülése után a kormány valójában lazítani akar a szabályokon – vélekedett Demeter.
Az MSZP vezérszónoka, Dávid Gyula szerint az a kérdés, hogy le merjük-e rombolni a jelen és az egyre távolabbi múlt között a titkolódzás falát. A képviselő szerint tisztázni kell a múltat, de az állam- és nemzeti érdekeinkre is tekintettel kell lenni. Elismerte viszont, hogy lehet és kell finomítani a javaslatokon. Kifejtette: azok nem fűznek szankciót a múltfeltáráshoz. Dávid szerint egy hírszerzői vagy terrorelhárító múlt akár még pozitív is lehet a választók szemében.
Fontosnak és támogatásra érdemesnek nevezte a tervezeteket Fodor Gábor az SZDSZ részéről. Fodor szerint a közvéleményt a felmérések ellenére érdeklik az ügynökügyek, hiszen minden sajtótermék vezető hírben hozza azokat, és az egész szellemi életet megrázták. Úgy vélte: a jelenlegi szabályozás nem jó, mert még mindig nem sikerült tisztázni a múltnak ezt a fejezetét. Pedig jó lenne tisztázni, hogy a jelen döntései mögött a múltnak milyen mozgatórugói állnak – tette hozzá. Elismerte, hogy az SZDSZ anno valóban csak a III/III-as ügyosztállyal foglalkozott, de mára szerintük az egész III-as főcsoportfőnökséget vizsgálni kellene. Nem nevezte döntőnek, hogy az iratok egy része elveszett, mert amit meg lehet ismerni, azt meg kell ismerni. Ugyanakkor szerinte nem szabad csak a dokumentumokból kiindulni, más forrásokat is fel kell kutatni.
Dávid Ibolya (MDF) szerint az igazságügy-miniszter előkelő idegenként ismertette a javaslatokat. Az, hogy a lassan három hónapja beígért tervezetek még mindig nincsenek készen, vagy azt jelenti, hogy túl sok embert küldtek el a tárcától, vagy hogy valójában politikai műhelyekben készültek. A képviselő több olyan példát idézett, amelyeknek esetében a javaslatok szerint nyilvánosságra hozhatók lennének az adatok, de alapvető jogokat vagy nemzeti érdekeket sértenének. Ugyanakkor ő is felhívta rá a figyelmet: azoknak a felelősségéről viszont hallgatnak, akik például a Központi Bizottság vagy a Politikai Bizottság tagjaként a jelentések felhasználói, megrendelői voltak. Dávid Ibolya szerint megfelelő szabályozásra van szükség, ezt bizonyítja a Mécs Imre vezette bizottság működése is, amely kilépett a kulturált eljárás szabályai közül; a Történeti Hivatal megszüntetésére pedig nincs szükség, mert az jól végzi a dolgát.
*
Az Országgyűlés ügyrendi bizottságának kormánypárti többsége szerint megfelel a házszabálynak a miniszterelnök titkosszolgálatokkal összefüggő tevékenységének és múltjának tényeit és következményeit vizsgáló bizottság feladatának elvégzéséről szóló országgyűlési határozati javaslat. A testület ellenzéki tagjai a négy kormánypárti képviselő által benyújtott javaslatot házszabályellenesnek minősítették, és ellene szavaztak.
Salamon László, a bizottság fideszes alelnöke abszurdnak nevezte, hogy a kormánypárti képviselők „ilyen trükköket” akarnak érvényesíteni. Szerinte ugyanis az anyag nem határozati javaslat, hanem a bizottság helyett elkészített jelentés, amelynek beterjesztésére képviselők nem jogosultak. Wiener György (MSZP) visszautasította Salamon László kijelentését, mondván, „nem mi alkalmazunk trükköket, hanem a Fidesz vetett be minden trükköt az előző ciklusban, hogy ellenzéki javaslatra ne lehessen vizsgálóbizottságot felállítani”.
***
lezárták a Szalay-ügyet. Lezártnak tekinti az SZDSZ a Szalay-ügyet. A párt előreláthatólag semmilyen szinten sem kíván e témával foglalkozni a továbbiakban – mondta el érdeklődésünkre Horn Gábor, a szabad demokraták ügyvivője. Megerősítette ugyanakkor: az SZDSZ képviselőcsoportjának legutóbbi ülésén egyesek nehezményezték, hogy a gazdasági tárca politikai államtitkára nem tájékoztatta őket múltjáról korábban. Mint ismert, Szalay Gábor az előző héten elismerte: együttműködött a belügyi hatóságokkal. – Soha semmiféle jelentést nem írtam, beszervezési papírt sem írtam alá, de az igaz, hogy többszöri nyomásra nem utasítottam vissza a minimális együttműködést a belügyi hatóságokkal, mert úgy éreztem, anélkül nem végezhettem volna a munkámat – mondta akkor az államtitkár. Horn Gábor kifejtette: értelmezése szerint Szalay nem volt ügynök, nem írt jelentéseket, mindössze a Kádár-korszak „külkeres életét” élte. Szerdán a Magyar Hírlap az SZDSZ holdudvarához tartozó neves író, Eörsi István cikkét tette közzé. Ebben a szerző azt írja: „Az SZDSZ újabb válaszút elé került. Ha elfogadja elnöke véleményét, aki szerint a Gazdasági Minisztérium politikai államtitkára nem működött együtt a hálózattal, hanem pusztán a hálózat csapdájába esett, akkor módosítania kell a Kádár-korszakról kialakított véleményét és politikai filozófiáját is, amely az egyén felelősségét értékrendjének középpontjába állítja.” (G. T.)