Petőfinek állított szobrot Pesterzsébet

Pesterzsébet városközpontjának ünnepélyes átadása részeként holnap avatják fel a XX. kerületi városháza melletti parkban Lelkes Márk szobrászművész Petőfi Sándort ábrázoló alkotását. Az egyik legnagyobb költőnk megformázásához az itt élő lokálpatrióta, a nyolcvanesztendős Komár Ibolya járult hozzá azzal, hogy tízmillió forintot, korábban eladott lakásának árát ajánlotta föl e célra.

Sajnos manapság nem divat Petőfinek szobrot állítani s többnyire nem szokás Aranyról, Vörösmartyról, Kölcseyről sem eképpen megemlékezni. Utoljára idén áprilisban Vajdahunyadon avattak egy Petőfi-emlékművet és várhatóan tavaszig restaurálják a már nagyon elhanyagolt pozsonyi Petőfi-szobrot is. Mint ismert, a carrarai márványból faragott kétalakos alkotás kezéből kitörték a kardot, kalapáccsal rongálták meg az arcát, nemegyszer festékkel öntötték le.
Emlékezetes talán még a heves megyei Detk községben tartott avatás, az erdélyi, fehéregyházi 1999-ben vagy a marosvásárhelyi 2000-ben.
Csak találgatni lehet, hogy miért készül egyre kevesebb mű klasszikusainkról. Igaza lehet Csoóri Sándornak, aki 1973-ban, Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóján úgy fogalmazott: nem Petőfi lett időszerűtlen, hanem mi, az utódok vagyunk azok.
A Pesterzsébeten élő nyolcvanesztendős Komár Ibolya érdeme, hogy Budapest XX. kerülete most „szakított a hagyománnyal”. Az idős hölgy korábban eladott lakásának árát, tízmillió forintot ajánlott föl az önkormányzatnak, hogy megvalósíthassa régi álmát: állítsanak szobrot egyik legnagyobb költőnk, Petőfi Sándor tiszteletére szeretett városrészében is.
Az adományozó kezdeményezésére a helyi önkormányzat ez év februárjában pályázatot írt ki a szobor megmintázására. A beérkezett pályázatok közül a Budapest Galéria szakemberei Lelkes Márk szobrászművész makettjét ítélték a legjobbnak. A fiatal művész Jékely Zoltánról, Weöres Sándorról, Benedek Elekről is készített már köztéri szobrot.
– A XIX. század végén kialakult egy idealizált Petőfi-kép, amelyet azóta sem sikerült lebontani – fogalmazott lapunknak az alkotó, aki szigorúan a költőről készült dagerrotípia alapján mintázta meg a szobrot. Ehhez azért ragaszkodott, mert semmiképpen nem akart sablonos lenni.
Az 1956 utáni pártállami kultúrpolitika valamiért ragaszkodott Petőfi kultuszához. Ennek megvolt ugyan az az előnye, hogy jelentős összegeket szántak Petőfi-kutatásra, azonban a kultusznak ma is érezni a hátrányát: az évtizedeken át rögzített, túlzottan ideologikus Petőfi-kép átalakítása, valósághoz való közelítése nagyon nehéz. A legtöbb ábrázolás – ilyen az Izsó–Huszár-féle is – jobb karját kissé feltartva vagy – mint Ferenczy Béni műve – kardját érintve szemlélteti a forradalmár-költőt.
– Petőfi fegyvere nem a kard, hanem a toll – vallja Lelkes Márk, aki a költőt tollal és papírral a kezében, hátán lobogó köpennyel ábrázolta. Vékony, de határozott alakja a zászlórudat, a szélfútta palást pedig a magyar zászlót szimbolizálja.
– Csak arról szabad szobrot készíteni, akivel a szobrász azonosulni tud – emelte ki a művész. Úgy véli, a költészet és az irodalom iránti szeretete, személyes érzékenysége elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy hiteles Petőfi-más kerülhessen ki a kezei közül.