Szalay Gábor korábban közölte: kényszerítés hatására együttműködött az állambiztonsági szervekkel, de nem volt ügynök, így írásos jelentést sem készített. Kiderült, hogy 1995-ben, a Horn-kormány idején a Belügyminisztérium (BM) irattárából kivették Szalay kartonját, amelynek nyoma veszett. A nemzetbiztonsági bizottság az eltűnt irat sorsára kívánt fényt deríteni, amikor tegnapi ülésére meghívta Markó Györgyöt, a Történeti Hivatal vezetőjét, Gondos Imrét, az átvilágítóbírák soros elnökét, Kuncze Gábor volt belügyminisztert és Sersli Sándort, a BM dokumentációs osztályának egykori vezetőjét.
Markó György elmondta: az irattári dokumentumok 1997-es átvételekor tíz irat helyén csak úgynevezett helyettesítő kartont találtak, Szalay Gábor esetében pedig rendelkezésre állt egy, a dokumentumról készült fénymásolat. Úgy vélekedett, ez nem tekinthető hitelesnek. Markó beszámolt arról: a helyettesítő úgynevezett VI-os kartonon Szalay személyes adatai, egy úgynevezett B (beszervezési) dosszié száma és egy úgynevezett H szám szerepel, illetve Sersli Sándornak, a Belügyminisztérium irattári osztálya volt vezetőjének neve. Kiderült továbbá, hogy a B dossziék nagy részét megsemmisítették.
A láthatóan feszült Sersli Sándor közölte: nem az ő aláírása van a kartonon, csak a neve, amit valaki, vélhetően egyik munkatársa ráírt. Hangsúlyozta: senki felhatalmazására vagy utasítására nem vett ki, vagy semmisített meg iratokat. Úgy vélekedett, hogy a BM-ben vezetett iktatókartonok valamelyikében szerepelnie kell, hogy hova került a szóban forgó karton, ezek azonban már a Történeti Hivatalban vannak. Elismerte ugyanakkor, hogy ellentét volt közte és Kuncze Gábor volt kabinetfőnöke, Gyekiczky András között. Sersli ezt „szakmai nézeteltérésnek” nevezte. Mint mondta: Gyekiczky „kutatáspárti” volt, szemben vele, aki bizonyos dokumentumokba nem engedélyezte volna a betekintést. Beszámolt arról is, hogy Gyekiczky irodájában felbontottak két olyan külün becsomagolt dossziét, amelyek az irattárban is elkülönített helyen voltak és „szupertitkos anyagoknak minősültek”. Az egyikről annyit árult el, hogy egy állambiztonsági munkatárs homoszexualitásával kapcsolatos anyag volt.
Mécs Imre (SZDSZ) elmondta: a Nemzetbiztonsági Hivatalnál őrzött mikrofilmeken is szerepel ez a karton. Ezért tekintette hitelesnek az általa vezetett – a volt és jelenlegi kormánytagok múltját vizsgáló – testület a fénymásolatot. Gondos Imre arról számolt be, hogy az átvilágítóknál nem járt Szalay Gábor kartonja.
Kuncze Gábor volt belügyminiszter hangsúlyozta: nem történt meg minden vizsgálat az irat sorsával kapcsolatban. Az SZDSZ elnöke megjegyezte: azt az állítását még senki sem cáfolta, hogy 1994 és 1998 között nem manipulálták az adatokat a belügyi tárcánál, és a titokszabályoknak megfelelően kezelték azokat.
Kövér László, a testület fideszes elnöke viszont emlékeztetett arra, hogy a múltfeltáró bizottságban az SZDSZ holdudvarába tartozó értelmiségi kör vett csupán részt. Ezt az állítást Kuncze Gábor visszautasította és utalt arra, hogy a testületben helyet kapott Markó György is, aki, mint mondta, „bizonyára nem tartozik az SZDSZ holdudvarához”. Markó György erre reagálva leszögezte: a múltfeltárásban túlnyomó- részt SZDSZ közeli levéltárosok vehettek részt. Kuncze ezt a kijelentést arcátlanságnak nevezte. Kövér László ezt követően felszólította a szabad demokrata politikust, hogy „fékezze magát”, most nem az SZDSZ frakcióülésen van, ahol bárki közbekiabálhat.
Az ülés végén Tóth Károly (MSZP) kezdeményezte a Magyar Fejlesztési Bank elnökének, az MTV ügyvezető alelnökének, az APEH elnökének és a nemzetbiztonsági szakszolgálatok vezetőjének meghallgatását annak kapcsán, hogy – elmondása szerint – több jelzés érkezett arról, e szervezetek részéről törvénytelen adatgyűjtés, adatkezelés és megfigyelés történt. Ezt a javaslatot nem szavazta meg a bizottság.
Interjú a 10. oldalon
Vlagyimir Putyin
Itt van Putyin újabb bejelentése
