Az alkalmi utas megkönnyebbül, mikor a busz, átfurakodva Újpesten és Rákospalotán, az M0-s csomópontot is elhagyja, és szárnyként magára ölti a fóti határt. Csak az akácok között posztoló lányokat ne kéne látni. A Pestről hazatérő diákok megszokták, kipillantanak az ablakon, aztán tovább tárgyalják az iskolai eseményeket. Hamar az ófalu központjába, a Vörösmarty térre érünk. Húsz perc volt az egész. Román és mór stílushatású Ybl-templommal szemben sportszelet formájú szocreál ABC. A térről nyílik a fóti gyermekváros, azaz a Károlyi István Gyermekközpont. Kilencszázhúsz helyett csak százötven állami gondozott. A klasszicista Károlyi-kastély mögött repedezett kis aszfaltpálya, ugyanúgy állami, mint a másfél évszázados, 46 hektárnyi park, égig érő ősplatánjaival. A széleken az ötvenes évek után épült intézeti házak, többnyire bérbe adva. A park falánál ágaskodva meg lehetne nézni a Fóti S. E. (NB I/B) meccseit.
De aki egy nagyváros közeli falu életviszonyaiba akar bepillantani, a szürke kis hírekre ügyeljen. Például: a nyáron fóti diák-sportegyesület (DSE) alakult. Becsöngetek a kastély oldalszárnyán – először tévedésből a hazatelepült Károlyi-leszármazotthoz, másodszor az egyesületi elnök, Povázsay György testnevelő tanárhoz. Szolgálati lakása révén ő is kastélylakó. Eleget élt a „gyeri” kockaházaiban: nyolcéves árvaként került a gyermekvárosba. Elvégezte a Testnevelési Főiskolát; kötődése visszatérítette ide. Tanít, kézilabdaszakkört vezet a benti általános iskolában. Munkaadója most már az önkormányzat. Az állam e sporttagozatos iskoláját működtetésre átadta az önkormányzatnak. Megvált a családügyi tárca a kastélyparkon belüli népművészeti szakközépiskolától is. Íme a Povázsay-féle leltár: bár a faluban összesen hat helyi iskola van, de tanuszoda, valódi atlétikapálya egyikben sem található. Kétezer fóti diákra nem jut egy tornacsarnok!
Attól még, hogy iskolaigazgatók, testnevelők, a polgármester összefognak, és diák-sportegyesületet alapítanak, ilyen áhított létesítmények nem állnak elő. De az is értelmes megoldás, hogy az iskolák egy-egy kis tornaterme minden másutt tanulónak is rendelkezésére álljon, ha el akar sajátítani valamely sportágat. Az egyikben röplabdás, a másikban kosaras szaktanár dolgozik. Ne kelljen edzésért Pestre, Dunakeszire utazni. Sok az ingázó szülő, sok tehát a csellengő gyermek, a DSE őket is lekötheti.
A Régi Fóti út folytatása, a Kossuth utca mintha a fővárosi Kossuth Lajos utca volna, akkora a forgalom. E szakaszon még együtt haladnak, akiknek kiinduló- vagy célpontjuk Budapest, Dunakeszi, Csomád, Veresegyház. Hogy tudnak az itt lakók autóval ki- és beállni?
– Ilyenkor, ha szitkozódnak is, meg kell állítanom a sort – közli Kovács János. Tősgyökeres fóti. Nagyapja még a gróféknál volt mindenes.
A Károlyiak jó emléke áthagyományozódott a cselédek ivadékaira. A régi településmag egyik csöndesebb utcájában lakó Petényi Jánosnál jegyzem föl ezt a századfordulós anekdotát: egy asszonyt, aki gallyat szedett az erdőben, megfogott az erdész. De Károlyi Sándor azt parancsolta: „Tudjátok meg, hol lakik, egy fuvar fát vigyetek a házához, és nem fog többet gallyat szedni.”
Az 1928-as születésű Petényi a saját pár holdján gazdálkodott az ötvenes évek elejéig, de mivel földjét elkommunizálták, az újpesti pamutiparba kényszerült. Sok idős fóti története hasonlít az övére. Abban is, hogy hétvégente a kertjében fóliázott, zöldséget termelt.
Hogy jól éltek-e az egyszerre munkás és paraszt fótiak a munkás-paraszt hatalom idején, fölösleges kérdeznem tőle. Hiszen miért is maradt régi-Fóton annyi százéves ház, amelyeket bővíteni is csak úgy bővítettek, hogy a tornácoszlopok közét befalazták?
– Hát a szegénység miatt – felelte egyszerűen.
A legtehetősebbek új településrésze Kisalagon és keletre, a Gödöllői-dombsághoz tartozó Fóti-Somlyó oldalában épült ki, a nádtetős Fáy-présház környékén. De a kiköltözött „újgazdagék” utcái, még ha panorámásak is, minden településen egyformák.
Bezzeg a tíz éve Fót nyugati szélén megnyitott Honvéd utca! Nincs még egy ilyen a vármegyében. Paloták itt is vannak, csakhogy rikító színűek. Belül esetleg a stukkótól nem látni a mennyezetet. A kertekben viszont meg az utca közepén fémnyesedék- és kábelcsonkkupacok, roncs hűtőszekrények. Sok leparkolt IFA. Csörömpölő serénykedés mindenütt. A fémkereskedők utcája ez, hasonlóan a középkori kovácsok, kádárok utcájához. Néhány házon „eladó” vagy „sürgősen eladó” tábla. Egyik lakó kiöntené a szívét: elsők között vettek parcellát, még nem lehetett látni, mi készül itt. Elvált tőle a felesége, mert nem tudtak elköltözni. A Honvéd utcában már nyomott áron sem lehet házat eladni.
Pedig állítólag javult a helyzet. A mostani polgármester, bár önkormányzati föld híján nem tud telephelyeket fölkínálni, megegyezett az új cigányvajdával. Azóta kevesebb például a mérgező kábelégetés (a PVC-t égetik le a „nyúzhatatlan” kábelekről).
Tíz százalék a cigányság aránya Fóton. Nagyobb részüknek az utcabeli vajda nem „békebírója”. Az egyik vajdahelyettest otthon érem. Ásványvízzel kínál a riasztóval fölszerelt, biedermeier házban. Az utca nagy része egyetlen rokonságé. Azért költöztek egy helyre, mert őket, feltörekvő romákat, míg szétszórtan laktak, jó párszor meglopták a faluban. Nekik sikerült jómódba kerülniük, volt hozzá tőkéjük. A vajdahelyettesnek abból lett, hogy a dunakeszi szemétbányából guberált száraz kenyeret a malacainak.
– A XXI. században élünk – magyarázza szelíden. – Mi még sokszor megbuktunk, de a lányom már négyes tanuló.
Nevezetes településrész Fótújfalu is, főleg a buszállomás melletti új, többemeletes társas sorházairól. Padlástéri lakások kialakítása végett fölmagasított cseréptetők zsúfolódnak az égre, elfogják a fényt a keskeny sétálóutcáktól. Játszótérre helyet sem hagytak a magánberuházók. Láthatóan az utolsó talpalatig kihasználták a fölvásárolt kárpótlási földeket. A polgármester állíttatott kis rönkhintát, -mászókát a lakók kérésére. Így már elégedettek a kismamák. Csupa fiatal család költözött ide, „Pest közelbe”. 2000-ben 7,5 millió forintba került ötvenkét négyzetméter – de ha a törlesztésnek vége, családi házra fognak gyűjteni.
Vajon itt, távol a falumagtól új központ van születőben?
A földszinti thai látványbüfé látványosan üres. A tulajdonosnő arra gyanakszik, Fót egyelőre a pesti plazákban kóstolja a keleti ízeket.
A történelmi faluközpontban, a Vörösmarty tér félreeső szögletében honol a községháza egyszintes épületcsoportja. Száz éve az egyik részt istállónak, a másikat közfürdőnek építették. Szent-Iványi Géza polgármester az előbbiben fogad. Elődje idején is téma volt a hivatal elköltöztetése, de a helyszínben csak ez a testület egyezett meg. A Vörösmarty téri ABC parkolójában emelkedik majd az új községháza.
Bár 1998 óta, amióta településvezető, öt közpark létesült, Fót arculatával még elégedetlen. Pénz híján nem minden közterület vált még ápolttá. A község szerinte mégis megérett a városi rangra. Ez évben lezárul a település csatornázása.
– S az utcák? – vetem közbe, olvasván a „lakossági önerős útépítések támogatásáról” az önkormányzat lapjában. – Haladhat-e gyorsan az aszfaltozás, ha a lakosság pénze is kell hozzá?
– Az egyik leghosszabb fóti utcát ilyen összefogással aszfaltoztattuk le teljesen – bocsátja előre Szent-Iványi. – De úgy volna igazságos, ha a főváros kárpótolna minket a miatta keletkező gondokért, vagyis az átzúduló forgalomért, s azért, hogy a környezetet a Dunakeszi és Fót határában működő hulladéklerakójával terheli. Egymilliárd forintból az összes utcát le lehetne aszfaltozni!
Szóba kerül, hogy a közutak állapota sok helyütt nagyon leromlott, ám ezért szerinte nem csak a Pest Megyei Útkezelő Rt. hibáztatható. Az M3-as díjasítása miatt ismét kapós lett a Régi Fóti út; az átutazók valamiért nem szívesen veszik igénybe az új, 2/A főutat. Mikor még lehetett volna, a korábbi polgármester nem harcolt ki ezekért az utakért anyagi ellenszolgáltatást. A falitérképen Szent-Iványi Géza megmutatja a tervezett elkerülőutakat: kisebb útszakaszok, domborzattól és természetvédelmi követelményektől függően. A Fóti-Somlyó háborítatlan marad! „Tőle senki e jogát el nem veszi” – ahogy a fóti dal szerzője mondaná.
A település maga nem oldhatja meg a növekvő bűnözési problémát sem. Pest megyében rendőrhiány van, így a dunakeszi kapitányság fóti kirendeltsége is csak 18 fő. A lakosság arányában 28-nak kellene lennie. Akkor talán nem lenne Fót drogelosztóközpontok, lopottautó-lerakók és lányfuttatók lelőhelye.
– S a tisztes ipar, a vállalkozások?
– Fóton nincs működő vállalkozási övezet – hangzik a panaszos válasz. A polgármester rábök a rendezési tervben tíz éve kijelölt déli vállalkozási területre, amelyet a Vörösmarty Mgtsz vezetői „mentettek ki” maguknak. Csak a Cora és a Bricostore települt oda. A Chinoin Fóton kopogtatott először, majd Veresegyházzal szerződött. A tulajdonosok magasra tartották a telekárakat; rossz nyelvek szerint „kivárnak”, az uniós időktől remélve többlethasznot. Fót így lemaradt a versenyben. Szent-Iványi Géza szerint ez akkor is így van, ha egy raktározócég megvette a Piért telephelyét, amely mellett régóta sikerrel működik a Mafilm Szcenika Kft.
Az önkormányzatnak hasznosítható területe nincs, pedig egy önkormányzati kezdeményezésű ipari park bevételére nagy szükség volna. Ott a vendég nagy cégek mellett a helyi vállalkozóknak is jutna terület. Lakatosműhelynek nem lakószomszédok között a helye. Ezért az önkormányzat felajánlásokat gyűjtött a részarány-tulajdonosoktól a Barackos dűlő táján. A polgármester – egyúttal polgármesterjelölt – a testület szocialista csoportját okolja, hogy még nem tudtak benyújtani pályázatot a minisztériumhoz ipari parki címre.
Ami a helyi pártpolitikát illeti: 1990-től 1998-ig az MSZP-s volt tanácselnök vezette a települést. Utóbb a független Szent-Iványi Géza győzött teljes jobboldali öszszefogással: Fidesz, MDF, kisgazdák, MIÉP, vállalkozó civilek, gazdakör… De a jobb- és baloldal egyforma létszámú lett, ráadásul jobbról valaki évek óta „átszavaz”.
A polgármester bíráló megjegyzéseit összegyűjtve telefonálok Hajduné Tuli Máriának, az MSZP polgármesterjelöltjének. Íme néhány érv-ellenérv mutatóba…
Szent-Iványi: együttműködés is lehetett volna a testületben, de 1998-ban Hajduné nem fogadta el a felkínált alpolgármesteri széket. Hajduné – aki a pénzügyi ellenőrző bizottság irányítását vállalta el –: az egyszer elhangzott ajánlatot nem lehetett komolyan venni, nem közölték, mi lenne az érdemi feladat. Szent-Iványi: a baloldal megköti a kezét; ellenszavazatokkal, mondvacsinált indokokkal olyan döntéseket odáz el, amelyek elősegíthették volna a település fejlődését ebben a ciklusban. Hajduné: szóban vagy későn kézhez kapott előterjesztésekkel nem lehetett mit kezdeni; az ipari park kialakításának menetrendjéről, várható költségeiről máig nincs testület elé került áttekintőanyag. Szent-Iványi: ők, bár maradt még fejlesztési feladat, százmilliót fordítottak iskolák, más intézmények felújítására, elődeik semmit. Hajduné: a mostani ciklus alatt a megnőtt fejlesztési célú bevételek egy részét működésre fordította a község vezetése. 1990 és 1994 között hitelből igenis történtek fejlesztések szennyvízcsatornától óvodaépítésig; a második ciklusban azért nem, mert az akkori rossz kamatfeltételek mellett felvett hitelt kellett visszafizetni.
Egy aszfaltozatlan fóti utca eső után sem sározza öszsze a cipőt: ilyen a futóhomok. Szereti a paradicsom, uborka, bab. Voltak azért a fóti határban is zsírosabb földek. A gazdák úgy tartják számon, hogy a téesz vezetése „privatizálta ki” azt a 272 hektárt, mielőtt a földalapba került volna. A kárpótlásra várók 1992 óta perelnek; a jól jártak úgy érvelnek: nem hiányzik a földalapból aranykorona. Hogy is hiányozna, mondják a hoppon maradottak fogcsikorgatva, a téesz idejekorán fölértékeltette a rossz földeket is a csillagos égig.
A perek miatt, amelyek egy része most a Legfelső Bíróságon van, csak 1998-ban indulhatott meg Fóton a kárpótlás! A tősgyökeres fótiak állítólag csak húsz százalékig részesültek a Vörösmarty Mgtsz földjeiből, mert fölvásárolt kárpótlási jegyekkel a nyakukra jöhetett még fél Pest is. Azon a jogi alapon, hogy a Kosdig húzódó téesznek némi pesti „bebírása” és telephelye is volt. A részaránytulajdonnak még csak hatvan százalékát adták ki. Az Alagi Állami Gazdaság privatizációja, amellyel az önkormányzat is némi forgatható területhez juthatna, még el sem kezdődött.
Hát ezekért foltozott Fót ruhája, még ha önkormányzatának e négy év alatt átmeneti hitelt sem kellett fölvennie. Amint egy családi gazdálkodó mondja:
– Megint a téeszt egykor létrehozó fóti parasztsággal babráltak ki…
Keresztrejtvény
Napi sudoku
