A kistérségek és a statisztikai információszolgáltatás

Figyelmes újságolvasó is érzékelheti azt a fokozott érdeklődést, amely mind a felelős kormányzati tényezők és önkormányzatok, mind a közvélemény részéről megnyilvánul a kistérségek helyzete iránt. Ez a növekvő figyelem teljes mértékben indokolt, hiszen közismert és nyilvánvaló, hogy mindazok a területi fejlettségi különbségek, amelyek ma a tervezési-statisztikai régiókat jellemzik, alacsonyabb területi szinteken, tehát a megyék és még inkább a kistérségek szintjén még szélsőségesebb eltéréseket jeleznek. Ezek mérséklése jogos társadalmi igény, egyszersmind ismert kormányzati elhatározás.
Az talán kevésbé ismert, hogy az Európai Unió normáinak és gyakorlatának megfelelően kialakított ötfokozatú területbeosztási rendszerben az első fokozatot az ország egésze, a másodikat a hét tervezési-statisztikai régió, a harmadikat a 20 középszintű közigazgatási egység (tehát a főváros és a 19 megye), a negyediket a 150 statisztikai kistérség, végül az ötödiket a 3135 település jelenti. Ez a rendszer kielégíti a vele szemben támasztott mindkét alapkövetelményt, vagyis egyfelől teljesen és ismétlésmentesen lefedi az ország egész területét, másfelől alulról felfelé haladva minden fokozat a kisebbekből felépíthető. A Központi Statisztikai Hivatal – minden más érdekelt szervvel együttműködve – nem csupán részt vett e rendszer kialakításában, hanem természetes kötelességének tartja valamennyi fokozatot illetően a megfelelő információszolgáltatást. Éppen ezért – sajnos egyre gyakrabban – állunk értetlenül azon állítások, nyilatkozatok előtt, amelyekben azt állítják, azt sugallják, hogy a kistérségekről nincs statisztikai információ, nincs adatszolgáltatás. Úgy véljük, hogy amennyire indokolt a társadalom érdeklődése a kistérségek iránt, annyira indokolt a valóságtól eltérő, megalapozatlan állításokkal szemben hiteles tájékoztatást kapni az e térségekre vonatkozó statisztikai információszolgáltatás tényleges helyzetéről.
A Központi Statisztikai Hivatal a mindenkori kormány által évente jóváhagyott adatgyűjtési programban több száz településszintű alapinformációt gyűjt be, dolgoz fel és tárol, illetve hoz nyilvánosságra kiadványaiban. A területbeosztási rendszer fokozatosságából és egymásra épüléséből következően teljesen egyértelmű, hogy valamennyi településszintű adatból felépíthető bármely magasabb fokozat, így természetesen a statisztikai kistérségre vonatkozó információ is. Élve ezzel a lehetőséggel, a Központi Statisztikai Hivatal az évente megjelenő Területi statisztikai évkönyvében és valamennyi megyei statisztikai évkönyvben terjedelmes adatválogatást publikál a kistérségekről. Ezen túlmenően 2000-ben publikáltuk a Magyarország kistérségei című, hétkötetes sorozatunkat, amely ezer oldalon mutatta be igen alapos és részletes elemzés alapján a 150 kistérség helyzetét. Bizonyos időközönként – legutóbb 2001-ben – a KSH elkészíti azokat a számításokat, amelyek egy tárcaközi szakértői grémium által meghatározott mutatószám-sorozat alapján fejlettségi rangsorba állítják a kistérségeket. E számítások figyelembevételével született meg a kedvezményezett térségek meghatározását tartalmazó jogszabály, így a ma érvényben lévő 24/2001. számú országgyűlési határozat. A felhasználók igényeinek kielégítését fogja szolgálni az is, hogy a legutóbbi népszámlálás még ebben az évben megjelenő megyei kötetsorozata teljes körű adatközlést tartalmaz majd a kistérségekről is. Végül pedig, hogy mindez ne maradjon elérhetetlen és megismerhetetlen egyetlen érdeklődőnek sem, elkészítettük a bárki által elérhető információs füzetünket, amely leírja a teljes területi statisztikai információrendszert, és megadja az elérhetőségre vonatkozó tudnivalókat.
A Központi Statisztikai Hivatalnak is vannak természetszerűen nem teljes körű, hanem mintavételen alapuló, úgynevezett reprezentatív adatfelvételei, mint minden statisztikai szolgálatnak a világon. Ezek esetében a minta nagysága meghatározza az eredmények értelmezhetőségének területi részletezettségét is, amely az esetek többségében – lévén a 150 kistérség ehhez túl kicsi – a megye vagy a régió. Ebből azonban semmi esetre nem következik az, hogy a kistérségek helyzetének megismeréséhez, fejlesztésük támogatásához, tervezhetőségéhez ne lennének meg a szükséges információk.
Úgy vélem, hogy e sorok íróját a Központi Statisztikai Hivatalban a területi statisztika művelésében és fejlesztésében eltöltött több mint négy évtizede felhatalmazza arra, hogy azt állítsa: a hivatal mindenkor nyitott volt a tevékenységével kapcsolatos kritikákra, figyelembe vette az információfelhasználók megalapozott igényeit. Egyetlen dolgot azonban joggal elvárhat a bírálatok megfogalmazóitól: véleményük kimondása előtt vegyék a fáradságot a tények megismerésére.

A szerző a KSH főosztályvezető-helyettese