A Pangea Proxima, a jövő új szuperkontinense nem a tudományos-fantasztikus regényirodalom fantáziája által szült fikció, hanem maga a tudományos-földtani bizonyosság. A kéreglemezek mozgási iránya és sebessége alapján elvégzett modellszámítások szerint 250 millió év múlva már száraz lábbal juthatnánk el Észak-Amerikából Ausztráliába, vagy Európából Afrikába.
Pangea Proxima: ismét egy szuperföld a láthatáron
Egészen a 20. század derekáig a földtudományokban az úgynevezett fixista szemlélet uralkodott, mely szerint a kontinensek és a nagy óceáni medencék helyzete mindig állandó volt a Föld hosszú története során. A tengerpartoktól távoli hegységekben, illetve térrészekben feltárt tengeri eredetű üledéksorok keletkezését a földkéreg vertikális mozgásával magyarázták; amikor a kéreg megsüllyedt, a tenger előrenyomult és amikor ismét kiemelkedett, a tenger visszahúzódott mélyen maga után hagyva a szárazföldön a lerakódott üledékes rétegsorokat. Azt a hipotetikus lehetőséget, hogy a szárazföldek helyzete nem állandó hanem a kontinensek vándorolhatnak, elsőként Alfred Wegener német meteorológus, földtudós és sarkkutató vetette fel 1912-ben.
Wegener figyelt fel arra, hogy Dél-Amerika keleti partvidéke, valamint az afrikai kontinens nyugati oldala csaknem tökéletesen egybe illik és a két kontinens partvidékének üledékes kőzetanyagában feltárt fosszilis ősmaradványanyag is szoros egyezést mutat. Wegener ebből arra az egyébként helyes következtetésre jutott, hogy a geológiai múltban Afrika és Dél-Amerika összetartozó kontinens lehetett.
A korabeli geológus szakma azonban szkeptikusan fogadta Wegener kontinensvándorlási elméletét,
ami csak az 1960-as években az atlanti-óceáni aljzat tágulásának felfedezésével vált tudományosan is elfogadott bizonyossággá, megalapozva a mára már általánossá lett lemeztektonikai elméletet. A lemeztektonikai elméletnek köszönhetően számos korábban értelmezhetetlen jelenségre sikerült tudományos bizonyítékokkal alátámasztott magyarázatot találni.
A kontinensvándorlási elméletből megszületett modern lemeztektonika tárta fel az állandóan változó Föld, a folyamatosan megszülető és megsemmisülő óceánok és kontinensek sok milliárd éves történetét. Az elmúlt néhány évtized kutatásai kiderítették, hogy a Föld közel 4,5 milliárd éves történetében legalább három olyan korszak lehetett, amikor az ősi kontinensek egyetlen hatalmas és összefüggő szárazulatba, úgynevezett szuperkontinensbe egyesültek.
A szuperkontinensek a földtani időskálán mérve soha sem voltak stabil, illetve hosszú életű képződmények.
A geológiai bizonyítékok szerint az első ismert szuperkontinens, a Columbia, a prekambrium földtörténeti időben, nagyjából 2 milliárd éve keletkezett.
