A legfőbb érték…

Hajléktalanokkal „mentesíttetné” a kutyapiszoktól Terézvárost Verók István, a szocialisták, a szabad demokraták és a Centrum párt polgármesterjelöltje – adta hírül a minap laptársunk. Az ötletet Verók egyenesen az Európai Unióból importálta: Amszterdamban is pénzt kapnak azok a hajléktalanok, akik vállalják a kutyaürülék zacskóba gyűjtését és leadását. A lap munkatársa – körbejárva a szagos témát – megkérdezte a kerület fideszes polgármesterét a szociálliberális kutyagumi-javaslatról, aki imigyen reagált: ők nem követnék az amszterdami példát, inkább a takarítógépek számát növelnék a duplájára.
Verókot – a kolléga dicséretére legyen mondva – laptársunk megkérdezte, nem tartja-e megalázónak, hogy efféle munkát ajánlanak a hajléktalanoknak, ám a baloldali polgármesterjelölt nem esett ki liberális szociáldemokrata szerepköréből, és lényegét tekintve azt válaszolta: akinek nem tetszik, hogy a kutya ürülékének feltakarításával keresse meg a kenyérrevalót, az nem csinálja – és kész.
A szocialista napilap nem kommentálta a hírt, mi ezt most megtesszük helyette.
Előrebocsátjuk, hogy semmilyen mélységében sem ismerjük a hajléktalanok rétegződéséről készült szociológiai kutatások eredményeit, ám azt gyanítjuk: a magyar hajléktalanok között jóval többen vannak olyanok, akik önhibájukon kívül kerültek az utcára, mint amszterdami sorstársaik között. Ennek oka talán a rendszerváltás után megjelenő tömeges munkanélküliség, az, hogy a válások során bírói végzéssel lakáselhagyásra kényszerítenek apákat, a lakásmaffia ténykedése fehérgalléros segédlettel, a munkásszállók felszámolása, a volt állami gondozottak cserbenhagyása felnőtté válásuk idején.
Egy biztos: valamennyien tanúsíthatjuk, akik nap mint nap átkelünk egy-egy aluljárón, vagy metróra szállunk, hogy ezek a Krisztus-arcú szakállas öregemberek képtelenek bármilyen – az egyetemes emberi jogok hazánk által is aláírt alapokmányából következő – emberi méltósághoz köthető érdekük érvényesítésére. Ezek az utcán háló emberek úgy kéregetnek, hogy eladásra kínálják a Fedél nélkül című lapot, vagy a Flasztert, amelynek számaiból kiszerénykedik az éhséglázadásra vagy a tömegdemonstrációra való felbujtás indulatos röpirata. Jogfosztottságuk – érdekérvényesítési képességük teljes hiánya – ma már odáig terjed, hogy büntetlenül megverhetik őket biztonsági emberek, sőt még rendőrök is. Választások idején csoportokba szervezetten vihetik őket szavazni, talán egy kis italért vagy ételért. És most még a pesti lakosok kutyáinak mocskát is velük takaríttatná fel egy „szegénységpárti” politikus.
Kutyapiszokügyben a terézvárosi szocialisták – a szabad demokraták asszisztálásával – máris felzárkóztak Európához. Ezek azt hiszik, morálisan már olyan mélyre süllyedt ez a nemzet, hogy eltűri: embertársainkkal takaríttassák a kutyaganét, csak azért, mert nekik nincs egyetlenegy emberi jogi szervezetük sem, amely kifizesse az útiköltségüket egy strasbourgi kirándulásra? Hogy van az, hogy miközben támadták a polgári kormányt annak szociálpolitikája miatt, és talán ez is közrejátszott bukásában, aközben éppen egy szocialista párti javaslatként kell megismernünk a kutyaürülék-mentesítés amszterdami módszerét?
Hova tűntek a valódi szocialisták, és az emberi méltósághoz való jogot valaha oly fennen hangoztató liberálisok?