Akadozik Kína „háromszög-politikája”

A kínai–amerikai viszonyban nem hozott áttörést a szeptember 11-i terrortámadást követő időszak, a kapcsolatrendszerben továbbra is fennmaradtak a feszültségforrások, s ezek kisebb-nagyobb időközönként megterhelik a kétoldalú együttműködést – véli Jordán Gyula egyetemi tanár, Kína-szakértő.

-KITEKINTŐ-
Csiang Cö-min kínai elnök hétfőn fejezte be egyhetes egyesült államokbeli körútját. George W. Bush amerikai elnök arra kérte Csiangot, hogy országa támogassa az Irak leszereléséről a Biztonsági Tanács elé terjesztett szigorú amerikai határozattervezetet. Az amerikai elnök a találkozó után úgy nyilatkozott: „Kína egyetért azzal, hogy Iraknak maradéktalanul végre kell hajtania az ENSZ határozatait.” Az amerikai kormányzat arra számít, hogy Kína nem él vétójogával, hanem tartózkodni fog a Biztonsági Tanácsban a szavazásnál, amelyet feltehetően ezen a héten ejtenek meg. A szakértő szerint az iraki kérdés kezelésénél Peking a szuverenitás tiszteletben tartásának elvéből indul ki. Ugyanakkor Csiang Cö-min támogatja a terrorizmus elleni harcot, hiszen ez teremti meg számára az alapot a belső szakadár erők leverésére, elsősorban az ujgur önállósodási törekvések felszámolására. Jordán Gyula úgy véli, végül Kína „lenyeli a békát” Irak-ügyben, s gyakorlatilag elfogadja Bagdad megtámadását. A szakértő arra emlékeztetett, hogy Peking az Öböl-háború kitörése előtt is határozottan ellenezte az Irak elleni támadást, végül azonban tartózkodott az ENSZ BT-ben. Egyaránt elítélte Kuvait Irak általi lerohanását és a Bagdad elleni akciót. Pekingnek e döntés után javult a kapcsolata Washingtonnal és sikerült kilépnie a Tienanmen téri eseményeket követő nemzetközi elszigeteltségből úgy, hogy az arab világgal is megőrizte jó viszonyát – mondta Jordán Gyula. Úgy vélte, a jelenlegi helyzetben sem elképzelhetetlen egy hasonló magatartás.
A szakértő szerint Washington nem számít Kínára a terrorizmus elleni harcban. Peking ugyan nem mellőzhető tényező és fontos néhány regionális kérdést illetően, de globális szinten már nem annyira jelentős az Egyesült Államok számára, hogy kiiktassa a kétoldalú viszonyból a létező konfliktustényezőket. Ilyen tényezőt jelent többek között Tajvan kérdése, Kína elutasító magatartása a nemzetközi normák betartását illetően, vagy a jelenleg is gőzerővel zajló kínai fegyverkezés. Jordán Gyula szerint Peking számára rendkívül zavaró Oroszország erőteljes nyugati orientációja. A szeptemberi terrortámadást követő orosz fordulat azért is érte váratlanul Pekinget, mert nem olyan régen kötötték meg a kínai–orosz stratégiai partnerségi szerződést. Az orosz– amerikai viszony látványos javulása nyomán Peking nehezen tudja érvényesíteni a hidegháborút követő években működő „háromszög-politikát” – véli a szakértő, aki szerint Csiang Cö-min távozása a hatalomból nem fog alapvető változásokat hozni a kínai külpolitikában. A 76 éves Csiang Cö-min a jövő hónapban várhatóan visszavonul a Kínai Kommunista Párt éléről és 2003-ban az állam élén betöltött tisztségéről is leköszön, így crawfordi vendégeskedése egyben amerikai búcsúlátogatásnak is tekinthető.