Arccal a múlt felé

Nehéz nem észrevenni, hogy valóságos offenzívát indított a baloldal a történelmi múlt hatalmi-politikai célokat szolgáló átrajzolása, átértelmezése érdekében. Meglepőnek tűnik ez az igyekezet azok után, hogy a Kossuth-emlékünnep kisajátítási kísérlete a saját táborban sem váltott ki rezonanciát, s a méltatlan rendezvény egyetlen „eredménye” az volt, hogy sikerült némi közpénzt az „SZDSZ” közeli klientúra zsebébe terelni. Az MSZP egyik szélsőséges, provokatív kijelentéseiről ismert politikusa, Szanyi Tibor nem kevesebbet állított a napokban, mint hogy október 23-a igazi szocialista forradalom volt. A közvéleményt naponta új és új sztrádaépítési tervekkel kábító Csillag István „SZDSZ”-es miniszter pedig azért lelkesedett az uniós népszavazás megtartásának tervezett március 15-i időpontjáért, mert szerinte az 1848-as forradalom évfordulója a magyar liberalizmus legnagyobb ünnepe.
Az idézett mondatok nem is annyira a tartalmuk, mint inkább a kijelentést tevők személye, a mögöttük állók erők tevékenysége, de leginkább aktuálpolitikai szándékuk miatt vérlázítóak. 1956 hősei közül valóban nem lehet kiretusálni a baloldali indíttatású, szocialista eszméket valló résztvevőket. Most nem is a kommunista Nagy Imrére és társaira gondolok, hanem például Angyal Istvánra, Krassó Györgyre és a társadalmi tulajdon pártján álló munkástanácsokra. Csakhogy ehhez a baloldali hagyományhoz sem az államszocializmust védelmező elődpártnak, sem a vadkapitalizmus élcsapatának tekinthető, a privatizációt túlhajtó mutánsnak nincsen semmi köze. Ráadásul ’56 ezen vonulatának képviselőivel bánt el a legkegyetlenebbül a kádári megtorló gépezet, ők még a nyugati értelmiség szolidaritására sem számíthattak. De Szanyi kijelentése azért is sántít, mert egyszerűen „kihazudja” a történelemből mondjuk Mindszenty Józsefet és a forradalom napjaiban újjászerveződő polgári pártokat.
A magyar szabadelvűség és 1848 kapcsolatát épeszű ember nem vitatja e hazában, de ugyan mi a közös pont a XIX. század ezerarcú, az érdekegyesítés eszméjét hirdető, toleráns liberalizmusában és az elveit néhány bársonyszékért másodszor feladó, megélhetési politikusok által megszállt úgynevezett SZDSZ-ben és fundamentalista holdudvarában?
A múlttal való foglalkozás igen jelentős mértékben politikai csatatér is – állapította meg Romsics Ignác a Mindentudás Egyetemének negyedik, lapunk hétvégi Magazinjában is olvasható előadásában. Tulajdonképpen örülhetnénk annak, hogy a baloldal már túljutott a Ne foglalkozzunk a múlttal! jelszóban megtestesülő nihilista korszakán. Kár, hogy a sok elemében feldolgozatlan magyar múltról a legarcátlanabb történelemhamisításon és a nemzeti ünnepek kisajátításán túl még mindig nincs érdemi mondandója.