Budapest a Duna legnagyobb szennyezője

A magyarországi Duna-szakasz szennyező gócai, mint például Győr és Dunaújváros, eltörpülnek Budapest mellett, ahol a napi átlagos szennyvízmennyiség meghaladja az egymillió köbmétert. A főváros szennyvizének kétharmada tisztítatlanul ömlik a Dunába, így bár az viszonylag tisztán ér Budapesthez, itt olyan szennyeződés jut a vízbe, amely csak a bajai folyamszakasznál oldódik fel.

A Duna szervesanyag-telítettsége az elmúlt években olyan mértékben megnövekedett, hogy a folyó vize ivóvízként és fürdésre egyaránt alkalmatlan; a gyakori olajfoltok és a fenolszag miatt a laikusok is egyértelműen érzékelik a folyó szennyezettségét. Az előzményekhez tartozik, hogy a Magyarországra érkező víz minősége az 1950-es évektől kezdve romlott drámai mértékben. A külföldi és belföldi szennyezőforrások közül a cellulóz- és a cukoripar, valamint a városi szennyvízkibocsátások a legveszedelmesebbek. A Rajkánál az országba lépő Duna szervesanyag- tartalma ugyan néhány éve már nem nő, a Komáromnál beömlő Vágon azonban olyan nagymértékű szennyezés éri a folyót, hogy csak közvetlenül Budapest előtt lesz közel azonos vízminőségű, mint az országba belépéskor. Budapesten azonban a folyó további jelentős szervesanyag-terhelést kap, amelylyel a jugoszláv határig a Duna-szakasz öntisztító kapacitása nem tud megbirkózni. A magyar Duna-szakasz egyéb szennyező gócai, mint például Győr és Dunaújváros eltörpülnek Budapest mellett, ahol a napi átlagos szennyvízmennyiség meghaladja az egymillió köbmétert. A Duna további „csatornává” válását elsősorban Budapest szennyvizeinek tisztításával kellene meggátolni, mert a fővárosban kerül a legtöbb szennyeződés a folyóba, és csak Bajánál – az öntisztulásának köszönhetően – lesz ismét elfogadható tisztaságú.
A főváros területén a Dunába vezetett szennyvíz 12%-a teljesen tisztítatlan, 55,7%-a csak mechanikailag tisztított, és csak 32,3%-a kap megfelelő biológiai tisztítást. Budapest vállalása szerint a teljes körű tisztítás 2010-re lesz megoldott. A tervek szerint tíz éven belül megépül a dél-budai térség saját közös szennyvíztisztítója. Jelenleg is zajlik az észak-pesti tisztító kapacitásának bővítése, napi 200 000 köbméterre. Az iszapkezelő megépítése már befejeződött, a szennyvízvezeték kiépítése pedig most van folyamatban. Dél-Pesten is befejeződött a teljes átépítés és a technológiai javítás, a tisztítókapacitás így 80 000 köbméter naponta.
Ugyanakkor a 104 milliárd forint költséggel tervezett budapesti központi szennyvíztisztító építésének támogatásáról csak a jövő év végéig dönt Brüsszel. Becker László, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetője szerint optimális esetben a beruházás 2004-ben indítható, és legalább négy évet vesz igénybe. A Csepel északi részére tervezett berendezés átadásával, 92 százalékban biológiailag is tisztított szennyvíz kerül majd a fővárosból a Dunába. A létesítmény Kelet-Közép-Európa legnagyobb környezetvédelmi programjaként készülhet el. A tervek szerint a létesítmény teljesen zárt rendszerű lesz, hogy ne zavarja majd a közelbe épülő házak lakóit. A fővárosi lakosság több mint felének szennyvizét tisztítja majd az uniós követelményeknek megfelelő minőségben: a szennyvíztisztítás, iszapkezelés fedett, zárt térben történik majd, a keletkező szennyezett levegőt különféle eljárásokkal szűrik, így engedik a szabadba.
Ez a tisztító fogadja a belváros, a Nagykörút menti belső kerületek, illetve Kőbánya és szinte Buda egészének szennyvizét. A beruházás révén nagyobb védelem érhető el a Csepel-szigeti ivóvízbázisoknál is. A részletes hatásvizsgálat már készülőben, a létesítmény megvalósíthatósági tanulmányának pedig az év végére kell elkészülnie.
A víz minőségét védő jogszabályok közvetlen és közvetett hatásúak. Közvetlen ösztönző tényező a vízminőség megóvására a hatósági kényszer, mint például a vízjogi engedély. Ez az engedély szükséges olyan létesítmények építéséhez, beavatkozáshoz, amelyek a vizek lefolyását áramlási viszonyait, mennyiségét és minőségét megváltoztatják. Amennyiben a létesítmény vagy beavatkozás káros mértékben szennyezi a vizeket, a vízügyi hatóság átalakításra vagy megszüntetésre kötelezheti az üzemeltetőt. A vízminőség megóvására sarkallhat a tisztítótelep építési költségeit meghaladó szennyvízbírság, valamint a szennyvíztisztító építéséhez kapható központi – Központi Környezetvédelmi Alap – támogatás.
A szigorúnak tűnő szabályozás ellenére, a Dunába vezetett szennyvíz 74,3%-a, ami 179 813 000 köbméter nem megfelelően tisztított, ezért valamilyen komponense(i) után bírságolt. A vizeket szennyező anyagok bírságtételei közül a legnagyobb bírságot a könnyen felszabaduló cianidok, a kadmium, a higany és az ezüst után kell fizetni. A szennyvíznek csak 25,7%-a, ami
62 217 000 köbméter, olyan minőségű, hogy megfelel az érvényben lévő rendeletnek. Sok vállalkozás azonban illegálisan veszélyes hulladékokkal szennyezi a csatornákat, így a Dunát. Egy ilyen esetre derült fény a napokban. A Dimer Kft. olajat, zsírmaradékokat, veszélyes hulladékokat engedett, több éven keresztül közvetlen a közcsatornába – legalább is ezt állította a Nap-kelte című televíziós műsorban a társaság egykori alkalmazottja. Szerinte 2-3 hetente engedtek megközelítőleg 10 000 liter nehézfémtartalmú galvánt, valamint heti rendszerességgel, alkalmanként 15 ezer liter olajos iszapot a csatornába. Ez több milliárd forint megtakarítást jelentett a kft.-nek – állította a cég volt munkatársa.
***
Vidéken lendületben a csatornaprogram. Négymilliárd forintba került a pénteken átadott, tizenkét zempléni település szennyvízcsatorna-építési és szennyvíztelep-bővítési beruházása. Száznegyven kilométer hosszú új csatornahálózatot építettek, a már korábban meglévő, sárospataki szennyvíztisztító mű teljesítményét pedig napi 3500-ról 4500 köbméterre emelték. A beruházás 65 százaléka állami céltámogatással valósult meg, 12 százalékát a megyei területfejlesztési tanács pályázati úton biztosította, a fennmaradó részt pedig a 12 település önkormányzatai, illetve lakossága adta össze. Szennyvízelvezető és szennyvíztisztító rendszert adtak át pénteken a Rábaközben. Az 1,7 milliárd forintos beruházás hat kistelepülés közel 5000 lakóját szolgálja ki. A fejlesztési összegből a hat községben több mint 160 kilométer szennyvízelvezető hálózat épült ki. Ezen túl 19 nagy átemelő létesült, amelyek továbbítják a szennyvizet a Rábacsécsény határában épített 600 köbméter napi kapacitású biológiai szennyvíztisztítóhoz.
***
Ezermilliárd a tiszta víz ára. Magyarországon 2015-ig mintegy ezermilliárd forint szennyvízelvezetési és tisztítási beruházásra van szükség ahhoz, hogy az ellátottság megfeleljen az európai uniós elvárásoknak – közölte Varga Miklós, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője a napokban. Az EU elvárása, hogy 15 ezer lakosúnál nagyobb településeken 2010-ig, a kétezernél nagyobbak esetében pedig 2015-ig kell megoldani a szennyvíztisztítást. Simonfai György, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakfőtanácsosa szerint a kétezernél kisebb lakosú települések szennyvízkezelésének megoldására a szaktárca az év végéig egy kormányrendeletet készít, ami nyolcvanszázalékos támogatást adna a természetközeli alternatív szennyvíztisztítók, illetve az egyedi szennyvíztárolók létesítéséhez. Magyarországon jelenleg 59 alternatív szennyvíztisztító üzemel, amelyekben baktériumok és mikroorganizmusok végzik a szennyvizek szervesanyag-lebontását. A természetközeli tisztítók elterjedését az akadályozta, hogy ezekre állami támogatást eddig nem lehetett igénybe venni. Menyhárt Ildikó, a Belügyminisztérium (BM) főtanácsosa elmondta: a főbb szennyvízkezelési fejlesztéseket az önkormányzatok a BM címzett és céltámogatásaiból pályázat útján igényelhetik, amelyre 2002-ben mintegy 50 milliárd forint jutott. A környezetvédelmi tárca által az egyedi szennyvíztárolók létesítésének támogatására a címzett és céltámogatások nem alkalmasak, mivel ezekre magánszemélyek nem pályázhatnak. Uniós forrásokból csatornázási, szennyvíztisztítási beruházásokhoz általában 50 százalékos támogatás érhető el.