Folytatódik a kisgazdapárt tragikomikus és melodramatikus felhangokkal egyaránt kísért legújabb kori története vagy másik történet kezdődik az ön elnöksége alatt? Sokak szerint a párt igen szerény tavaszi választási szereplése ad esélyt a nyugodtabb építkezésre, hiszen „külső szerzők” számára már nem olyan vonzó egy egy százalék alatti párt.
– Számunkra viszont mindig vonzó marad, mert komolyan gondoljuk, hogy a vidék Magyarországa nem maradhat modern érdekképviselet nélkül. Komolyan gondoljuk azt is, hogy mindenki előtt szélesre tárjuk a székház kapuját, akit eltávolítottak a kisgazdapártból. Éppen az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt a legfontosabb, hogy az FKGP ismét egy alulról építkező, demokratikus politikai tömörülés, európai értelemben vett néppárt legyen. A kisgazdahagyományoknak köszönhetően csak nekünk van egy olyan – jelenleg félig-meddig gazdátlan – bázisunk, amelyet talán mi tudunk a leginkább megszólítani. Márpedig erre a kapcsolatteremtésre talán sosem volt annyira szükség, mint most, hiszen a mostani kormányzat tervei ismeretében félő, hogy a csatlakozás pozitívumai helyett a negatívumaiból éppen a gazdálkodók, a családi gazdaságok részesülhetnek leginkább.
– Csakhogy erre a vidéki bázisra egy másik politikai tömörülés is igényt tarthat. Jelesül: az előző elnök által elkergetett képviselők egy része Kisgazda Polgári Egyesület néven a Fidesz parlamenti frakcióját erősíti. Nem erősödhet fel ismét a konkurenciaharc?
– Meggyőződésem, hogy ilyesmi nem következik be, hiszen a kisgazdahagyományokat a parlamentben is felelősségteljes emberek képviselik. Másrészt a Kisgazda Polgári Egyesületben a mai napig vannak olyanok, akiket nem zárt ki az előző vezetés az FKGP-ből. A kereszténydemokraták egy frakcióban vannak a Fidesszel, mégsem mondanak le a KDNP-ről. Ha ezt mindenki természetesnek tartja, nem látom be, miért ne erősíthetné valaki a polgári összefogást úgy, hogy közben a kisgazdapárti tagságát is visszakapná.
– És a parlamenti kisgazdák mindegyike osztja az ön álláspontját?
– Bizonyára még nem mindenki látta át az általam mondottak igazságát, ami nem okoz nagy örömöt a köreinkben, ám nem veszszük fel a kesztyűt. Nemcsak a Turi-Kovács Béla által vezetett Kisgazda Polgári Egyesület, hanem mi is demokratikus átalakulást akarunk véghezvinni, teljes tisztújítást és a pártalapszabály demokratizálását szeretnénk elérni. Turi-Kovács Béla tehát ez ügyben nyitott kapukat dönget.
– A kisgazda egyesület elnökének levele arra is utalást tesz, hogy önök is szerepet játszottak a polgári oldal választási vereségében, mivel 0,76 százalékos eredménnyel 44 ezer szavazó voksa ment veszendőbe.
– Én nem mennék bele ebbe a terméketlen, sehová sem vezető adok-kapokba, ráadásul az előző, köztudottan diktatórikus pártvezető bűneit is kár lenne magunkra vennünk. Nem riposztnak szánom tehát, csak a tényt állapítom meg: a kisgazda egyesületnek nem sikerült „hoznia” azt a kisgazda szavazóbázist, amire vállalkozott. Ez a körülmény viszont arra kell, hogy sarkallja a kisgazdákat, hogy bűnbakkeresés helyett az összefogást válasszák.
– Vagyis ön is a polgári összefogásban látja a politikai kibontakozás útját. Nem lehet, hogy a jobboldalon éppen attól féltek, hogy önök ismét gyengíthetik ezt az összefogást?
– Röviden mondom, nehogy magyarázkodásnak hasson: az FKGP már csak gyökereiből fakadóan is nemzeti, jobboldali és polgári párt, erre predesztinálják hagyományai is. Az volt a természetellenes, hogy eddig ez nem válhatott evidenciává. Mint azonban utaltam rá: elsődleges feladatunk a közeljövőben a párt újbóli, demokratikus felépítése, amelynek keretében végre a talpára állhat a piramis. Először az alapszervezetekben újul meg a vezetés, aztán megyei szinten, s végül, terveink szerint jövő márciusban, összehívhatjuk az országos nagygyűlést is, amely a csökkentett létszámú, a regionális beosztáshoz igazodó hétfős elnökséget is megválasztja. Nyilvánvaló tehát, hogy hol a helyünk, ám csak olyan párt válhat bármilyen összefogás erejévé, amely a saját portáján is rendezett viszonyokat teremtett.
– Lehet, hogy ezek a reakciók csupán egészséges bizalmatlanságot tükröznek. Hiszen miként támogassanak valamit az emberek, ha nem egyértelmű, milyen politikai pályát és szövetségi rendszert kíván követni egy szervezet?
– Ez világos beszéd, és teljesen érthető. Szabadjon azonban emlékeztetnem arra: én voltam az, aki áprilisban a két forduló közt többször is megszólaltam, s mozgósítottam szavazóinkat a polgári jelöltek támogatására. Nem vagyok hintapolitikus: ha egy irány mellett letettem a garast, nem szoktam változtatni rajta.
– És ha azt a vádat fogalmazzák meg egyes kisgazdák, hogy szerintük önök is segédkezet nyújtottak Torgyánnak a kizárásokban?
– Akkor az a válaszom, hogy az előző elnök bűneit nem érdemes egymás nyakába varrnunk, de magunkra se vennünk. Torgyán sok mindenkit nem szeretett – köztük engem sem –, ám még csak szóba sem lehetett hozni a leváltását a legtöbb alapszervezetnél. A választási vereség ébresztette rá a vidéki tagság zömét arra a politikai zsákutcára, amelybe a volt elnök vezette a legtöbbször jó szándékú, ám még sokszor politikailag igen hiszékeny kisgazda tagságot és szimpatizánsi kört. Még egyszer mondom tehát: ne a múltbeli bűnöket, hanem a jövőbeni érdemeket keressük egymásban, s akkor a jobboldal valódi erejévé válhat a Független Kisgazdapárt, s a baloldal nem játszhatja ki ismét a „kisgazda kártyát”.
Oroszország
Nagy-Britannia csatlakozik az Oroszország elleni szankciókhoz
