Európa fél a bevándorlóktól

Európa láthatóan nem tudja európai módon kezelni a menekültek áradatát, holott a tavaly szeptember 11. óta eluralkodott félelem légkörében megnőtt az igény a közös szabályozásra. Az EU országaiban egymást érik a kísérletek a bevándorlás korlátozására, ám Antonio Vitorino, az Európai Bizottság igazság- és belügyekért felelős tagja értésre adta, hogy a brüszszeli végrehajtó testület csak minimális közös szabályozásra törekszik, a menekültügy kezelését továbbra a tagállamok hatáskörében hagyja.

Véget kell vetni a multikulturális paradicsomnak és az idegenek dédelgetésének” – írta zászlajára a tavasszal meggyilkolt Pim Fortuyn radikális jobboldali pártja Hollandiában. Az új hágai kormánykoalícióba bekerült tömörülés jelszava tulajdonképpen már nem számít szélsőséges kilengésnek Európában, hiszen szinte naponta fogalmazódnak meg hasonló követelések, nemcsak az EU tagállamaiban, de a kontinens majdnem mindegyik fejlett országában. Nyugat-Európa a jelek szerint egyre egységesebb abban, hogy túl sok a bevándorló, s valamilyen módon útját kell állni „a kurdok, arabok, ázsiaiak, romániaiak, albánok és romák” áradatának.
Az idegenellenesség felerősödését a megfigyelők elsősorban a tavaly szeptember 11-i terrortámadások elkövetőinek számlájára írják, a megnövekedett félelem következtében főleg a muzulmán bevándorlókkal szemben nagy a bizalmatlanság. Egyidejűleg általában is megnőtt az igény a bevándorlás és a menekültstátus feltételeinek megszigorítására. Ennek konkrét jelei ma már nyilvánvalóak Olaszországban, Dániában, Hollandiában, de Franciaországban és Németországban, sőt Svédországban is. Az EU-tagállamok igazság- és belügyminiszterei október közepén ülnek össze a kényes kérdés megvitatására. Az Európai Bizottság mindazonáltal egyelőre óvatos a közös szabályozással, Antonio Vitorino, a testület illetékes tagja kitart amellett, hogy a menekültügy kezelését továbbra is a tagállamokra kell bízni.
Alighanem a közös szabályozás késlekedésének, illetve hiányának tulajdonítható, hogy az elmúlt időben megszaporodtak az illegális bevándorlóktól való megszabadulásra tett kísérletek. Legutóbb Afganisztánból érkezett menekülteket küldtek vissza hazájukba. Dánia például fizetett: 2432 eurót ajánlott fel személyenként a hazatérésért cserében. A dán modell követésével próbálkozik az eddig nagyvonalú Nagy-Britannia is, s „kárpótlásul” csaknem ezer eurót helyezett kilátásba a hazatérőknek. Olaszországban a Berlusconi-kormány a jobboldalra bízta a szabályozást, amelynek értelmében – az érintettek szerint megalázó módon – ujjlenyomatot vesznek a tartózkodási engedély kiadásakor vagy megújításakor az EU-n kívülről érkezett bevándorlóktól. A közelmúltban nagy feltűnést keltett a párizsi Le Monde értesülése is, amely szerint Franciaország immár nyíltan a vízumkényszer visszaállítását fontolgatja az országot elárasztó romániai koldusok és bűnözők miatt.
A felsorolt példákból nyilvánvalóan kiderül, hogy rendkívül összetett problémáról van szó. A szeptember 11-i terrortámadásokhoz kapcsolódó félelmek mellett az idegenekhez való hideg viszony kialakulásában jelentős szerepet játszik többek között az is: a bevándorlók jelenléte alapvetően hozzájárult a szélsőjobboldal megerősödéséhez, a politikai indulatok elszabadulásához, sőt elvadulásához több európai országban. Erre a közelgő írországi népszavazáshoz kapcsolódó megnyilvánulások szolgálnak a legfrissebb példával, már ott is félnek az országot „elözönlő idegenektől”. Ugyancsak fokozza az ellenérzéseket, hogy a befogadó erőfeszítései ellenére csupán a töredékük mutat készséget a választott ország szabályaihoz és szokásaihoz való alkalmazkodásra. További nyomós érv, hogy az elhúzódó világgazdasági receszszió időszakában sokan az állásukat, a megélhetésüket féltik a bevándorlók áradatától. A földrészünkön legfejlettebbnek számító euróövezet országaiban jelenleg 11,6 millió munkanélkülit tartanak számon. Ekként, azt már az Európai Unió vezetői is felismerték, nehezen tekinthetők szentírásnak a humanitárius megfontolások és a morális elvek, ha ők maguk meg akarják választóik bizalmát nyerni, oda kell figyelni az aggodalmaikra is.