Európa napja

Végre megtörtént a színvallás. Az Európai Bizottság megnevezte azt a tíz tagjelöltet, amelyekkel készek lezárni a csatlakozási tárgyalásokat az év végéig és az Európai Unió új tagállamaként számolnak 2004-től. Igaz, nem keltett meglepetést az állásfoglalás, s ez még csak ajánlás, a hivatalos döntés a decemberi koppenhágai EU-csúcson születik meg, de a brüsszeli testület állásfoglalása történelmi léptékű esemény. Október kilencedikével a XXI. századi Európa nagy napja érkezett el: esély nyílt arra, hogy – miként kommentárjában a Libération megállapította – „2004 tájékára a kontinens az egymással századok óta rivalizáló nemzetek mozaikjából végre teljesen egységessé válhat”.
Van ebben a vízióban persze némi naivitás. Egyelőre „várhatóan 2004-től – tíz országgal bővül az unió. Az ajtaján ugyancsak kopogtató Bulgária és Románia leghamarabb 2007-ben, Törökország pedig nem tudja, mikor számíthat a bebocsátásra. És akkor még nem szóltunk azokról, amelyek ugyancsak Európához tartoznak, a szomszédságból például Horvátországról vagy Jugoszláviáról, amelyek várhatóan hamarosan szintén odaállnak az EU ajtajához. Európai érdek tehát, hogy most valóban meginduljon a folyamat, s ezért nem árt néhány dologra gondosan odafigyelni az ünneplés közepette. Az egyik maga az országjelentés. Bármennyire tetszetős is a bizonyítvány, amely idén ugyanúgy „jeles”, mint a tavalyi vagy a tavalyelőtti, minden korábbinál komolyabban kell venni kritikai észrevételeit. Az Európai Bizottság ugyanis rendkívül szigorú ellenőrzést helyezett kilátásba, s ha a hibák, hiányosságok kiküszöbölése akadozik a következő egy évben, akkor még akár teljesülhet az a szakértői jóslat, hogy „tízes körből már csak kiesni lehet”.
Magyarország esetében a legsürgetőbb a közösségi joganyag átvételét és érvényesítését, az uniós pályázatok megírását, a támogatások felhasználását biztosító intézményrendszer kiépítése, a Nemzeti fejlesztési terv végiggondolása, amiben az első és a századik szempont is a hozzáértés és a nyelvtudás lehet. Ugyancsak rendkívül fontos a csatlakozási tárgyalásokon a versenyfejezet lezárása. Már-már érthetetlen, ami most zajlik, hiszen a komoly befektetők az első pillanattól tudták, hogy Magyarország az EU-ba készül és átveszi az ottani szabályozást. Elemi érdek felhagyni a porhintéssel. Például a mezőgazdaság esetében, amely tavaly a bruttó nemzeti termék 4,2 százalékát és a magyar export mintegy hat százalékát adta. Vagy a politikai megátalkodottsággal, amelynek következtében nyilvánvaló a törés például a kis- és középvállalkozások támogatásában, holott a megerősítésük alapvető érdek az ország majdani, uniós versenyképessége szempontjából.
Ráadásul a most megnevezett tíz jelölt előtt a sajátjaikon kívül még számos más akadály is tornyosul. Az egyik az írországi népszavazás a bővítés feltételének deklarált nizzai szerződésről. Előfordulhat, hogy az írek másodszor is nemet mondanak, ami jól jöhet a bővítés ellenzőinek. A másik, hogy az EU tizenöt jelenlegi tagja eddig nem jutott dűlőre a bővítés elemi kérdésében, a finanszírozás ügyében. Fontos, hogy a közös álláspont – miként ígérik – október végére megszülessen, mert csak ebben az esetben zárhatóak le a csatlakozási tárgyalások még ebben az esztendőben.
S végül, talán a legfontosabb az önzetlenség, az alapító atyák intencióihoz híven. Fájdalmasan megalázó látni a bővítés körüli kínkeserves alkudozást, amivel az EU tagjai rövidlátó és szűkmarkú módon a mostani bizottsági ajánlás teljesülését, közös stratégiai vállalkozásuk sikerét sodorják veszélybe.