Harangok öntői

Budán a harangkészítés jóval hamarabb meghonosodott, mint a szomszédos Pesten. Míg a Duna jobb partján 1686-ban nyitotta meg kapuit az első harangkészítő műhely, Pesten az első „nagyüzem”, Seimmer József műhelye csak 1734-től működött. Az 1800-as évek első évtizedében Buda elveszítette kedvező pozícióját, és Eberhard Henriknek köszönhetően Pest lett a harangkészítés új központja.

Közvetlenül a törökök visszaverése után, 1686-ban jelent meg az első harangkészítő mester Budán. Őt követte 1717-ben Zechenter Ferenc, majd a bécsújhelyi Putere János 1719-ben. Hosszú évekig ők ketten kapták a város valamennyi megrendelését. A század derekán újabb műhelyek nyíltak meg: az ifjabb genereációt Zechenter Antal, Bochmann Baltazár és Steinstock József képviselte. Budán a harangkészítés jóval hamarabb meghonosodott, mint a szomszédos Pesten, ahol a budai Nuspicker családja, özvegye és két fia nyitott műhelyt 1717-ben, de az első igazi „nagyüzem”, Seimmer József harangöntője csak 1734-ben alakult meg.
Seimmer kitűnő mester volt, mégsem vehette fel a versenyt a budai harangkészítőkkel. Követői, Koll János és Littmann Antal azonban már megközelítőleg annyi harangot öntött, mint a vetélytársak, Brunner János és fia, József.

Buda a XIX. századig megtartotta egyeduralmát. Az 1800-as évek elején azonban elveszítette pozícióját, és Eberhard Henriknek köszönhetően Pest lett a harangkészítés új központja.
Az Eberhard-féle harangok árának alakulása jól illusztrálja a napóleoni háborúk idejére jellemző inflációt. Patay Pál Régi harangok című könyve szerint 1801-ben 0,85 forintba került egy közepes méretű harang öntése, míg 1802-ben 0,90, 1804-ben pedig már kereken 1 forintot kellett a megrendelőnek fizetni. 1808-ban 2 forintra emelkedett a tarifa, 1811-ben pedig a 7 forintot is elérte az egységár. Néhány év múlva ismét visszaesett két forintra, és ezt követően egészen 1827-ig 1-3,85 forintot kellett egy harangért fizetni. Az átalány csak a harangtestre vonatkozott, a sisakot, a sisak vasalását, az ütőt és az ütőt tartó szíjat külön számolták fel a mesterek. Ehhez még hozzájött a harangöntő legények borravalója is.
A készítő rangját a műhelyéből kikerült harang hangja is meghatározta. A mesterek művészi érzékéről árulkodott a díszítés és a feliratozás. Eleinte egyáltalán nem díszítették a harangokat, a feliratok és motívumok a XIV. században jelentek meg. A mesterek a harang oldalára elhelyezett kis emléktáblákat bibliai jelenetekkel, szentek, állatok képeivel díszítették. A figurák a táblára vésett szöveg elé, vagy mögé kerültek. Erdélyben még ma is találunk olyan régi harangot, amely ezzel az eljárással készült.