Harc a tiszta hegyvidéki levegőért

A Hegyvidéket mindig is Budapest tüdejének nevezték, de az elmúlt évtizedekben a főváros utolsó nagy zöld területe fokozatosan fogyott, autóforgalma hihetetlenül megnőtt. 1998 óta, Mitnyan György polgármester vezetésével, elindult egy céltudatos zöldprogram a XII. kerületben, az építési övezetek eredeti formájának visszaállításával, a tájvédelmi körzetek kialakításával, a normafai kirándulóközpont rendbetételével és a közúti forgalom kitiltásával. A tiszta levegőért indított harc a polgári erők által támogatott Mitnyan Györgynek talán a legtöbb esélyt adja az önkormányzati választáson, hogy ismét polgármester lehessen.

Az önkormányzati választás jobboldali sikere azon múlik, hogy mekkora az összefogás a polgári erők között. A XII. kerületben nem teljes az egység.
– Az MDF XII. kerületi elnökén kívül minden polgári erő engem támogat, és a helyi MDF-tagság és a budapesti vezetés is. Az az abnormális helyzet alakult ki, hogy egy fórumos önjelölt egyedül akadályozza a polgári összefogást. Most már csak ezt az egy akadályt kell legyőznöm ahhoz, hogy a következő napokban végre kampányolhassak azért, hogy a jobboldal győzzön a Hegyvidéken. A kétszáz polgári körből mindöszsze egy nem támogat, amely egy korábbi MDF-es, majd az MDNP-be átigazolt politikus nevéhez köthető. Tehát csaknem kétszáz polgári kör azt szeretné, hogy én legyek a polgármester.
– Mi a helyzet a MIÉP-pel?
– A MIÉP-pel az elmúlt négy évben korrekt partneri viszonyt, munkakapcsolatot alakítottunk ki, ez most sem változik.
– A végső döntést a lakosság mondja ki. A kérdés mégis az, hogy mit tett Mitnyan György polgármester az elmúlt négy évben? Számomra szembetűnő volt például, hogy a kerületben sokkal erőteljesebben mutatkozott meg a zöld területek védelme.
– Széles körű védelemről volt szó. Nem engedtük beépíteni és eladni a csillebérci tábort. Nem engedtük, hogy erdőterületeket soroljanak át építési övezetbe. Már százezer négyzetméter felett van azon zöld területek száma, amit 12 év alatt építési területből parkerdőövezetbe soroltunk át. Ahol zöld területeket lehetett létesíteni, ott az önkormányzat ezt megtette. Példaként említem az Apor Vilmos teret, a Hollóssy Simon teret, a Királyhágó teret, a Diana parkot, a Jagelló úti zöld szigeteket vagy a Böszörményi úti előkerteket. Tudatosan növeltük a lélegzőfelületeket Budapest tüdejében, a Hegyvidéken.
– Rendbe tetették a Pilisi Parkerdő Gazdasággal a Normafa környékét. Behajtani tilos! táblákat tettek ki. Demszky Gábor azonban külön engedélyeket adott ki olyanoknak, akik a nagy forgalom miatt szeretnék használni a Normafa és Budakeszi között az erdei „menekülőutat”.
– Sajnos így van. Rendszeresen bejárom az erdőt: egyrészt szemrevételezem, mit tesz a Pilis, másrészt látni akarom, hogy mit tesz a főváros. Valóban igaz, hogy a fővárosi önkormányzat a kerületi önkormányzat tilalma ellenére gépkocsikat enged át e területen, százas nagyságrendben ad áthajtási engedélyt, ezzel mintegy egérúttá, elkerülő úttá változtatva az erdő védett sávját. De nemcsak az autók mennek át, hanem a Fővárosi Településtisztasági és Környezetvédelmi Kft. szippantókocsijai is, amelyekből a Normafa gyűjtőcsatornájába eresztik le a szennyvizet, ahonnan szűrés nélkül kerül a Dunába. Ez megengedhetetlen. Minden hónapban levélben tiltakozom a főpolgármester úrnál, hogy abba kellene hagyni a tudatos környezetszennyezést, az engedély nélküli áthajtást a hegyen. Semmitmondó válaszok érkeztek, érdemben semmit nem tett a főváros, hogy változtasson ezen a helyzeten. Pedig a kerület, csak azért, hogy kulturáltan parkoljanak a gépkocsik, több mint kilencvenmillió forint értékben megvásárolt egy ingatlant, a Konkoly Thege út 2–4. sz. alatt, hogy növelje a parkolófelületeket. Nagyon reméljük, hogy egy éven belül átadják nekünk a Jánoshegyi út tulajdonjogát is, s akkor azt egy sorompóval le is zárhatjuk. Csak a mentők, a tűzoltók és a rendőrség mehet majd át, illetve akinek hivatalos dolga van ott.
– Tehát szembeszáll a kerület a fővárossal?
– A környezetvédelem érdekében minden eszközt bevetünk. Ha máshogy nem megy, lesorompózzuk az utat, így kénytelen lesz velünk foglalkozni a mindenkori főpolgármester, aki, reméljük, nem ugyanaz lesz, mint aki most hivatalban van. Szembe kell szállni a tudatos rongálókkal, hiszen a környezetünkből csak egy van, azt nem lehet csak úgy felújítani.
– Milyen állapotban vannak a kerület útjai?
– Az utóbbi esztendőkben jelentősen javult az utak minősége. Tudni kell, hogy a kerület ebben a kérdésben magára van hagyva, a főváros még a saját kezelésű útjait sem tartja karban. Ugyanakkor a Hegyvidéken az elmúlt négy évben több mint harmincezer négyzetméternyi járda és harmincezer négyzetméternyi útfelület újult meg. Ez azt jelenti, hogy ebben a négy évben történt az elmúlt huszonöt esztendőhöz képest a legnagyobb arányú közúti fejlesztés. A Böszörményi út és az Alkotás út között, a legforgalmasabb és legjobban leterhelt utcák teljes egészében megújultak. Most haladunk fölfelé, a kerület felső felén is újabb utcák teljes aszfaltozása készül el. A kerület gépjármű-állománya elérte az Európai Unió átlagát, ami azt jelenti, hogy a múlt században tervezett városra egy huszonegyedik századi gépjárműforgalom nehezedik. Dupla kihívás ez. A Hegyvidékért címet viselő, 2002–2006-os programunkban már benne vannak a megoldási lehetőségek. A forgalmat „elszenvedő” utakat szeretnénk teljes egészében felújítani.
– Sokan aggódnak, hogy egyre több lakópark épül Budán, és most már a XII. kerület következik.
– A XII. kerületben nem volt jelentős lakóparképítés, és nem is lesz. Természetesen ahol magántulajdonban van az ingatlan, ott a tervzsűrinek és az építési hatóságnak kell tiltakoznia, és megfékeznie azokat a kísérleteket, amelyek az ilyen építkezésekre irányulnak. Célunk, hogy a kerület ne jusson más városrészek sorsára, ahol a zöld terület rovására engedték teleépíteni az utcákat, a telkeket. Mi inkább a tízszázalékos vagy az alatti beépítéseket szeretnénk erőltetni, mert így hagynánk a zöld felületet dominálni.
– A volt csillebérci úttörőtábor perében a baloldal tavaszi győzelme kedvezőtlen előjel.
– A per tovább folyik. A legutóbbi tárgyaláson a XII. kerületi önkormányzat jelezte az eljáró bíróságnak, hogy az állam pernyertessége érdekében beavatkozóként szeretne a perbe belépni. A választások után, október 30-ig várható a döntés.
– Miért kell az ügybe újra bekapcsolódnia az önkormányzatnak?
– Úgy érzékelem, fennáll az a veszély, hogy az úttörőszövetség és az állam egyezséget köt. Ebben az esetben végleg elveszhet az önkormányzatnak az a jogosítványa, hogy az övé lehet e terület kezelői joga, esetleg tulajdonjoga. Nem is a tulajdonjog a fontos; nem a vagyont, hanem a zöld jelleget akarjuk megtartani. Nem szeretnénk, ha külföldi befektetők jelentősen beépítenék és elzárnák a közönség elől Csillebércet, ezt a negyvenhektáros zöld területet. A helyzet abszurd, további per várható.
– Mi lesz a János-hegyi kilátóval, Budapest ékességével?
– Vannak elképzeléseink a kilátó felújítására. Nagyon remélem, hogy a Schulek Frigyes tervezte kilátó jövő tavaszi rekonstrukciójával bebizonyítjuk, hogy jó kezekben van a János-hegyi kilátó. Bonyolult a helyzet, mert az épületet s környezetét a száz évvel ezelőtti állapotnak megfelelően hozzuk helyre. Sajnos a kilátó műszakilag életveszélyes állapotba került, a felső szintjét le kellett zárni. Most folyik a rekonstrukció tervezése. Maga az állványzat több millió forintba kerül, hiszen többtonnás köveket kell majd a tetejéről leemelni, s rendbe kell hozni az alatta található téglaépületvázat is. A kilátó legkésőbb 2004–2005-re lesz kész, az erdei lakban állandó őr áll majd; a látványosság állandóan és ingyen lesz látogatható. Ezzel a rekonstrukcióval párhuzamosan szeretnénk a Libegő épületét és az előtte lévő teret is rendbe hozni, ahol szabadtéri koncerteknek tudunk majd helyet adni, és méltóan ünnepelhetjük például Szent István királyunk napját.
– A következő évekre is megvannak a tervek, elképzelések. Ezek szerint jó reményekkel indul a polgármester-választáson.
– Minden közvélemény-kutatás és a helyi polgárok véleménye azt támasztja alá, hogy a négy év munkájára alapozva esélyesként indulhatok.