Húsvétvasárnaptól kántorböjt szombatjáig

Csak a XX. században került vissza Magyarországra az a miniatúrákkal díszített Graduále, amely valaha Mátyás király könyvtárának ékessége volt. A corvina – borítólapján Mátyás és Beatrix címerével – egyházi énekeskönyvként szolgálhatott a királyi várkápolnában.
A graduále szó arra utal, hogy a pap a templom lépcsőjén (gradus) énekelte el a zsoltárt, amire a kórus refrénnel válaszolt. A Mátyás-graduále az egyházi év középső szakaszára előírt – húsvétvasárnaptól kántorböjt szombatjáig, illetve a pünkösd utáni 23. vasárnapig terjedő – énekeket tartalmazza. Valószínű tehát, hogy egy három részből álló műnek a középső kötete lehetett. Kétszázegy nagyméretű, 503x370 milliméteres hártyalevelet tartalmaz. A miseénekek dallamát négy vörös kottavonalra írott szögletes kottafejek jelzik. Minden lapon látható legalább egy cirkalmas iniciálé, de 47 lapon figurális miniatúra is. A képek – amelyek több kéztől származnak – talán Németalföldön készülhettek.
A borítólap akantuszlevelek karéjozta miniatúráján – amely Krisztus húsvétvasárnapi feltámadására utal, szövege: Resurrexi, et adhuc tecum sum, posuisti super me manum tuam, mirabilis facta scientia tua (Feltámadtam, és veled vagyok, felettem tartod kezedet, tudásod csodálatos előttem), az előtérben a vörös lepelbe burkolt Üdvözítő épp kikel a nyitott kőszarkofágból. Oldalt a szundikáló, páncélos katonák, a háttérben a soktornyú, erős várfalakkal védett Jeruzsálem. A Jézus és a város közötti domboldalra mellékjeleneteket festett meg a mester: Mária Magdolnát és Szent Pétert, illetve a három „sírlátogató asszonyt” és az emmausi tanítványokat, akiknek egyenként megjelenik a feltámadt Üdvözítő.
A belső miniatúrák talán kevésbé bonyolultak. Az I betűhöz készült képen azt láthatjuk, amint a Józsué vezette zsidók bevonulnak Kánaán földjére. A zsoltár szövege: „Bevezetett minket az úr a tejjel-mézzel folyó földre, az Ő törvénye legyen mindig az ajkatokon!” A miniatúra oldalában aranylombú gyümölcsfák, méhkaptár és kecskepásztorok láthatók.
Az U-ba festett – húsvét utáni csütörtökre vonatkozó – miniatúra a Vörös-tengeren való átkelést mutatja be. Mózes a fellegek közt tündöklő úrra mutat, az egyiptomi katonák pedig épp alámerülnek a tenger összecsapódó habjaiba, csak csillanó sisakjuk és lándzsáik hegye látható. A C-be festett kép – amely a húsvét utáni negyedik vasárnapra vonatkozik – szövege: Cantate domino canticum nouum... („Énekeljetek az úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett: megmutatta a nemzetek előtt igazságát!”), azért különösen becses, mert egy zsoltárt éneklő tíztagú kórust ábrázol, továbbá a kottaállvány előtt álló és a kórust dirigáló mestert. Az E iniciálé keresztjáró napi festménye színpompás körmenetet mutat be. A tömegben elöl egyháziak, hátrébb világiak haladnak. A kántorböjti miniatúrán – amely az R betűt ékesíti – a Saul király elől elmenekült, immár öreg Dávid király egy palota ablakán kihajolva messzire néz, mintha ifjúságára emlékezne. Az előtérben három férfi beszélget, süvegük, prémgalléros köntösük és hegyes orrú csizmájuk a középkori viseletek dokumentuma.
A kötetet záró D iniciálén – szövege: „Így szól az úr: az én gondolataim a békesség gondolatai…” – a csillagos ég háttere előtt márványtrónon ülő, főpapi öltözetű atyát ábrázolja. Oldalánál hatalmi jelvényei: a kard és a liliom. Jobbját áldásra emeli, bal keze egy márványasztalon fekvő nyitott könyvön nyugszik. Tekintetéből – ami némiképp elentmond a „szigorú világbírót” sejtető zsoltárszövegnek – tűnődő derű sugárzik.