Huszadik századi művészetünk

A bajor fővárosban székelő Ketterer Kunst sorrendben 269. árverésén az immár klasszikussá vált avantgárd mesterek kétszáznál több tételét vitte kalapács alá a közelmúltban. A magyarok közül ezúttal három valóban világhírű alkotó szerepelt, ezért az aukciós cég is rangjukhoz méltóan, egész oldalas képreprodukcióval, valamint külön kis tanulmánnyal „tálalta” őket elegáns katalógusában.
Elsőként Kassák Lajos szuprematista kompozíciója került kalapács alá 1920–1921 tájáról, amely velinpapíron akvarell, tus-, ceruzarajz és kollázs keveréke német nyelvű újságkivágásokkal. A MA folyóirat tipográfiai kivitelezésével – amelynek címlapjához készült eredeti terv ez a szuprematista kompozíció – Európa-szerte nagy érdeklődést keltett. A mű Kassák korai munkái közé tartozik, mértani absztrakciójával nyilvánvalóan a szuprematizmus hatását mutatja. Ugyanakkor a kollázstechnika avatott alkalmazásával a művész otthonosságát bizonyítja a dadaista szóhasználat terén is. A két stílusirányzat összefonódása – amely Kassák egész életművét meghatározza – itt példásan kimutatható…” – írja többek között a kísérőszöveg. A délnémet magántulajdonból beadott tételt kiállították korábban a Galerie von Loe tárlatán – amint a hátoldalán lévő etikett tanúsítja –, akárcsak 1990 márciusában a párizsi Martin du Nord galéria bemutatóján, ahol a mellékelt katalógus 40. tétele volt. Nem érdektelen magyar részről talán az sem, hogyan látják német szemmel Kassák jelentőségét az európai művészet történetében: „Kassák Lajos a húszas esztendőkben az avantgárd centrális figurája. Rendkívüli művészi sokoldalúsága abban nyilvánul meg, hogy egyidejűleg dadaista költőként, illetve konstruktivista képzőművészként lép fel. Munkái jövőbe mutatón hatottak a húszas évek művészi közegében, ezért közölték őket a legfontosabb folyóiratokban, mint amilyen a De Stijl, a Secession avagy a Sturm. Ezenkívül a művész a könyv- és reklámgrafika megújítójának is számít…” A Ketterer Kunst szakértői a szóban forgó képét 8000–9000 euróra becsülték, de egyelőre viszszamaradt. Igaz, hogy a ház szokása szerint még egy hónapon át utólagosan is megvásárolható kikiáltási árán.
Szerencsére nem ez lett a sorsa – azonos értéksávban – Moholy-Nagy László 1923-ból való, cím nélküli színes litográfiájának egy százas szériából, jobb alsó sarkában szignóval. Ez a Bauhaus első, úgynevezett „Mestermappájában” jelent meg, amelyet 1923-ban saját grafikai műhelyükben és a nyomdához tartozó kiadóban kiviteleztek a művésztanárok személyes felügyelete mellett Münchenben és Weimarban. A kézzel készült nyomatok szerzői között Lyonel Feininger, Vaszilij Kandinszkij, Paul Klee avagy Oskar Schlemmer nevét említhetjük példaként. „Malevics és Liszickij hatása alatt Moholy-Nagy László a konstruktivizmus egyik legjelentősebb képviselőjévé vált” – írja a kísérőszöveg, majd így folytatja: „Amint színes litográfiáján látható, a mértani formák, világosan tagolt felületek és a fekete-fehér-vörös színeinek összhangja főszerepet játszik, amely a De Stijl csoport, illetve az orosz konstruktivizmus stílusjegyeire emlékeztet…” A délnémet magántulajdonból való tételt végül magasan előzetes értéksávja felett, 10 350 euróért adták tovább Münchenben.
Mintha az utóbbi időben néha akadozna Victor Vasarely szinte megállíthatatlannak tűnő diadalmenete – legalábbis a német nyelvterületen. A bajor fővárosban fából domborított, háromdimenziós multiplikáját kínálták legutóbb mindhiába, 1500–2000 eurós értéksávban. Pedig a „CARIBE positif” elnevezésű munka tetszetős és egyben elegáns volt: krémszínű alapon és krómzöld keretben frappáns fekete körök, négyzetek és háromszögek váltakoztak a mester karakteres modorában, színes akrilfestékkel. A hátoldalán látható cédulán a magyar művészt kezdettől forgalmazó, híres párizsi Denise René Galéria garantálta a sokszorosított relief eredetiségét – az alkotó obligát szignója mellett –, gondosan feltüntetvén azt is, hogy 1967-ben félszáz példány készült, és abból a kis szériából ez volt a 47-es sorszámú multiplika.