Múlt héten kifejtették az európai uniós csatlakozással kapcsolatos véleményüket. Eszerint kell az unió, de nem minden- áron. Ön szerint mit hoz, vagy mit hozhat a magyar gazdák számára az EU?
– A Magosz kezdettől fogva támogatja Magyarország uniós csatlakozását, hiszen elemi érdekünk, hogy Európa fejlettebb részéhez tartozzunk, hogy a tizenkét éve húzódó, és eddig még nem rendezett folyamatok végre lezáruljanak. De ha az EU agrárpiacain versenyképessé akarunk válni, elengedhetetlen, hogy az unióéhoz hasonló agrár- és birtokstruktúra jöjjön létre, és az ottanival azonos támogatási rendszer működjön nálunk is, hogy az önálló, független gazda létét, státusát az ország határain belül senki ne kérdőjelezhesse meg. A rendszerváltás óta a szocialista kormányzati ciklusok alatt szinte csak azt hallottuk, hogy a magyar gazda versenyképtelen, hogy soha nem éri el azt a szintet, amit az EU-ban megkövetelnek, hogy alkalmatlan az összefogásra, a szövetkezésre, alkalmatlan a piacon való egységes megjelenésre, fellépésre. Erre az előző kormány rácáfolt, amikor meghirdette családi gazdaságokat segítő programját. Ennek eredményeként több mint húszezer családi gazdaság jött létre, amelyek csaknem egymillió hektáron gazdálkodnak. Ez bizonyítja: a családok igenis képesek arra, hogy vagyontárgyaikat egy működő és versenyképes gazdaságba koncentrálják, képesek összevonni a működő tőkét, egymással összefogni és szövetkezni, hogy a piacon eredményesen szerepeljenek. A családi gazdaságok a bizonyítékai annak: a magyar termelőkben megvan az erő és képesség, hogy az uniós gazdák méltó versenytársaivá váljanak. A mostani kormánypártoknak az EU-csatlakozás körül kialakult belpolitikai vitákban tett nyilatkozatai folyamatosan a magyar gazdák leszólását, megalázását jelentették. Alig hallottunk mást a hírműsorokban, minthogy Magyarország elsődleges célja az uniós csatlakozás, és gazdák ügye csupán harmadrangú kérdés. Meggyőződésem, hogy utóbbi meghatározó jelentőségű, és sorsuk alakulása a csatlakozás után sem lehet közömbös. Családtagokkal együtt csaknem kétmillió emberről van szó. A gazdáknak tudniuk kell, hogy milyen feltételekkel csatlakozunk, és ez milyen következményekkel jár.
– Ön szerint a termelők nincsenek tisztában azzal, hogy mi vár rájuk az unióban?
– A többség tisztában van, de további konkrét információkra van szükségük. A gazdatársadalom elfogadta a tőke szabad áramlásáról szóló fejezet lezárásakor, hogy a csatlakozástól számított hét év letelte után a földeladási moratórium megszűnik, és a földpiacot az unióban kialakult módon szabályozzák. De ezt csak azért tartották elfogadhatónak, mert olyan programot kínáltak számukra, amely néhány éven belül megerősítette, versenyképessé tett volna őket, és lehetőséget biztosított a földvásárlásra, telephelyek létesítésére, az egyéb szükséges beruházásokra. Az előző kormány e gazdaprogram anyagi és jogi feltételeit is biztosította. Mindezek révén kialakulhattak volna a versenyképes családi mezőgazdasági üzemek. A helyben lakó gazdának elővásárlási és elő-haszonbérleti jogot biztosítottak. A gazdahitelcsomag, a családi gazdaságok többlettámogatása mind azt a célt szolgálták, hogy az uniós csatlakozás időpontjára a magyar gazda versenyképessé váljon.
– Ismerve az elmúlt néhány hónap történéseit és az önök nyilatkozatait, úgy tűnik: e folyamat legalábbis megakadt.
– A kormányváltás után derékba törték a gazdaságok fejlődését. Megszüntették a gazdahitelek folyósítását, illetve megváltoztatták a folyósítás feltételeit. A fedezet mértékét megemelték, újból elbírálták a beérkezet kölcsönöket, folyamatosan új követelményeket támasztva. A gazdáknak minden igazolást ismételten be kellett szerezniük. A földről és a földalapról szóló törvények megváltoztatása, a hitelfeltételek változásával együtt világos üzenet volt: nem támogatják a családi gazdaságokat. Az szintén egyértelmű üzenet, hogy a Magoszt, mint a családi gazdaságok érdekképviseletét, kizárták a földalap ellenőrző bizottságából. Ezzel elérték, hogy a 830 szervezettel rendelkező Magosz a településeken sem lehet a helyi birtokhasznosítási bizottság tagja. Kizárólag a kormányt támogató érdekképviseletek vehetnek részt a helyi birtokhasznosítási bizottságok munkájában, így a mezőgazdaságból élők felének szüntették meg az érdekképviseletét.
– Úgy tudom, Benedek Fülöp, a földalapot irányító államtitkár tanácsadó testületébe a Magosz képviselőjét is bevonná. Abba sem akarnak beleszólni, hogy az önkormányzatok kit jelölnek saját képviselőként. Utóbbi lehet bármilyen elkötelezettségű és az egyéni gazdák delegáltja is lehet magoszos.
– Az az önkormányzat saját döntésén múlik, hogy kit delegál a bizottságba. Mi nem kegyeket kérünk, hanem lehetőséget akarunk, hogy a saját tagságunk érdekében törvényesen járhassunk el. Ebből kirekesztettek bennünket, és helyettünk olyan szervezet került be, amely neve ellenére a nagytőkét képviseli, és nem a családi gazdaságokat. A törvényben az áll, hogy a helyi bizottságokba azok a testületek delegálhatnak képviselőket, amelyeknek a képviselői a földalap ellenőrző bizottságába bekerültek. Az csak szerencse, ha egy tagunk ott van egy helyi önkormányzatban és bekerül a helyi bizottságba, de akkor sem a Magosz képviseletében van jelen. Különböző fórumokon azt hangoztatja az agrárkormányzat, hogy a széles körű nyilvánosságot biztosítja. De milyen nyilvánosság az, amelyből az ország felét kizárják, vagy legfeljebb tanácskozási jogot adnak neki. Tudjuk: az EU-csatlakozás kompromisszumokat követel, de úgy ítéljük meg, hogy ez nem lehet egyoldalú. A kormány megváltoztatta a feltételeket, de azt várja el a hátrányos helyzetbe került gazdáktól, hogy feltétel nélkül támogassák a csatlakozást. Ilyen körülmények között mi azt mondjuk: koldusként nem kívánunk az unió tag-jai lenni.
– Az előbb azt mondta, hogy akarják a csatlakozást.
– Igen, de olyan feltételekkel, hogy családok tízezrei ne menjenek tönkre. Ennek érdekében minden képviselőt arra kérünk, hogy a saját választási körzetében keresse fel a gazdákat, a helyi, megyei szervezeteiket, és tájékozódjon helyzetükről.
– Szanyi Tibor, az agrártárca politikai államtitkára egy fórumon azt mondta előbb-utóbb negyedmillió „földönfutóval” kell számolni, mert ennyien vesztik el munkahelyüket a mezőgazdaságban.
– Érdekes, az EU gyakorlatával teljesen ellentétes tendencia nyer egyre inkább létjogosultságot itthon. Az unió azt mondja: meg kell szüntetni a nagy „agrárgyárakat”, és csökkenti az egy gazdaság számára kifizethető támogatás mértékét, és az alkalmazottak után fizetendő fajlagos támogatást. Vagyis az kap több pénzt, aki kevesebb munkást foglalkoztat. Itthon viszont most elsősorban a nagyüzemeket támogatják, és arra törekednek, hogy a családi gazdaságok a nagyüzemek és az integrátorok bértermelőivé váljanak, adják fel az önálló gazdálkodást, s végül földjeiket. Mi nem tudjuk elfogadni a 250 ezer földönfutóról szóló teóriát. Az EU-ban a többfunkciós mezőgazdaság és vidékfejlesztés kialakítása, és a termelők helyben tartása a cél. Ezért érthetetlen, hogy itthon miért kell arra törekedni, hogy minél többen adják fel a gazdálkodást. A pillanatok alatt meghozott döntések hatásait nem bírják ki az emberek. Lovas nemzet vagyunk ugyan, de ilyen gyorsan nem eshetünk át a ló túlsó oldalára. A változtatással együtt járó átmenetet minden körülmények között biztosítani kell, de ma nem érzékeljük. Az új kormány elsőként nem a gazdálkodást segítő intézkedéseket hozta meg, hanem azt tartotta elsődlegesnek, hogy a földtulajdonlást és -használatot megváltoztassa. Ez üzenetértékű a magyar gazdáknak.
– Nem azért hozták meg e döntéseket, mert ezekhez nem kellett pénz?
– Az agrártárca folyamatosan pénzhiányról panaszkodik. Ezért úgy akarják biztosítani a beígért támogatásokat, hogy a családi gazdaságok kisemmizésével, a számukra teremtett források megszüntetésével felszabaduló pénzt csoportosítják át. A klientúrának pedig – ha már tőkét nem tudnak folyósítani – adnak földet, és rendeletekkel hozzák helyzetbe őket. Az üzletrészeket vissza akarják adni a szövetkezeteknek: a kidolgozott tervek alapján az vehet üzletrészt, aki termelőszövetkezet tagja, alkalmazottja, vagy hajlandó a szövetkezettel integrációs kapcsolatot létesíteni. Ezek szerint az önálló paraszti gazdaságok helyett bértermelőkké, háztáji gazdaságokká akarják silányítani a családi gazdaságokat. Erre mondunk mi nemet.
– Miért?
– Mert a döntéshozók néhány apróságról megfeledkeznek. Többek között arról, hogy a családi gazdaságok döntő hányada nem hitelből teremtette meg gazdaságának alapjait, hanem az összes megtakarított pénzét befektette. A további fejlesztésekhez vett fel jelzálogkölcsönöket, amire a fedezet a háza, földje. Ha a kormány olyan jogi és gazdasági feltételeket alakít ki, amelyek miatt ezek a gazdák tönkremennek, ez oda vezethet, hogy családok ezrei veszthetik el mindenüket. Az előző kormányra azt mondták: nem volt agrárstratégiája. Ez igaz is, legalábbis az első három évre vonatkoztatva. De ha az elmúlt négy hónap folyamatait kormánystratégiaként fogjuk fel, az elfogadhatatlan a gazdák számára.
– Voltak-e már kézzelfogható lépések az érdekegyeztetésben az uniós integrációval kapcsolatban?
– Feltétlenül szükséges, hogy a magyar agrár-érdekképviseleti rendszer Brüsszelben egységesen jelenítse meg álláspontját. Komoly viták után az első lépéseket már megtettük a közös vélemény kialakítására. Az az érdekünk, hogy mindez rendben végigmenjen, de nem úgy, ahogy a földalap esetében. Brüsszelben nem lehet hatékony egy veszekedő érdek-képviseleti testület munkája. A megoldás kulcsa a kormánynál van. Az érdek-képviseleti egyeztetést új alapokra kell helyezni, rendezni kell az egyes képviseletek és kormány között lévő viszonyt. A kabinet dönti el, kit tekint partnernek. Ha tudomásul veszik, hogy az őstermelők és a családi gazdaságok meghatározó szereppel bírnak az agrártermelésben, jó esély van a konszezusra.
– Milyen lépések történtek ebben az ügyben?
– Hat év után tárgyalóasztalhoz ültünk. Az érdekegyeztetési rendszer ugyanis még a Horn-kormány alatt megbukott, mert nem lehetett egységes álláspontot kialakítani a termelői oldalak között. Most, az uniós viszonyok miatt nem lehet ezt tovább halogatni. Még létre kell jönnie annak az egyeztető fórumnak, amely határozottan képviseli magyar álláspontot. A közös álláspont kialakításához fontos, hogy az egyes érdek-képviseleti szövetségek bemutathassák, hogy milyen reprezentativitással bírnak. A rendszerváltáskor számtalan agrárképviselet jött létre. Közülük sok megszűnt, de vannak olyanok is – ma a leghangosabbak –, amelyeknek szinte nincs is tagságuk. Így néhány ember gyakorlatilag azt mond, amit akar. Ahhoz, hogy a kormány és az érdekképviseletek között érdemi munka alakuljon, ki tisztázni kell, hogy kik a kabinet parnerei. A kormányváltáskor elhangzott, hogy a szocialisták nem kívánnak udvari érdekképviseleteket fenntartani. Ékes példa a nemzeti földalapnál az udvari érdekképviseletek megjelenése. Hatalmas a kormány felelőssége, hogy kikkel dolgozik együtt, kivel ül egy asztalhoz. Az előző kormány idején a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége ugyanúgy részt vett az érdekegyeztetésben mint a Magosz. E ciklusban ezt a folyamatot változatlanul folytatni kell, mert bizonyos, hogy a továbbiakban az érdek-képviseleti munka eredményességét e két szervezet kapcsolatának minősége határozza meg.
***
Földért életjáradék. Hatalmas szégyen lenne, ha a gazdaságépítés és a vidék felzárkóztatása céljára előirányzott 12,5 milliárd forintnyi EU-forrást Magyarország a csatlakozásig nem tudná – a Sapard-irodáknál előkészítendő és november végéig akkreditálható pályázatokkal – felhasználni – mondta Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter egy szombati, zalaegerszegi konferencián. Folytatják a családi gazdaságok – eddig 75 milliárd forint értékben elbírált – hiteltámogatását és a 45 milliárd forint összegű adóskonszolidációt. Az elmaradott térségek számára a következő három évben 25 milliárd forintot biztosítanak. Németh Imre közölte: a hatvan év felettiek számára a jövő héten megkezdik a „Földet életjáradékért” programot. (MTI)
***
A jelöltek elfogadták a reformot? Az EU-bővítés első körébe várhatóan bekerülő tíz tagjelölt – köztük Magyarország is – elfogadta az Európai Bizottságnak a közös agrárpolitika reformjára tett júliusi javaslatait – idézte az MTI Franz Fischlernek, az EU agrárbiztosának a La Libre Belgique című belga lap hétvégi számában adott nyilatkozatát. A szakember részletekre nem tért ki. A reformok lényege a közvetlen jövedelemkiegészítő támogatások fokozatos csökkentése, s a termeléstől való leválasztása. Márpedig a tagjelöltek elsősorban abban érdekeltek, hogy a közvetlen támogatásokat illetően a lehető legrövidebb időn belül a jelenlegi tagállamokkal azonos elbánásban részesüljenek. Az osztrák biztos azzal érvelt a több tagország – elsősorban Franciaország – részéről élénken vitatott reformjavaslatok mellett, hogy azok nem a gazdák ellen irányulnak, hanem éppen az ő érdekeiket szolgálják. Ismeretes: a franciákhoz hasonlóan Spanyolország sem tartja elfogadhatónak a reformtervezetet, ami alapjaiban változtatná meg a jelenlegi segélyrendszert. A mezőgazdászok emiatt nem a termelés alapján kapnák a segítséget, hanem egyetlen összegben, a termeléstől függetlenül, s mindez negatívan hatna a spanyol mezőgazdaságra. Az uniós tagálla-mok véleménye az, hogy az új belépőknek szóló közvetlen kifizetések mértéke 2004-ben 27 százalék legyen, a száz százalékot pedig 2013-ban érje el – jelentette ki Charles-Michel Geurts, az EU-bizottság bővítési főigazgatóságának munkatársa Budapesten. Bereczky András, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (Medosz) főtitkára az MTI-nek elmondta: a magyar agrár-munkavállalókat képviselő szakszervezeti szövetség olyan csatlakozási feltételekben érdekelt, amelyek megőrzik az országban az agrármunkahelyeket, esetleg csökkentik is a munkanélküliséget. (MN)
Orbán Viktor
Egyértelmű üzenete volt Orbán Viktor tusványosi beszédének
