Levelek Pestről és Budáról

Czyczyk László (Bécs): A Die Presse 2002. szeptember 21-i számának Spectrum mellékletében érdekes cikk jelent meg a villamos reneszánszáról. Írója, Dipl. Ing. Reinhard Seiss várostervező, publicista, az URBAN+ egyesület és számos filmprojekt vezetője. A cikk szerint már 80 évvel ezelőtt a villamos ellen fordult az amerikai autólobbi. A villamosok eltűntek, és ha valaki mégsem autóval közlekedett, az Ford vagy Chrysler buszt vett igénybe. Egy kilométernyi metróvonal árából tíz kilométernyi villamosvonal építhető.
A zürichi polgárok a 70-es évek elején népszavazáson egy drága és néhány vonalas metró építése ellen szavaztak azért, hogy inkább a várost behálózó villamosvonalakat és a hozzájuk illeszkedő buszvonalakat fejlesszék tovább. Nemzetközi elismerést aratott a villamosoknak biztosított automatikus „előjog-lámpakapcsolás” minden útkereszteződésben, amely így a korábbi utazási időt harminc százalékra csökkentette. Zürich innovatív közlekedéspolitikájának jutalmául a német nyelvű nagyvárosok közül Zürichben a legkisebb a közlekedési eszközök autóhányada.
Karlsruhe is jó példával szolgálhat. A régió sínrendszereit modernizálták, és összekapcsolták a villamos, a régi HÉV és a Deutsche Bahn mellék-, sőt fővonalait is. Az összekapcsolás eredményeképpen némely járatokon, ahol korábban naponta 800 utas döcögött, ugrásszerűen tizenkétezerre emelkedett a naponkénti utasszám. A karlsruhei villamos a környékbeli helységekből egyenesen a központba közlekedik, munkába, iskolába és bevásárolni igyekvőket szállít, majdhogy egyenesen az utasok háza elől.
A helységek között a villamos nemzetközi vasútvonalat is igénybe vesz 100 kilométeres óránkénti sebességgel, hogy nem sokkal később lépésben érjen be Karlsruhe óvárosába, végig a bevásárlóutcán. Mindenekelőtt az átszállás nélküli, egyenesen öszszekötő villamos bizonyult meggyőző érvnek az autóval szemben.
A metró egyik hátránya az, hogy az utas nem látja, milyen érdekes a felszín, és nem láthatja a kirakatokat. A villamos a vásárlókat egyenesen az üzletek elé, illetve elől szállítja. Előnyeit egyre több kontinensen fedezték fel újra. Portlandban (USA) az autópályákra szánt összegből új villamospályákat építettek. Los Angelesben is rájöttek, hogy a mértéktelen autópálya-építés tönkreteszi a várost; 1990-ben üzembe helyezték az első 35 kilométernyi villamosvonalat, és 2015-ig további sínhálózat épül.
Nyugat-Európában is újjászületik a villamos: például Franciaországban, ahol a „haladás” jegyében elsőként szüntettek meg járatokat. Nantes, Strasbourg vagy Rouen városok ismét használják a villamosvonalakat mint a város megújítására szolgáló eszközöket.
A metróval összehasonlítva a villamos egész területeket tesz vonzóvá. A metró csak itt-ott, helyenként hat strukturálisan változtató erővel. Egy, a francia városok fejlődéséről végzett tanulmány kimutatta, hogy mindazon városok, amelyek a tömegközlekedés állapotán javítottak – jelentős részben a villamosok révén –, lakosaikat meg tudták tartani, sőt azok számát növelni tudták. Mialatt más városok lakóinak száma csökkent.
Bécsben is főleg a bevásárlóutcákban szüntettek meg villamosjáratokat, miközben panaszkodnak a városi kiskereskedelmi forgalom csökkenése miatt. Bécs valamennyi, 1994 után átadott metrószakasza sem eredményezte új utasok szállítását, hanem csak olyan utazók átcsoportosítását, akiket a korábbi villamos- és buszjáratoktól vontak el. Vajon mit szól a fentiekhez – ha egyáltalán tud róla – Budapest főpolgármestere?
*
Vankó Vilmos (A Fővárosi Vízművek Rt. nyugdíjasa): Budapesten az utóbbi hónapokban több nagy átmérőjű víznyomócső-törés is történt. A csőtörések nagysága és veszélyessége az eddigiektől eltérően megváltozott. A hivatalos indoklás először a csövek életkorát említette, ám miután ez nem igazolódott, áttértek a szabotázs emlegetésére, majd amikor ez sem vált be, a műszaki egyetemtől kértek szakvéleményt. Egy felelős főpolgármesternek ezt két évvel ezelőtt kellett volna megtennie.
A fenti kapkodás azért következett be, mert a csőtörések tényleges oka szerintem a „túlautomatizálás”. Ennek veszélyeire már két évvel ezelőtt figyelmeztettem Demszky Gábort. Az erről szóló tanulmányaimat és figyelmeztető leveleimet elküldtem a főpolgármesternek, miután a vízmű átalakítását a főváros lakosságára nézve katasztrófával fenyegetőnek ítéltem meg.
Figyelmeztetéseimre hamis, hanyag, nemtörődöm válaszokat kaptam, intézkedés nem történt.
A túlautomatizált berendezések automatikus működése a több ezer kilométeres csőhálózatban nyomásingadozást, majd lökésszerű túlnyomást okoz, amely a csőszakasz leggyengébb pontját szétrobbantja. Miután előrejelzéseim ilyen sajnálatos módon beigazolódtak, Demszky Gábort gondatlan veszélyeztetés bűnügyben a legfőbb ügyésznél 2002. szeptember 11-én feljelentettem. A feljelentést a Legfőbb Ügyészség 2002. szeptember 18-án intézkedésre a Fővárosi Főügyészségre áttette.
Véleményem szerint egy folyamatos katasztrófaveszélyt előidéző főpolgármester nem lehet a város felelős vezetője.
*
Bor Dezső vegyészmérnök (Budapest): A Magyar Nemzet szeptember 30-i számában jelent meg Monostoriné Szabó Ildikó nyugdíjas tanárnő olvasói levele, amelyben azt állítja, hogy az árvíz miatt megnőtt talajvízszint és Bernoulli törvénye szerint a vízvezetékben lévő csökkent nyomás miatt a vízcsövek „beroppannak”. A tanárnőnek igaza van abban, hogy Bernoulli törvénye értelmében az áramló víz nyomása csökken. Azonban nem veszi figyelembe a valós nyomásviszonyokat. A vízcsövek általában két-három méter mélyen vannak a talajban elhelyezve. Bármennyire megnő is a talajvíz szintje, az adott külső nyomás nem lesz több két-három tized atmoszféránál. A vízcsövekben az áramló víz okozta nyomáscsökkenés ellenére ennél sokkal nagyobb a nyomás, például a budai földszintes lakásomban hat atmoszféra. A víz áramlása ezt legfeljebb néhány tized atmoszférával csökkenti.
Ha a tanárnőnek igaza lenne, akkor nemhogy az emeleteken, de még a földszintes lakásokban sem folyna víz a csapokból! A Gellért téri csőtörésnél sem lövellt volna fel a víz a szálló negyedik emeletéig. A vízcsövek töréskor sohasem roppannak össze, hanem a belső nyomás kifelé töri a csöveket. Abban sincs igaza a tanárnőnek, hogy a nagy légköri szén-dioxid-szennyeződés miatt a talajvíz savas. A légkör szén-dioxid-tartalmához képest a talajban a mikrobiológiai lebontó folyamatok miatt mindig magasabb a szén-dioxid-tartalom, így a légköri szén-dioxid kismértékű növekedése nem befolyásolja érdemben a talajvíz savasságát. Más kérdés, hogy ismeretesek a szakemberek előtt „agresszív” talajvizek, amit főleg a talajvíz magas szulfáttartalma okoz – ez valóban fokozza a korrózió veszélyét. Ez ellen a csővezetékek megfelelő szigetelésével védekeznek. Összefoglalva: a tanárnőnek én sem adnék jobb osztályzatot, mint közepes vagy elégséges.