Lippai János regulái „a figyelmes gazdának”

Lippai György esztergomi érsek öccse, Lippai János (1606–1666) a pozsonyi Prímás-kertet igazgatta. Főműve, a három- kötetes Posoni kert, mely a virágos-, a veteményes- és a gyümölcsöskertben való tennivalókat ismerteti. Még e korszakos jelentőségű munka előtt adta közre Lippai 1661-ben Calendarium című könyvecskéjét, melyben „A Figyelmes Gazda embereknek” mondja el, mit kell tenniük a ház körül, a kertben és a majorságban, mitől lesz jobb a termés, egészségesebb az állatállomány, dúsabb a szőlő fürtje. De arról is értekezik, hogyan kell „öreg hálókkal” halászni, rákot fogni, miképpen kell a nyúzott békacombot bazsalikommal ízesíteni, meg hogyan kell kiűzni a betegből nyírfa vizével a vesekövet.
„Januáriusban, azaz Bóldog Aszony havában – mint írja – utolsó fertállyán az hóldnak, hízlalt hátra maradott ártányokat meg kell őlni.” Fát vágni viszont Szent Fábián és Szent Sebestyén napja előtt, szintén „utolsó fertállyán az hóldnak” tanácsos. Ekkor kell túladni a megmaradt savanyú káposztán és aszú gyümölcsön is, „minek előtte más félék meg-zöldülnek”. És eljön januárban a „juhok próbája” is, ami abból áll, hogy égerfa levelét kell elébük tenni, és megfigyelni, eszik-e azt vagy sem. Az a birka, amelyik a levelet elfogadja, egészséges, amelyik viszont nem eszik belőle, „meg-veszett a tüdőjében és májában”. A tyúkoknak ekkoriban nem árt pirított kenyeret, aszalt zabot vagy borsót adni, hogy hamarabb és többet tojjanak. Arra azonban vigyázni kell, „igen meg ne hízzanak, mert úgy nem tojnak”. Ha ezzel megvan a figyelmes gazda, következik a „ganéj kihordása a szőlőkben és szántóföldekre”, de hamarosan meg kell metszeni a szőlőt is.
„Februáriusban, azaz Bőjtelő hóban a Borjúkat meg-kell metszeni, utolsó fertállyán a hóldnak, A bort le-vonni, tiszta üdőben”. Ami pedig a gyümölcsöst illeti, ott is sok ilyenkor a tennivaló: „Fákat irtani, a fattyú ágakat le-vagdalni, a mohot levakarni a fákrúl. Gyümölcs magokat ültetni és vetni. Oltani való ágakat törni, sőt bé-is óltani az idején gyümölcsöző fákat, de jól meg-kell óltalmazni a hidegtül. Az fiatal fákat által kell ültetni, utolsó fertályon, tartós gyümölcsök lészen és nem férges”. Ha a kocák ekkor vetnek malacokat, az szerencsés dolog, mert a februári malac szívós és erős. A pincei tennivalókról sem szabad elfeledkezni: „Ennek a hónak végén, mikor meg-szünnek az Északi szelek, tiszta, és fényes nappal, hóld fogytára le-vonhatni a borokat, avagy egyik hordóból a másikba tőlthetni.”
„Bőjt-más havában”, vagyis márciusban következik a munka oroszlánrésze. El kell a borjakat választani. Vetni kell a kendert, zabot és árpát, kölest, borsót, lencsét és csicseriborsót, „Olasz és Török babot”. Továbbá „Spárgát, Articsókát, Sállyát, Levendulát, Rosmaringot, Eperjet, Rosát, Liliumokat, Narancsot, Tököt, Vborkát, Görög Dinnyét”.
Hogy a zabot meg a lencsét miért írja kis kezdőbetűvel, a Rósát meg a Tököt miért naggyal, nem tudni. Ám az is bizonyos, hogy a „Figyelmes Gazda”, aki a jó Lippai Calendariumát forgatta, aligha ért rá ilyesféle apróságokkal törődni, ha rá akart szolgálni a szerző bizalmára. Látástól vakulásig volt feladata, felsorolni is több, mint elegendő: „Csóka alá tenni tyúkmonyat”, kimosni a bodzacsírát, megmetszeni a szőlőt, trágyázni, összeszedni továbbá a gyógyfüveket, „Az hernyókat leszedni a fákrúl”, rákot fogni a patakban, új méheket telepíteni, márcot főzni, malátával felhízlalni a „lúdfiakat” – hogy csak mutatóba említsünk néhányat a márciusi tennivalók közül.