Mágnásnegyed a Nemzeti Múzeumnál

Még javában folyt a csendes ellenállás, a Bach-huszárok pedáns dilettantizmussal intézték a rebellis ország ügyeit. Ám az akkori utazó Pesten járva már láthatta a kiegyezés utáni nagy városépítés első jeleit. Az ország legtehetősebb arisztokratái és mágnásai ekkortájt fedezték föl az Országúton, a mai Múzeum Körúton túli kertes külváros remek adottságait. A Nemzeti Múzeum körüli telkeket fölvásárolva ide települt a főrendiház több neves tagja. A Batthyány-, Károlyi-, Pálffy-, Bánffy-, Zichy-, Festetitch-, Podmaniczky-, Almásy- és az Eszterházy- család hintói hajtottak ki az újonnan felépült díszes kapuk alól.

A Baross utca, Múzeum körút, Rákóczi út, Szentkirályi utca határolta területet Budapest megszületésekor már a hírlapírók is csak „mágnásnegyednek” hívták. A politikai élet meghatározó szereplői nem véletlenül költöztek ide. A hatvanas években ugyanis a Főherceg Sándor (ma Bródy Sándor) utcában épült fel az ideiglenes képviselőház, amely a Parlament elkészültéig az ország legfontosabb háza maradt. A pazar épületet mindössze három hónap alatt húzták föl. Lázas sietséggel, ami előrevetíti az eljövendő korszak hangulatát. A környező paloták lakói azonban rendszerint nem ide, hanem a főrendiháznak otthont adó Nemzeti Múzeumba siettek hintóikon. Így nem kellett a kocsisoknak és a lovaknak külön elhelyezést biztosítani, egyszerűen visszadöcögtek az egy-két utcával arrébb álló istállókhoz. A politizálás harmadik jeles színterének számított a Nemzeti Lovarda. Szintén a kiegyezést megelőző évtized terméke, és csakúgy, mint a képviselőház, Ybl Miklós tervasztalán született. Itt tartotta nagygyűléseit az ellenzék, amely makacsul követelte a képviselőházban törvénybe iktatott kiegyezés felmondását. A harcos ellenzékiségnek végül a gazdasági válság vetett véget. Ezután 1875-ben Tisza Kálmán került a kormány élére, feladva a függetlenséget követelő bihari pontokat.
A Magyar Rádió Pollack Mihály téri, több házból összetákolt hajléka nem nevezhető sem patinásnak, sem esztétikusnak. A két kocka fegyelmezetten fogja körül az Esterházyak pesti házát. Ez a rádió márványterme, amely meglepő módon nem Ybl, hanem egy bécsi mérnök, bizonyos Baumgarten munkája. A bal oldali kocka előtt még látszik a család büszke címere, akik voltak oly nagy urak, hogy bécsi mestert fizettek – persze ez akkoriban nem volt nagy esemény. A már említett képviselőház tégláit is osztrák vendégmunkások dolgos keze rakta egymásra. A rádió siralmas összképén végigtekintve talán vigaszul szolgálhat, hogy „volt ez még így sem”. A harcos békét hirdető Rákosi-korszakban hatalmas betonbunker enyhítette a főúri paloták osztályidegen összképét. Hogy kibírt volna-e egy háborút, nem tudni, de lebontani nem lehetett, mert félő volt, hogy a környező házak megsérülnek. Szépítő megoldásként befedték a ma is látható üveges burkolattal.
Az utcaszerű tér két végén szintén Ybl Miklós tervezte paloták állnak, szerencsésebben dacolva az idők változásával, mint az egykori lovarda. A Múzeum utcai sarkon ma is áll Károlyi Alajos francia reneszánszt megidéző palotája. A tér másik végében éppen most újítják fel Festetich György egykori rezidenciáját. Az évtizedeken át aládúcolt épületet a budapesti német egyetem veheti birtokába. A mágnásnegyed politikai és arisztokrata arculata idővel megszelídült. Az itt található közművelődési intézmények közül kiemelkedik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, amely Wenkheim Frigyes egykori otthonában működik – ez a Meinig Antal által tervezett építmény minden tekintetben igyekezett túlszárnyalni a negyed amúgy sem lebecsülendő pompáját.