Merre tovább, Bosznia?

Bosznia-Hercegovinában ma általános választásokat tartanak. Ebből az alkalomból Colin Powell amerikai külügyminiszter szerdán üzenetet intézett az ország polgáraihoz, amelyben arra figyelmeztette őket, hogy a mostani választás kimenetelétől függ, országuk elindul-e a demokrácia és az európai integráció útján, avagy végképp elszigetelődik. Ha ismét az etnikai alapon szerveződött pártokra szavaznak – üzente Powell –, az óhatatlanul az utóbbihoz vezet. Azt sem rejtette véka alá, hogy Amerika és az Európai Unió olyan partnereket szeretne magának Bosznia-Hercegovinában, akik vele azonos demokratikus elveket vallanak, és ugyanaz a jövőkép lebeg a szemük előtt. A választásokat megelőző közvélemény-kutatások eredményéből azonban arra lehet következtetni, hogy Európa – Albánia után – második legszegényebbnek mondott országában nem sokan képesek az amerikaiak szemével látni a jövőt.
Bosznia-Hercegovina a nyáron csak a Nemzetközi Valutaalap különös kegyelméből kerülte el a fenyegető államcsődöt. Ezt azzal sikerült kiérdemelnie, hogy levette a napirendről a boszniai háború veteránjainak juttatásairól szóló törvényjavaslatot, ami nagy költségigénye miatt igencsak felborzolta segélyezőinek kedélyét. Szarajevónak rövidesen még a Kereskedelmi Világszervezettel is meggyűlhet a baja, mert azt tervezi, hogy a hatalmas külkereskedelmi deficit mérséklésére és a hazai termelés élénkítésére szigorú importkvótákat vezet be, ez azonban sehogy nem fér össze az utóbbi időben megkötött szabadkereskedelmi megállapodásaival. Egyelőre még csak arra figyelmeztették, hogy a megszokott adományok (ezekből az utóbbi öt évben négymilliárd dollár folyt be az államkaszszába!) a jövőben sokkal vékonyabban csordogálnak majd. Márpedig az eddigi nagylelkűbb adományokkal se tudtak jól sáfárkodni a két éve kormányzó szociáldemokraták és szövetségeseik. Az ország gazdasága a padlón hever, egymást érik a vezetők korrupciós botrányai, amelyeket a választási kampányban jócskán fel is használtak egymás ellen, a munkanélküliség pedig nagyobb, mint a kormány hivatalba lépésekor volt.
Ennek fényében nem meglepő, hogy az említett szeptemberi közvélemény-kutatás eredményei szerint a polgárok csalódottságukban ismét a nemzeti pártok felé fordulnak. Így a boszniai horvátok nagy többsége a helyi Horvát Demokratikus Közösségre (HDZ) és annak államelnöki jelöltjére, Dragan Covicra szavaz majd. A szerbek hasonlóképpen régi kedvencükbe, a Szerb Demokrata Pártba (SDS) helyezik bizalmukat, és Mirko Sarovicsot juttatják be az ország legfőbb irányító testületébe. Az említett személyek egyike sincs – a legesélyesebb bosnyák jelölt, Haris Silajdzic, a Párt Bosznia-Hercegovináért alapítója sem kivétel – igazán ínyére a nemzetközi közösségnek és jelenlegi boszniai „helytartójának”, Paddy Ashdownnak. Jóllehet a brit politikus sokkal inkább hajlik a „laissez faire, laissez passer” elvének alkalmazására, mint elődje, az osztrák Wolfgang Petrisch, arra már jó előre felhívta a figyelmet: bárkit juttassanak is hatalomra a választók, az első számú kívánalom vele szemben, hogy együttműködjön a nemzetközi közösséggel.