MI A MAGYAR?

A Hegyallyai legjobb bort adó fajok adhatják a szőlős gazdának a tonust annyival inkább, hogy másutt is a Hazában, ahol jó borok teremnek, ugyan azon Hegyallyai fajok tsinálják a bort nagyobbára jóvá: mondom nagyobbára, mert Sopronynak, Szekszárdnak, Keszthelynek, és Badatsonnak is vannak tulajdon, és különösen jól tsepegő fajai, amelyeket a Hegyallyán nem tapasztaltam. Ilyen tulajdona Szekszárdnak a ketsketsets formájú, szagos, Spanyol-muskatál szőlője. Ilyen Keszthelynek a maga sűrű levelű, Szilva, és kéknyelű szőlője; Badatsonnak az ő Ragszőlője; Sopronynak az ő Gyöngy fejérje és Somogynak a maga Tök, és Török szőlőji. Mindazonáltal mindenütt e következő Hegyallyai fajok teszik a legnevezetesebb számot: 1. Gohér, Bajor, Uva augusta. Van 3 féle, sárga, fekete, és hulló. 2. Rózsa, Bakator, Bákor, Túri piros (Rubella), Dinka. 3. Burgundiai, Fürjmony, szeme hosszú, szeplős. 4. Formint, Szigetszőlő, Tumidula. Mindenütt van, de százféleképpen nevezik. A Csáktornyai és Luttenbergi hegyek ebből állanak. 5. Fejér, Polyhos, Vállas szőlő, Albella. 6. Muskatal, szagos szőlő, Csimasz, Thurca. 7. Hárslevelű, Crybotris. Mindenütt ezen a neven esmeretes. 8. Ifark, Juhfark. Mindenütt találtam… 9. Balafant, Pataki szőlő, világos. 10. Bátai, Sárfejér, uva argyrea. A Keszthelyi, Sopronyi, és Badatsonyi hegyekben bővön van, de külömbféle neveket visel. 11. Demjén. Sopronyban sok van, de a nevét nem tudta a vintzellér. 12. Sombalyom, vagy Som Bajor. Éppen olyan a szeme formája, mint a som, tsak hogy sárga, mint a viasz. Ezt tsak Badatsonyon láttam. 13. Budai, vagy Budai Gohér. (…)
Ha a külömbféle szőlőfajtok különös sorokba, vagy közökbe nintsenek ültetve, és valaki mégis azokat összeválogattatni akarná: igen sok munkájába, és költségébe kerülne. (…) Én tapasztalásomból azt mondhatom, hogy minden esmertető jeleire nézve, ott kóstoltam legjobb bort, ahol ezek a fajták voltak össze egyelitve: Formint, Gohér, kevés Sombajom, Hárslevelű, Bakator, Pataki, vagy Balafánt, és Demjén szőlő. (…)
Mindez a must körül javasolt gondoskodás oda néz, hogy azáltal mind az uraságok, mind pedig az apró termesztők, akiknek nagy számú terméséből van a kivitel, oda vigyék a bortsinálást, hogy a Miskoltzi, Szikszai, Aszalai, Hétzei, Sopronyi, Ruszthi, Sexardi, Somlyai, Badatsonyi, Keszthelyi, Muraközi, Böhönyei, és Zákányi bor, ne tsak a Tokaji, és Ménesi borral mérkezhessen, hanem külső országiakkal is kiállja a piatzot. Megvallom azonban, hogy a jó bortsinálásnak minálunk a Tized és a Kilentzed szedés nagy akadálja. Ha a szőlős gazdák, tsak a fejér szőlőt külön szedik is: már annak a levét dézmába elveszik. Hát ha még valamellyes jobbat találnának tsinálni! E nagy akadály a jó bor tsinálásban.
Ellenben az is igaz lévén, hogy az emberek az Uraságokat a szabadtetszésen álló Hegyvámmal ezerféle képen kijádzák. Innen rosszabb jövedelmet gondolni se lehet, mint a hegyvám-bor. Ez így lévén, a Haza gazdálkodássa legböltsebben fog tselekedni, ha a borkereskedés tekintetéből a szőlőkön fekvő terheket pénzül megváltani rendeli, vagy az egész szőlő haszonvételét örökösen eladja: minthogy itt javitani, úgyse lehet egy Földes Úrnak is, de a pénzen szerezhetne javitható jószágot magának.
Nagyváthy János: Magyar practicus termesztő – A szüretről (1821)