MI A MAGYAR?

Bisterfeld János Henrik
Titkos tanácsos és gyulafehérvári tanár; Nassauban született és Heidelbergben végezte tanulását; innét hívatott meg 1629-ben Alsteddel és Piscatorral együtt a gyulafehérvári főiskolához, hol a theologiát és philosophiát adta elő, s buzgó híve volt az Angolországból Erdélybe vitt puritanismusnak. A nép physikai kísérleteiért ördöngösnek tartotta; az enyedi collegium ritkaságai között egész a szabadságharczig megvolt Lót asszony kővé vált nyelve és Attila pipája mellett B. kapcsos ördögidéző könyve. A fejedelem nemesi birtokot adományozott neki Tövisen; 1645-ben pedig házat vett Nagy-Szebenben. Könyvtárát a gyulafehérvári collegiumnak hagyta. Meghalt 1655. febr. 6.; a népmonda szerint az ördögök tépték szét.
Friesenhof Gergely báró
Földbirtokos, szül. 1840. jan. 19. Szent-Pétervárott, hol akkor atyja, a bécsi származású b. Fr. Gusztáv az orosz követségnél szolgált, és 1846-tól Brogyánban (Bars m.) birtokos volt. F. 1859–63-ban a bécsi egyetemen jogot hallgatott. 1863–65-ig a magyar-óvári akadémián mezei gazdaságot tanult, 1865-től 1887-ig gazdasági bérlő volt Nedanóczon, Nyitra megyében; azóta pedig Ó-Széplakon (Ó-Krásznó), ugyanazon megyében egy kis birtokon gazdálkodik. 1873 óta meteorológiai észleleti állomást vezet, melyből lassanként a jelenlegi nyitravölgyi agrármeteorológiai observatorium létesült, mely kiválólag időjóslással foglalkozik. F. kutatási rendszerével azon eredményre jutott, hogy képes az időjárást 14 napra előre megjósolni.

Lo Presti Lajos
Lo Presti Rokus báró cs. ezredes (ki az 1764–65 47. tvczikkel magyar honfiúsítást nyert) és Eimbach Anna fia, szül. 1767-ben; a temesi Bánátban telepedett le, hol L. Lajos 1804-ben megvette Saurau gróf pénzügyminisztertől a Mercifalva és Zsadány birtokokat. Temes megyében minden közügyben tevékeny részt vett, a miért is 1819-ben a megye elismerését nyerte. 1826-ban királyi adomány útján kapta Arad megyében a Tok, Iltyó és Szelistye uradalmakat. Meghalt 1832-ben Mercifalván. 1829-ben kelt végrendeletében meghagyta, hogy fiai a magyar nyelvre s a hazai törvényekre taníttassanak; ha örökös nélkül halna el, vagyona a pesti Ludovicaeumra szálljon.

Lo Presti Lajos Álmos
Nagybirtokos, előbbinek és Ley Roy de Lozembrune Jozéfa fia, szül. 1823. okt. 25. Mercifalván; kiváló tehetségű, de különcz ember volt; már a Theresianumban is enfant terriblnek mutatkozott. Az 1848–49. szabadságharczban saját költségén huszárcsapatot toborzott. Világos után nejével, Esterházy Szerafinnal Nápolyban élt két évig, a honnét visszatérve uradalmait teljesen eladósodott állapotban találta. Ekkor a hitbizományi oklevélbe becsúszott formahibára támaszkodva a majoratussal mint szabad birtokkal kívánt rendelkezni, s e czélból öccse, Árpád és két húga ellen összesen 14 pört indított, melyeket elvégre megnyert, de Arad megyei birtokai rámentek a perköltségekre, öccsével pedig azóta teljesen meghasonlott. A 60-as években a család Pozsonyba költözött, a hol L. technikai tanulmányokra adta magát, és többi között merészen szerkesztett, egyvágányú hegyi vasutat tervezett, melyet azután Diós-Győrött, iltyói birtokán és Albrecht főherczeg tescheni uradalmában tényleg meg is épített. 1860-ban 2100 fr-ot adományozott a M. Tudom. Akadémiának. Meghalt 1878. ápr. 10. Hosszú-Pályiban (Bihar m.).

Mattyasovszky Jakab (mátyásfalvi)
Nyug. m. kir. osztálygeológus, M. László cs. kir. huszárkapitány és Gillj Katalin fia, szül. 1846. okt. 15. Salicets-Buzzolinóban (Modena mellett, Felső-Olaszország). 1849-ben szüleivel néhány évet a család birtokán, Tótfalván (Szepes m.) töltött. 1856-ban családjával ismét külföldre vándorolt, és Svájczban, majd Olaszországban lakott. M. középiskoláit Sct.-Gallenben és Luganóban végezte, s utóbb a Reggio-Emiliában az állami instituto technicóban nyilvános vizsgát is tett. Ennek alapján 1865-ben a selmeczbányai bányász- és erdészakadémia rendes hallgatója lett, és azt 1869-ben végezte. Időközben egy évet 1863–64-ben a modenai egyetemen töltött, a hol chemiát, physikát és anatómiát tanult. 1869. decz. a m. kir. pénzügyminisztérium számügyosztályában gyakornokká, 1872. jan. a földtani intézethez ugyancsak gyakornokká nevezték ki. 1872. nov. segédgeológussá, 1874. nov. osztálygeológussá lépett elő, és 18 évi szolgálat után nyugalomba vonult Pécsre, hol apjának, Zsolnay Vilmosnak majolikagyárában működik, és annak halála után az agyagipar hazai fellendülését tűzte ki feladata tárgyául.

Szócikkek Szinnyei József Magyar írók élete és munkája (1891–1914) című tizennégy kötetes lexikonából