Miért felelős a horvát Bem apó?

Könnyű annak, aki már elveszítette a jó hírét, tartja egy német közmondás, amiből az következik, hogy nehéz annak, aki még nem. Ebből pedig könnyen kikövetkeztethető: annak a legnehezebb, aki egyszer már elvesztette, de visszaszerezte, s szeretné meg is tartani. A világgal előszeretettel dacoló horvátok ismét kellemetlen helyzetbe kerültek, miután a délszláv háborúban elkövetett háborús bűnöket vizsgáló nemzetközi törvényszék Janko Bobetko nyugalmazott tábornok, volt vezérkari főnök kiadatását kérte Zágrábtól.

A hadastyánt azzal vádolják, hogy a horvát hadsereg 1993-as, Gospic környéki hadműveleteinek parancsnokaként felelős 100 szerb (közöttük 29 civil) haláláért és 300 ház lerombolásáért. A hágai bíróság és kérlelhetetlen főbírája, Carla del Ponte már többször hozta nehéz helyzetbe Racant és csapatát, követelőzései mindenkor erős főfájást és heveny népmozgalmakat okoztak. A horvátoknak ugyanis nem megy a fejébe, hogyan lehet egy, a saját területének felszabadításáért küzdő, védekezésre kényszerített ország katonai vezetőit perbe fogni a győztes hadjáratban történt halálesetek miatt. Úgy érzik, hogy Hága ezzel egyenlőségjelet tesz a támadók és megtámadottak közé. Ezen össznépi makacsságnak köszönhetően Horvátországból sem sokan utaztak még el Hágába. A honvédő háború tábornokai közül eleddig csak egyet „áldoztak fel”, aki egyébként is albán nemzetiségű volt. A nagyapó külsejű Bobetkót sem akarják elereszteni. Ezzel viszont a horvátok ismét magukra haragítják a nemzetközi közösséget, politikai és gazdasági elszigeteltségbe kerülhetnek, holott ebből éppen a Racan-kabinet húzta ki őket. Nem csoda hát, ha a horvát miniszterelnök hajlamainak megfelelően óvatos taktikázásba fogott azt kipuhatolandó, meddig mehet el kormánya az engedetlenségben.
Nos, az eredmény lehangoló. Míg szerb kollégájának, Zoran Djindjicsnek sikerült elérnie, hogy az Egyesült Államok a Szerbiának nyújtandó gazdasági segítséget ne kösse a hágai bírósággal való együttműködéshez, Zágrábnak Brüsszelből és Washingtonból egyaránt az az üzenet érkezett, hogy feltétel nélkül meg kell hajolnia Hága óhaja előtt. Névtelenségbe burkolózó diplomáciai források szerint a 15-ök egyenesen a Horvátországgal kötött stabilizációs és társulási szerződés ideiglenes befagyasztását fontolgatják. Ennek fényében a fuldokló kapálódzásának tűnnek a horvát kormány manőverei a Bobetko-ügy szerencsés rendezésére. Valószínűleg eleve csak időnyerés végett indította meg az alkotmányossági vizsgálatot a vádirat ügyében, az alkotmánybíróság ugyanis ebben aligha fogja kompetensnek tartani magát. A kormány arra is felkérte azonban, ugyan vizsgálná meg a horvát fegyveres erők illetékességét és jogosítványait is a honvédő háborúban.
Az ellenzék a korábbi esetekhez hasonlóan természetesen a Bobetko-ügyben is erélytelenséggel vádolta meg a kormányt. A legnagyobb ellenzéki párt, a Horvát Demokratikus Közösség a hágai bírósággal való együttműködésről szóló törvény (amit pedig az ő „országlása” idején fogadott el a parlament) módosítását követelte, és újfent bizalmatlansági indítványt nyújtott be a kormány ellen. A kormány bizalmat kapott, s úgy tűnik, lassan az ellenzék is belátja, nem ez a legalkalmasabb pillanat a megdöntésére, hiszen saját magának sincs ötlete a probléma megoldására. A kulcs az isteni gondviselés és talán Bobetko kezében van. Az idős tábornok súlyos szívbajban szenved. A néhai horvát államfő, Franjo Tudjman és Gojko Susak védelmi miniszter által is igénybe vett lakosztály a rendelkezésére áll a zágrábi katonai kórházban. Állapota a múlt héten rosszabbodott, ennek ellenére nem akarja birtokba venni kórházi lakosztályát. A szorongatott helyzetben a horvát kormányzat fejéből is kipattant egy szikra: Mladen Bajic főügyész vezetésével eljárást kezdeményezett a Bobetko elmarasztalására alapot adó hadművelet kivizsgálására.

Irodalmi díj a tábornoknak. Irodalmi-publicisztikai díjat kapott a háborús bűnökkel vádolt és nemzetközileg körözött Janko Bobetko horvát nyugalmazott tábornok A Száva mégis Zágráb felé folyt című könyvéért. A horvát hadsereg volt vezérkari főnöke az 1991–95-ös horvát honvédő háború résztvevőit, hadirokkantjait és hadiözvegyeit tömörítő egyesületek „Elsők voltunk, amikor kellett” elnevezésű irodalmi-publicisztikai díjában részesült – adta hírül a legnagyobb példányszámú horvát napilap, a Vecernji list. (MTI)