Crna Gora a politikai stabilitás korszakába lépett. Ez az első – általánosan elfogadott – értékelése a vasárnapi parlamenti választások eredményeinek. Megszűnt a bizonytalanság, a kis ország kiszámíthatóvá vált, megnövekedett kormányzatának felelőssége, következésképpen megbízható tárgyalópartner lett. S Belgrád is eredményként könyvelheti el, hogy most már pontosan tudja, hányadán áll Montenegróval.
A büszke montenegróiak ugyanis a választásokon a reformista, az európai és a függetlenségi opciót képviselő koalíciót, a Milo Djukanovics vezette Európai Montenegróért Demokratikus Listát jutották abszolút többséghez a szkupstinában. Így ellenzékbe utasították az egyetlen nagy ellenlábast: a szilárd szövetségi állam fenntartását szorgalmazó, Belgrád-párti Változásokért Koalíciót (a Szocialista Néppárt, a Szerb Néppárt és a Néppárt szövetségét), amely nem átallott közösködni Seselj radikálisaival és Mira Markovics Jugoszláv Baloldalával, amely nemrégiben még Milosevicsék szövetségese volt, majd köpönyeget fordítva a rendszerváltó szerb erők partnerévé vált. A liberálisok, akik kirobbantották a kormányválságot, a választások legnagyobb vesztesei. Így büntették őket a választók, akik jutalmaztak is, olyannyira, hogy maga a győztes is meglepődött „abszolút sikerén”, s ijedt meg az abszolút hatalommal járó felelősségtől.
A jövőbeni államszövetség létrejöttének szempontjából volt elsősorban fontos a nemzetközi közösség számára, hogy hogyan szavaz a kis köztársaság félmilliónál is kevesebb választópolgára. A választási eredményekből nyilvánvalóvá vált, hogy a montenegróiak többsége nem kíván együtt élni Szerbiával, ám ha ezt egyelőre mégsem kerülheti el, akkor a minél lazább szövetségi kapcsolatokat választja – s azt is csak három évre. Ennyit tesz kötelezővé a belgrádi megállapodás a két köztársaság kapcsolatainak átrendezéséről, illetve az új államalakulat létrehozásáról.
Nem kevésbé fontos, hogy egy szilárd parlamenti többséggel rendelkező kormány irányításával felgyorsulhatnak a reformok, s az energiát már nem veszi el a két, egymással szemben álló politikai erő huzakodása, amely erők – megmérettetés nélkül – jogot formáltak arra (az egyik köztársasági, a másik szövetségi szinten), hogy megfogalmazzák és érvényesíteni próbálják Montenegró érdekeit. A reform eredményeihez mérten pedig megkezdődhet a kicsi ország közeledése Európához. Szerbiával vagy nélküle. Ez pedig attól függ, hog a három évre előírt együttlét eltünteti vagy éppen felfokozza a függetlenségi törekvéseket. A helyzetelemzők inkább az utóbbira fogadnának.
Előre megvan az ítélet a Trump-kormányzat elleni perben?
