Nyitva az unió kapuja

A brüsszeli Európai Bizottság minap közzétett beszámolója szerint tíz ország, köztük Magyarország alkalmas arra, hogy 2004-ig felvegyék az Európai Unióba. Amikor 1956 november végén, a forradalom bukása után magyar menekültként megérkeztem egy bajorországi felvevőtáborba, ott egy nagy plakátot láttunk, amely a kettéosztott Európát mutatta. Rajta a német felirat: Európa nem ér véget a vasfüggönynél. A magyar forradalom véres leverése utáni reménytelenségben ez a plakát reménysugarat adott, hogy Európa kettéosztottsága és Magyarország elnyomása nem marad végleges. Sajnos eltelt néhány évtized, míg ez a remény megvalósulhatott.
A rendszerváltozás után Magyarország számára az akkor még Európai Közösségnek nevezett unióba a hivatalos út 1991 decemberében kezdődött meg, az Európa-egyezmény aláírásával. A szerződés azonban csak 1994 februárjában lépett érvénybe. Ebből a két dátumból látható, hogy az Európai Unióba vezető út hosszadalmas és időnként eléggé körülményes, mert minden lépést részletes tárgyalások, vizsgálatok, gyakran politikai taktikázások előznek meg. Az unió, amely jelenleg 15 államból áll, megalkotta a maga jogrendszerét, szervezeti egységét, belső piacát, intézményeit, amelyen belül sokféle akaratot, gazdasági és politikai célkitűzést próbálnak közös nevezőre hozni. Mindez természetesen rengeteg időbe kerül. Az új tagok felvételénél a brüsszeli Európai Bizottság elvárja, hogy a kandidátusok megfeleljenek az unió politikai és gazdasági elvárásainak, átvegyék és megvalósítsák annak rendkívül terjedelmes és részletes jogi és előírásrendszerét, amely minden tagállamra kötelező érvényű. Ezt tartalmazza a közel 80 ezer oldalas, úgynevezett Acquis Communautaire, azaz az unió házirendje. Aki ezt betartja, illetőleg ennek meg tud felelni, az bejuthat a közösségbe.
Németországban is sok vita van arról, hogy a brüsszeli EU-bizottság nemcsak a lényeges dolgokat, hanem számtalan részterületet is szabályozni akar. Ez az állítás azonban csak részben igaz, mert nem a bizottság akar mindent előírni, hanem nagyrészt a tagállamok, illetőleg egyes gazdasági és politikai érdekcsoportok kívánják meg, hogy bizonyos jogokat, termelési eljárásokat, egyes termékek védelmét és sok más, a kívülálló számára néha rendkívül furcsa, kicsinyes előírást vegyenek be az unió szabályzati rendszerébe. Amennyiben az igények mögött elég politikai nyomás van, akkor Brüsszel eleget is tesz ezeknek a kérelmeknek. Például egy tradicionális német borvidék szőlősgazdái elérték, hogy a kulacs formájú borosüvegeiket kizárólag ők használhassák az unióban. Más vidékeken, másfajta borokat nem szabad ilyen formájú üvegben piacra dobni. Ebből is látható, hogy Magyarországnak is keményen kell alkudoznia, ugyanis később ezt már nem teheti meg.
Az Európai Tanács 1993. évi koppenhágai csúcstalálkozóján eldöntötték, hogy Közép- és Kelet-Európa országai beléphetnek az unióba. Kevésbé ismert ugyanakkor, hogy feltételek közé tartozik az is, hogy az uniónak abban a helyzetben kell lennie, hogy új tagokat tudjon felvenni. Tekintettel arra, hogy az EU tagországainak száma a bővítéssel jelentősen megnövekszik, részletes szervezeti és pénzügyi reformokra lesz szükség. A nizzai EU-csúcstalálkozón sikerült sok kompromisszum segítségével jó néhány, bár nem teljesen optimális reformban megállapodni, amelyek egyben a bővítés előfeltételei közé tartoznak. Kellemetlen meglepetésként hatott, hogy az ír választók kis többséggel, de elutasították a nizzai reformokat. Most októberben azonban fölényes igent mondtak. A megismételt ír népszavazás igenje tehát kitárja az EU kapuját az új tagok belépése előtt.
A 31 fejezetből álló Acquis Communautaire, azaz az unió házirendje átvételének a belépni szándékozó országok gazdasági, politikai és jogrendszere alapjának kell lennie. Az egyes fejezetek olyan témákat érintenek, mint az áru, tőke és személyforgalom szabadsága, a piaci verseny, mezőgazdaság, a gazdasági és pénzügyi unió, környezetvédelem, kultúra, közös kül- és biztonsági politika és egy sereg más fontos terület. A tárgyalások, illetve az analitikus vizsgálatok, hogy a kandidátusoknak mennyire sikerült az EU házirendjét átvenniük, ez év végén előreláthatólag befejeződnek. Az unió a tárgyalásokat nyolc közép-európai országgal, valamint Ciprussal és Máltával a legtöbb fejezetben sikeresen lezárta. Meg kell mondani viszont, hogy még nyitva maradt pár fejezet, mint például a mezőgazdaság, ami a legproblematikusabb. Megegyezést itt legfeljebb kompromisszumok alapján lehet elérni. Különösen vitatott téma a mezőgazdaság jövőbeli finanszírozása. A brüsszeli Európai Bizottság nemrég közzétett beszámolója a kandidátus országokkal folyó tárgyalások eddigi eredményeit és azok megvalósítását értékelte. A mérlegelés alapján a bizottság 2004-ig Magyarország, a balti államok, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, valamint Málta és Ciprus felvételét javasolta az unióba. Romániának és Bulgáriának csak 2007-re ígértek belépési esélyt. Az értékelésnél Magyarország megfelelt a legtöbb feltételnek, annál is inkább, mivel a gazdasági mutatók alapján a felsőbb középmezőnyben van. Magyarország dicséretet kapott a közigazgatási reformok végrehajtásáért és a korrupció elleni harcban elért eredményekért. Bírálat érte az országot a környezetvédelem egyes területein lévő elmaradásokért, valamint a struktúrapolitika meglévő gyengeségei miatt. Kisebb államok, mint Szlovénia, Málta, Ciprus, valamint Csehország pozitív értékeléseket kaptak, bár az utóbbi esetében nem maradt el a masszív kritika, a korrupció és a gazdasági bűnözés miatt.
Összességében véve a kandidátus országok az elmúlt évtizedben minden meglévő probléma ellenére is óriási eredményeket értek el, mert ez idő alatt sikerült áttérni a gyatrán működő tervgazdasági rendről a piacgazdaságra, és kiépíteni az ezzel járó gazdasági és politikai struktúrákat és a demokratikus intézményeket. Maga a gazdasági fejlődés a kétségtelen nehézségek ellenére is, mint például regoniális és strukturális jellegű munkanélküliség, alapjában véve pozitív irányba mutat. Günter Verheugen, a brüsszeli bizottság bővítési komisszárja a bonni Europäische Zeitungban nyomatékosan hangsúlyozta és dicsérte az EU-ba belépni szándékozó országok erőfeszítéseit és eredményeit. Arra is utalt, hogy a bővítés az EU- országok gazdaságai számára is jelentős előnyökkel jár, mert a külkereskedelem a kelet-közép-európai országokkal az elmúlt évtizedben lényegesen megnövekedett, és a tagországok számára tekintélyes pozitív kereskedelmi mérleggel járt együtt.
Azok a hangok, amelyek eltúlozzák a bővítés nehézségeit és az esetleg ezzel járó problémákat, nem realitásokat nézik, hanem saját maguknak igyekeznek ebből politikai előnyöket kovácsolni. A tárgyalásokat Magyarországgal előreláthatólag az év végéig lezárja, és akkor már csak a ratifikálás marad hátra, mind az Európai Parlamentben, mind az egyes tagállamok és kandidátus országok nemzetgyűléseiben. Ha minden jól megy, akkor 2004 nyarán Magyarország teljes jogú EU-tagként vehet részt az európai parlamenti választásokon.

A szerző közgazdász (München)