Politikai apátia és bizonytalanság

Djindjics időt nyert. Így lehetne a legrövidebb választ adni arra, hogy ki húz politikai hasznot a szerbiai elnökválasztások érvénytelenségéből. Megnyílt ugyanis a lehetőség az újabb megmérettetésre, addig viszont sok minden lehetséges. Még az is, hogy a szerbiai kormánykoalíción belüli áramlatok megállapodásra jutnak, sőt kompromisszumot köthetnek a Kostunica szövetségi elnök és Djindjics szerb kormányfő köré tömörült politikai táborok is. A reformokat ugyanis a Milosevics-rezsimet megdöntő, tehát rendszerváltó politikai erők civakodásának közepette roppant nehéz lenne megvalósítani. Az sincs kizárva tehát, hogy a megismételt választásokon az egymással rivalizáló – ám mégiscsak demokratikusnak nevezhető – erők közös elnökjelöltet állítanak, s ezzel végképp lehetetlenné teszik az esetleges „meglepetést”, amelyet ez esetben Seseljnek hívnak. (Ám hívhatnák másnak is, mert Szerbiában még mindig szavazatokat lehet szerezni szélsőséges retorikával, ilyen pártokból pedig túlkínálat van.) Egyes elemzések viszont éppen arra mutatnak rá, hogy Szerbia a politikai instabilitás korszakába lépett.
Ha a megbékélés forgatókönyve jönne be, akkor nem kár a választásokért, amelyek sikere esetén a nyertes Kostunica biztosan igyekezett volna a Djindjics elleni harcban is kamatoztatni megerősödött pozícióit. Abban az esetben valószínűbb lett volna az előre hozott parlamenti választások kiírása, amelyeken Kostunicáék (láttuk az érvénytelen elnökválasztások eredményeiből is) jóval nagyobb sikerre számíthattak volna Djindjicsék maradék DOS-ánál. Tehát – leegyszerűsítve – nem a polgáribb, hanem a nemzetibb irányba fordult volna az ország.
Mindenesetre a szerbiai politikai erőviszonyok új térképe rajzolódik ki, amelynek legmarkánsabb vonalait már megmutatták a választási eredmények, amelyek azonban feladták a politikai leckét is: a demokratikus erők (s ebbe ezúttal beleértendő Kostunica pártja és támogatói is) csak együttesen tudják a szocialisták szintjére visszaszorítani Seseljéket.
A választások kudarcáért egyébként az apátia és Seseljék bojkottfelhívása a közvetlen felelős. Ám ez a két ok külön-külön is elemzés tárgya lehetne. Miért uralkodott el az apátia Szerbiában, s miért olyan nagy még mindig a fogékonyság a szélsőséges eszmék iránt, illetve miért tettek eleget a polgárok a szélsőségesek bojkottfelhívásának? A választások eredménytelenségének van egy jóval egyszerűbb magyarázata is: ha a szerbiai választási törvény nem írta volna elő a kötelező ötvenszázalékos részvételi arányt a második menetben is, akkor Szerbia vasárnap elnököt választott volna Kostunica személyében. Ezzel a magyarázattal már nem lehet vitatkozni.