Ugyanaz – mégis más

Nemrégiben egy Vörösmarty-esten voltam, elszavalták A vén cigányt is. A verset diákkorom óta ismerem, csúcspontjának a világot megrázó vihar képeinek a felidézését tartom: „Tanulj dalt a zengő zivatartól, / Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl; / Fákat tép ki és hajókat tördel, / Életet fojt, vadat és embert öl.” Valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel; nyilván másokat is magával ragad a rokon értelmű szavaknak – a szinonimáknak – bőven áradó halmozása.
A szinonimák lényege az, hogy egy közös fogalmat más-más oldalról közelítenek meg. Az idézett versrészletben például az alapjelentést hordozó sír ige mellett ott az ordít és a bömböl is, amelyek a zokogásnak hangos és kétségbeesett, a viharra vonatkoztatva félelmet is keltő igéi. Ehhez a jelentéskörhöz vonható a nyög és a jajgat is.
A szinonimák nem összevissza szóhalmazok, hanem a közös fogalmi jegy alapján sorokba rendezhetők. A jó szellemi képességű fogalomkör szavai például így: okos, értelmes, eszes, intelligens, bölcs, lángeszű, zseniális. A „valamilyen irányban menni kényszerít” szinonimasorban az űz az alapjelentésen túl tartalmazza a „megsemmisíteni törekvés” szándékát is; például Arany János regéjében: „Vadat űzni feljövének / Hős fiai szép Enéhnek.” A hajszol már kevésbé tartalmazza az elpusztítani akarást; a hajtban ez a mozzanat már nincs is benne; a terel meg éppen szelíd cselekvést kifejező szó.
A szinonimasorok nem zárt egységek; sokkal inkább az jellemző rájuk, hogy egymással érintkeznek: át lehet lépni egyikből a másikba. A fösvény szónak például közeli szinonimája a fukar meg a szűkmarkú. Aki annyira szűkmarkú, hogy még egy kávét sem hajlandó fizetni szíve hölgyének, az nagyon snassz alak, vagyis smucig, sőt garasoskodó, tehát sóher. A snassz azonban távolabbra is mutat, mert az öltözék is lehet snassz, sőt rendetlen, lompos, esetleg topis. A sóher szót eredeti, szegény jelentésében is használjuk; ezért aki sóher, az nyomorult is. Akire pedig ráillik a nyomorult jelző, az esetleg beteg, de lehet nincstelen, koldus, vagyis kéregető is. A nyomorult szó persze nemcsak a szegénységre, a vagyontalanságra utalhat, hanem a rossz egészségi állapotra is, vagyis arra, hogy valaki beteg. S ide érve egy teljesen más szinonimalánc kezdődhet, aztán még tovább-tovább: egyetlen szóból kiindulva egész szókincsünket bebarangolhatjuk.
A szinonimák nemcsak szavak lehetnek: szólások és közmondások is tartoznak az egyes fogalomkörök szinonimái közé. A becsap helyett mondhatjuk ezt is: lóvá tesz; aki boldogul, annak felvitte isten a dolgát; a pazarló ember az ablakon szórja ki a pénzét stb.
A rokon értelmű szavak mondanivalónknak és érzelmi állapotunknak pontos és fontos kifejezőeszközei: használjuk őket gyakran és bátran. Óvakodjunk viszont az olyan terpeszkedő kifejezésektől, amilyen például a megrendelést eszközöl, holott elég a célratörő megrendel; s aki reményt táplál magában, semmivel sem bízhat inkább élete kedvező alakulásában, mint az, aki egyszerűen csak reménykedik.