Utcatáblák

Az emlékezés gyalulatlan, cirkalom nélkül való. Hiszen nem találkoztam vele sosem; a kézfogását nem őrzöm, a tekintetét nem ismerem. És mégis itt van előttem, ahogy azon az őszön házuk kapualjából kirobog. A kis-nagy ember – nagy történelmi időben. A sors akarata szerint. Vagy egyéni akaratból, külső kényszerűségből? Már győzött a forradalom. Arca pirospozsgás, járása elszánt. Villámhordozó, mint volt Pegazus. A páratlan oldalon kezdi, s a páros oldalon fejezi be. S a börtönben újragondolhatja, hogy megérte-e.
A szavak csak kábítószerek – vélheti –, felesleges kimondania az érzéseit. Az embereknek három típusuk van: az egyik az, amelyik cselekszik, a másik, amelyik figyeli, ami történik, a harmadik pedig megkérdezi: mi történt?, miért tette?
Látja magát, amint elnyűtt, öreg mackójában kampósrudat kerít, és szakadt kesztyűjében az utcatábláknak esik. Egy óra sem telik bele, s a Rosenberg házaspár utca nincs többé. Sebtében, lobbanásban már az olvasható egy helyütt: Hold utca.
A Lipótvárosnak négy olyan utcája volt, amelyeknek neve a napszakok változásaihoz kötődtek. Volt itt Csillag (a mai Kálmán), volt itt Hajnal (a mai Nagysándor), volt itt Nap (a mai Alkotmány), és volt itt Holdvilág (a mai Hold) utca. A Hold – rövidebb-hosszabb szünetek után – újra és újra előbukkant. 1938-tól 1947-ig gróf Klebelsberg Kunó nevét is viseli, ezután azonban megint csak Hold utca. Valamivel később, a törvénytelen szocializmus idején újból felhő érkezik: kellett ugyanis találni egy nem túl fontos, de mégis ,,előkelő” utcát az atomtitkok kiárusításával vádolt és emiatt kivégzett amerikai tudósházaspár nevének. 1953-tól 1991-ig tehát a Rosenberg házaspár a névadó.
De pontatlanul írtam. 1956 forradalmi napjaiban ugyanis egy lipótvárosi polgár, aki a Rosenberg házaspár – akarom mondani, a valamikori Hold – utca 23.-ban lakott, leverte az összes utcatáblát, és csak hónapok múltával került vissza a helyére a sarkokon virító Rosenberg elnevezés.
Azokban a napokban csillaghullás volt Budapesten. Az ötágú jelképeket eltakarították az országban. A Lenin és Sztálin nevét viselő utcák és utak zsákutcákba torkollottak. Fénykép őrzi, hogy egy Felszabadulás téri tábla helyén az Október 25. feliratú utcatábla ékeskedik. Emberek százai ünnepelték az átváltozás fényes perceit. De a Hold utcai polgárnak balszerencséje volt. Házuk egyik lakója ugyanis, egy vérbíró, beárulta, hogy ki verte le a táblákat a győzelem óráiban.
Emberünk Kádár bíróságától két év börtönbüntetést kapott.
Nem tudom, megérte-e azt a napot, amikor immár negyedszer az utca régi, szívet melengető nevét viselte újra az utcatábla, s ez olvasható rajta a mai napig. Kevesen tudják, hogy ezen a sorsfordító éjszakán az égi jármű megjelölte azt a házat, ahol a börtönviselt lipótvárosi polgár lakott. Pedig csak kis ember volt, igaz, nagy idők tanúja. Hiába hordta el az emlékek száraz virágát az északi szél.