A harmadik világháborúról

A harmadik világháború kitörésétől nagyon sokan tartottak évtizedek óta. Találgatták, kik fogják vívni. Nem kell tovább találgatni. A harmadik világháború kitört. Ez nem olyan háború, mint amilyent a történelem során már sokat láthattunk. Ezt a háborút sajátos fegyverekkel vívják. A terror fegyvereivel. A felek nem tankokkal mennek egymásnak.
Néhány őrült háborúja ez azok ellen, akiket gyűlöl. Kiket gyűlöl? A Nyugatot. Izraelt és szövetségeseit. Miért? A gyűlöletre nincs magyarázat. Néhány őrült a világban tapasztalható igazságtalanságokat így akarja megoldani. És mit tesz a fő célpont? Erőszakra erőszakkal válaszol. Kell neki az olaj. Bombája is van, mit csinálna vele? Meg a terroristákat is el akarja csípni. Ahogy Paul Krugman, neves közgazdász mondta nem olyan rég: „Ezek a fickók konvencionális háborút akarnak vívni. Miután az al-Kaida erre nem alkalmas ellenfél, meg fognak támadni valaki mást. Közben a terroristák vigyorognak a sikátorban.” Amerika pedig idegesen bombáz. Meg lő. Leginkább repülőről. A szövetségesei meg támogatják. Mi is ezt tesszük, ahogy hallhattuk bölcs reálpolitikusainkat amerikai körútjukon. Segítjük, amiben csak tudjuk. A nagy testvér gazdag, megéri vele jóban lenni. Még akkor is, ha a bennünket hamarosan befogadó Európai Unió jelentős tagállamai ezt nem egészen így gondolják. A globalizáció korában a kormányok versenyt fekszenek a tőkének. Az őrült meg robbant. Ott és azt, amit lát. Csak legyen bármi köze a gyűlölt célponthoz.
Vajon ha szövetkezünk a terrorizmus ellen, és „sajátos érdekeink” figyelembevételével egy-két országot bűnbakká kiáltva tarrá bombázunk, azzal megnyerhetjük a háborút? Nem. A harmadik világháború sajátos anatómiájából más következik. Mindenhol lehet egy-két Bin Laden. Indonéziában Abu Bakar Ba’asyir névre hallgat, Csecsenföldön Sámil Bászájevnek, Moszkvában Movszar Barajevnek hívják. És felrobbant egy szórakozónegyedet, mert sok ott a gyűlölt nyugati. Vagy felrobbant egy kultúrpalotát. Mi pedig rettegve leshetjük a „sajátos érdekeinket”.
De melyek is azok a bizonyos „sajátos érdekek”? Kik háborúznak, kik a felek a harmadik világháborúban? A terrorista egyrészt, mert őrült. Másrészt, mert igazságtalanságokat lát. Néhány őrült a világban tapasztalható igazságtalanságokat így akarja megoldani. És robbant. És mi a helyzet a gyűlölt Nyugattal, az Egyesült Államokkal? Egyrészt nyilván – érthető okokból – fel van háborodva. Ártatlanok ezrei haltak meg, nem is olyan régen. Szintén érthetően, fel akarja számolni a terrorizmust. De vajon csak erről van-e szó? Helyes-e a terrorcsapásra egyedül a terrorizmus elleni háború meghirdetésével válaszolni? Nyilván a probléma rendkívül összetett, de úgy érzem, egy-két „sajátos érdekről” szólni kell. Miért háborúzik a Nyugat, Amerika a harmadik világháborúban? Röviden ezek az érdekek a pénz, a fegyver és az olaj. Pontosabban a hadiipar és az olajipar. Lássuk a hadiipart először!
Az Egyesült Államok 2002-es védelmi költségvetése 343 milliárd dollár. A hosszú távú tervek a védelmi kiadások további emelkedését tartalmazzák. 2007-re az összeg már 469 milliárd dollárra rúgna. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok 11 százalékkal többet költene fegyverkezésre, mint a hidegháborúban átlagosan. Ennyire nagy az ellenfél? Az amerikai harcászati megacégek a költségvetésből nekik áramló dollármilliárdokból bőkezűen támogatták és támogatják Bush kampányát. 2000-ben a hat legnagyobb hadiipari cég 6,5 millió dollárt költött politikai pártok és jelöltek pénzelésére. A magyar állam mindössze kétszer ennyit költött az évben a civil szerveződések támogatására. Közvetlen politikai befolyásolás. Szintén ez a hat megacég 2000-ben 15 milliárd forintnak megfelelő összeget költött lobbizásra, azaz kétmilliárddal többet, mint kormányunk a közszolgálati műsorszolgáltatás támogatására. Közvetett politikai befolyásolás. A hadiiparban sok a pénz. De még több az olajiparban. Lássuk hát az olajat!
Irak geopolitikai jelentőségét az olaj adja. A feltárt iraki olajkészletek 112,5 milliárd hordóra rúgnak. Ez a világ kőolajkészletének 11 százaléka. Hasonlóan jelentősek az iraki gázmezők is. Emellett Irakban további jelentős feltáratlan készletek is vannak. Az iraki olaj olcsó és kiváló minőségű. Ezzel Irak – Szaúd-Arábia mellett – a második legjelentősebb olajnagyhatalom. A legnagyobb olajcégek pedig amerikai, illetve brit vállalatok. Azok a vállalatok, melyek arra kérték Busht, hogy ne menjen el a Johannesburgi Föld-csúcsra, úgyse lenne értelme, meg a beteges zöldek is mindenféle provokatív kérdést tennének fel. Nos, ezek az amerikai és angol társaságok ellenőrizték az iraki olajkitermelés háromnegyedét az iraki olajvállalat 1972-es államosítása előtt. Attól kezdve azonban az amerikai és angol cégek jelentős hátrányba kerültek francia, orosz és kínai vetélytársaikkal szemben, melyek az iraki állam első számú szerződéses partnerei. E helyzet erősen aggasztja az amerikai és a brit cégek vezetőségét, akik ezért mindent megtesznek, hogy erősítsék versenypozíciójukat. Reményeik szerint az iraki rezsim összeomlásával helyzetük jelentősen javulna. A katonai beavatkozás egyértelmű érdeke az angolszász olajcégeknek, az Exxonnak, a Shellnek, a British Petrolnak, a Chevronnak – elnézést, ha valakit kihagytam volna a sorból.
A hivatalos érvek pedig? Mi a helyzet a tömegpusztító fegyverekkel, a be nem tartott ENSZ-határozatokkal és az Irakban felbukkanó terroristákkal? A világbéke fenntartásában kulcsfontosságú szerepe lenne az ENSZ Biztonsági Tanácsának. Csakhogy nem csak Irak nem tartja be az ENSZ határozatait. A mérsékelt számítások szerint is 91 további, be nem tartott ENSZ-határozat van, melyek nem Irakra vonatkoznak. Az Egyesült Államok szoros szövetségesei között is találunk ilyen országokat: Izrael, Marokkó, Törökország. Vajon Bush esetükben is alkalmazná az Iraknál alkalmazott logikát? Őket is szőnyegbombázás fenyegeti? A másik ok, miszerint az al-Kaida egyes tagjai felbukkantak Irakban, szintén elég ingatag lábakon áll. Amerika ilyen alapon akár Németországot, Szaúd-Arábiát, Pakisztánt vagy saját magát is bombázhatná. Nem Irakot akarom felmenteni bűnei alól, hanem a kettős mérce igazságtalanságára rávilágítani.
Egy iraki támadás kitűnő alapot adna arra, hogy a terroristák újra megszervezzék magukat. Az iszlám fundamentalisták szemében a Nyugat még gyűlöltebb célponttá válna. Minden gázvezetéket, minden utcát, minden színházat, minden irodaházat, minden követséget, minden szállodát, minden erőművet nem védhetünk meg. A harmadik világháborúban ezért az egész világ retteg.
Szeptember 11. után a világ együtt imádkozott. A szolidaritás és az összetartozás érzése pillanatok alatt elterjedt az egész bolygón. Ahelyett, hogy ezt a lehetőséget megragadva szembenéztünk volna a globális ökológiai és társadalmi válsággal, a világméretű igazságtalanságokkal, az Egyesült Államok és szövetségesei a támadásra adott egyetlen válaszlépésként hadat üzentek a rugalmasan értelmezhető terrorizmusnak. Ezzel nemet mondtak a világ békés fejlődésére és egy új, fenntartható társadalmi-gazdasági útra térés lehetőségére.
Mi lesz ebből? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy félek. Lehet, hogy holnap az én rokonomat repítik levegőbe?
Meddig tart a harmadik világháború?
Legyen már végre béke!

<iyA szerző főiskolai hallgató, a Védegylet munkatársa