A berlini fal leomlása után a francia mezőgazdasági termelők úgy érezték, itt a francia mezőgazdaság vége, mert a jövő Közép-Európában van, ezért oda kell menni, és ott kell gazdaságot vásárolni – meséli a Franciaországban 1200 hektáron gazdálkodó Olivier Hoste, aki egy Magyarországon is termeltető mezőgazdasági cég kereskedelmi igazgatója. Én is több gazdaságot megnéztem Magyarországon, de a törvények és a szabályozások nagyon gyorsan változtak, és hiába tettem meg mindent azért, hogy a tervezett vállalkozás létrejöjjön, sok akadályba ütköztem. A legnagyobb nem az volt, hogy külföldi nem vásárolhat földet Magyarországon, mert egy mezőgazdasági befektető alapjában véve gazdálkodni szeretne és nem spekulatív céllal földhöz jutni, hanem hogy a földbérleti idő, amely maximálisan tíz év, kevesebb, mint a gazdaság fölépítéséhez szükséges banki hitel futamideje, ráadásul a cég csak meghatározott méretű területen gazdálkodhat. Ezek, és más tényezők olyan gátakat szabtak, amelyek miatt mind a mai napig nem vásároltam földet Magyarországon – mondta.
Pénzügyi problémák
Olivier Hoste mégis örül annak, hogy korábban nem jutott Magyarországon farmgazdasághoz. Az okok közt a kontinentális és változékony – egyszer túl nedves, másszor túl száraz – klímát említi elsőnek, majd rögtön kiszámíthatatlan szabályozásunk következik, amely szerinte (is) annyira gyakran változik, hogy az ember szinte semmit sem képes előre tervezni. Hiszen, ha nem tudjuk, mi lesz öt év múlva, akkor nem tudjuk, hogy hova megyünk, ekkor viszont nem lehet befektetni, mert nem tudjuk, öt év múlva mi lesz ezzel a befektetéssel – sorolta a gazdálkodó, majd harmadik és talán legfontosabb okként a financiális problémákat említette. Elmondta, ha Franciaországban bérelni akar egy gazdaságot, akkor elmegy a bankjához és kap annyi hitelt, ami egy évre elegendő a vetőmagra, a növényvédőszerekre, a gépek működtetésére, mindenre, tehát gyakorlatilag nincsenek finanszírozási problémái. Ugyanakkor Hoste úr emlékezett arra is, hogy amikor felkereste a magyar bankokat, azok nagyon óvatosakká váltak, amikor megtudták, hogy mezőgazdasági vállalkozást kellene hitelezniük. Viszont a mezőgazdaságban pénz nélkül nem lehet dolgozni – mondja a francia agrárszakember, aki biztos abban, ha holnap be akarna fektetni Magyarországon a mezőgazdaságba, az anélkül nem menne, hogy ne állnának mögötte francia bankok. Mert nálunk nem kapja meg az általuk nyújtott pénzügyi lehetőségeket.
Abban az esetben, ha Magyarországon a pénzügyi dolgokat rendezni lehet, és emellett van egy szervezett piac – korrekt, garantált árakkal, és nem a maiakkal –, akkor nem szükséges a magyar mezőgazdaságnak külföldiekre várniuk, mert a magyar gazdák is képesek lesznek fejleszteni azt – vélte Olivier Hoste. Szerinte ugyanis nekünk a helyismeret óriási előnyt jelent a külföldi befektetőkkel szemben, amit az elsőként ideérkező osztrákok, németek és angolok a rendelkezésükre álló jobb technológiával sem tudnak ellensúlyozni. Ha viszont a pénzügyi problémákat nem oldják meg Magyarországon, akkor a külföldiek óriási versenyelőnyhöz jutnak a mögöttük álló anyagi forrásoknak köszönhetően.
Olivier Hoste meg van győződve arról, hogy ez az a pillanat, amikor gazdaságot kell szereznie Magyarországon. Mégpedig azért, mert tudja, hogy Magyarország 2004-ben belép az unióba, és itt 2007-től emelkednek majd az agrártámogatások, miközben Franciaországban csökkennek. Emellett szerinte a magyar mezőgazdasági struktúra sokkal versenyképesebb, mint a francia. Ha a gabonaágazatot nézzük, akkor láthatjuk, a magyaroknak jelentős méretű gazdaságaik vannak, és jelentős termelési potenciállal rendelkeznek, emlékezzünk csak arra, hogy 15 évvel ezelőtt a termésátlagok sokkal magasabbak voltak, ez komoly adu. Persze vannak hátrányok is, én úgy látom, a magyaroknak e területen a legnagyobb problémát a logisztika okozza – mondta Olivier Hoste –, ezért be kell látnunk, hogy a gabonapiacon Franciaországban nem lehetünk velük versenyképesek. Azokon a piacokon azonban, ahol a franciák is jelen vannak, például Észak-Afrikában, ott igen.
A piaci pozíciókon túl természetesen sokkal több dologról van szó, mondta Olivier Hoste, aki úgy látja, mindenkinek az az érdeke, hogy a kelet-közép-európai országok integrálódjanak, és biztonságot nyújtsanak az uniónak. Ezt a franciák megértették, és úgy gondolják, ez szükséges. Arra is felhívta a figyelmet, ha a csatlakozást ipari szempontból vizsgáljuk, akkor az a jelenlegi EU-országoknak előnyös lesz, nekünk viszont minden bizonnyal hátrányos. Azért, mert az ipar hatalmas beruházási és kutatási pénzeket igényel, és úgy érzi, hogy emiatt elsősorban a nyugat-európai termékek érkeznek majd hozzánk, és nem a magyar termékek áramlanak majd Nyugatra. Ez a folyamat szerinte abban a pillanatban fordul meg, amikor a kelet-közép-európai országoknak lesz elég pénzük kutatásra és fejlesztésre. Ez potenciális erő, amit véleménye szerint Magyarországon csak akkor lehet kihasználni, ha a politikai stabilitás és támogatás társul hozzá.
A csatlakozás utáni pénzügyi lehetőségekről Hoste úr saját példáját említette. Elmondta, hogy évente egyszer tölti ki áprilisban a pályázatot – a dossziét, ahogy náluk hívják –, és még ugyanazon év november 16-án megkapja a támogatást. Ehhez viszont már tavasszal, hektárnyi pontossággal tudnia kell, hogy mit akar vetni. Egyedül a pontos terményárakkal nem tud számolni, és bevételét is csak körülbelül képes behatárolni, de ez a körülbelül sokkal stabilabb bármely magyar várakozásnál, mert a termésátlagok stabilabbak, akárcsak az árak. Talán ezért is vélekedett úgy Olivier Hoste, hogy az uniós csatlakozás öt-tíz évvel zárkózunk fel az EU mezőgazdaságához, igaz, akkor valószínűleg gabonafélékben, elsősorban a tavaszi kultúrákban – napraforgóban, kukoricában –, megverjük a franciákat, és valószínűleg tejtermelésünk is állja majd a versenyt. Az állattenyésztés többi ágáról Olivier Hoste nem nyilatkozott, mert e témában megítélése szerint kevésbé jártas, arra viszont rámutatott, hogy a hústermelés Dél-Amerikában lokalizálódik, akárcsak a cukor, aminek hatása Magyarországra begyűrűzik előbb-utóbb. Észrevehető, hogy a termelés egyes kontinensekhez kötődik: a fehérje- és a hústermelés Dél- és Észak-Amerikára, a gabonafélék termesztése pedig Európára „korlátozódik”, a tejtermelés pedig valószínűleg mindig helyi érdekeltség marad, mert a tej friss termék, és nem éri meg kontinensek között szállítani.
Agrárhatározók
Franciaországban a mezőgazdasági aktív dolgozók száma hatvan százalékkal csökkent – reagált Olivier Hoste arra a felvetésre, amely szerint a magyar mezőgazdaságból 250-500 ezer ember távozásával kell számolni az EU-csatlakozás után – a franciáknak azonban szerencséjük volt, mert ezt az embertömeget más iparágak felszívták – tette hozzá. Hozzáfűzte azonban azt is, hogy – sajnos – ez természetes folyamat, de egyben gazdasági kérdés is. Franciaországban húsz évvel ezelőtt egy emberre ötven hektár jutott, és ez megélhetést biztosított számára. Ma viszont már kétszáz hektár kell ugyanehhez. A magyarok agrárjövője, versenyképessége és 2007 utáni helyzete majdnem teljesen az EU mezőgazdasági politikai akaratától függ. Ha az unió úgy dönt, hogy megtartja a piacokat és fejleszti a mezőgazdaságot, akkor nincs probléma. Ha viszont nem, akkor gondok adódnak a mezőgazdaságban, mert olyan (agrár-) országokkal nem lehet versenyezni, ahol a földnek nincs értéke, ahol a gázolaj szinte ingyen van, nincsenek adóterhek, alacsonyak a bérek – mondta.
Az Európai Unió agrárpolitikája jelenleg elsősorban Franciaországtól és Németországtól függ, amelyek a döntések nagy részénél kellő súllyal vannak jelen. De holnap a 25 országos Európában elméletileg változások várhatók. Azért csak elméletileg, mert a gyakorlatban azoknak az országoknak van döntő szavuk a kérdésekben, amelyek a legtöbbet fizetik be az EU büdzséjébe. A jelenlegi állapot Franciaországnak nagyon kellemes, mert a franciák kapják a legtöbb támogatást a közös kasszából, viszont a németek fizetik be a legtöbbet, és érthető, hogy ezen a helyzeten változtatni akarnak – vázolta röviden Olivier Hoste. Franciaország viszont meg akarja őrizni mezőgazdaságát, mert amögött jelentős mezőgazdasági feldolgozóipar áll, amely a francia export jelentős részét termeli – tette hozzá.
Tudás és érdekvédelem
A tudásnak azonban benne kell lenni a feldolgozott termékben, és olyan termékeket kell előállítani, amely a célországban megfelel a vevők igényeinek, és versenyképesnek is kell lenni, és a piacot is meg kell szerezni – sorolta Olivier Hoste, külön kiemelve még egy problémát, amivel meg kell küzdenünk. Ez pedig a felesleg, ugyanis Európában gabonafélékből és tejből jelentős mennyiség halmozódott fel. Ahhoz tehát, hogy Magyarország végterméket exportáljon Nyugatra, előbb piacot kell keresnie, úgy, hogy tisztában kell lennie azzal is: az uniós feldolgozóipar meg akarja őrizni pozícióját. Az uniós cégek pedig nyersanyagokat keresnek majd, hogy képesek legyenek tovább működni – mondta. Példaként említette a francia libamájat, aminek nyolcvan százaléka Magyarországról származik, de a dobozon rajta van, hogy francia termék, csak azért, mert Franciaországban lett feldolgozva. Magyarországnak tehát meg kell küzdeni azzal a problémával is, hogy a termékekhez hozzáadott érték ára nem Magyarországon jelenik meg.
Olivier Hoste végezetül elmondta, hogy nagyon erős érdekképviseleteiknek köszönhetően – amelyek leginkább a mi terméktanácsainknak felelnek meg, de végül egyetlen szervbe tömörülnek – az unióban is sikerrel lobbiznak és nagyban képesek befolyásolni az EU agrárpolitikáját. Úgy látja, érdek-képviseleti csoportjaik azért hatékonyak, mert a termelők finanszírozzák azokat, cserébe viszont megkövetelik, hogy a képviseletek védjék meg érdekeiket. Olivier Hoste évi háromszáz eurót fizet, de ha a befizetéseket megszorozzuk a francia gazdaságok számával, akkor nagyon nagy összeget kapunk, amiért a termelőknek viszont nagyon nagy elvárásaik vannak. Mindemellett a brüsszeli lobbizás mértéke az aktuális politikai helyzettől is függ. Ha sematikusan kell ábrázolnom – mondta Olivier Hoste –, akkor van bal- és van jobboldal. Franciaországban a szocialisták mindig kevésbé védték a mezőgazdaságot, mint a jobboldali politikusok. A balodal az oktatást, a kulturális értékeket, kutatást, a szociális hálót jobban védi, míg a jobboldal az egyéni vállalkozókat és köztük a mezőgazdasági termelőket részesíti előnyben. Az elmúlt ciklusban balodali kormánya volt Franciaországnak, amely a mezőgazdaságot nem védte. Jelenleg jobboldali kormány van, amely jobban lobbizik a mezőgazdaság érdekeiért.
Olivier Hoste: 34 éves, Franciaországban ezerkétszáz hektáron gazdálkodik, amelyből 250 hektár bioterület. Alapítója és igazgatója egy francia–magyar vállalatnak (konvencionális és biovetőmag-termeltetés, konvencionális és biogabona-kereskedelem). 1990-ben felsőfokú technikusi végzettséget szerzett vállalati ügyvitelből és mezőgazdasági termelésből. 1992-ben elvégezte Franciaországban a nemzetközi kereskedelmi főiskolát. 1993–95 között Budapesten élt, és 1993-ban elvégzett egy évet a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen az MNB-képzésben. Hobbija a vitorlázás.
Lengyelország
Miért rendelték vissza Tuskék a lengyel nagykövetet Budapestről?
