A szálló portól a virtuális békáig

A tudományos kutatás és az eredeti gondolkodás színterei ma már nemcsak az egyetemek és neves intézmények lehetnek, s a nemzetközi megméretés is, úgy tűnik, nem életkor kérdése. A monori József Atilla Gimnázium negyedikes diákja Csiky Gábor Miklós, aki nemrégiben egy kutatómunkájával Bécsben az Európai Unió különdíját nyerte el. Azt vizsgálta, hogy a Százhalombattán működő hőerőmű által kibocsátott úgynevezett szálló por közrejátszik-e a városi és a kontrollcsoportként kiválasztott települések lakosságának felső légúti, illetve daganatos betegségeiben. Az adatgyűjtés és a hozzá kapcsolódó összehasonlító vizsgálatok feldolgozása egy évet vett igénybe.
A vizsgálat épp oly csendben történt, mint ahogyan a díj sem keltett különösebb feltűnést a környezetemben – mondja Csiky Gábor Miklós, szerényen hozzátéve, hogy iskolatársai meg az országos tanulmányi versenyeken szerepelnek jól, vagy egyéb érdekes témákon dolgoznak. Ő egyébként orvosi pályára készül.
– Azt szokták mondani, hogy a középiskolák többségében nemigen szeretik az eredeti gondolkodást, főképp, ha az eltér a hivatalos tanmenet szempontjaitól. Nem voltak ilyen nehézségei?
– Miért lettek volna? Bár fontos, ha az embert olyan környezet veszi körül, ahol lehet kérdezni a tanártól, netán biztatást is kap, és nem nézik csodabogárnak, ha valami különösen foglalkoztatja. Sokáig a történelem kötött le, ezen belül is a reformkor. Úgy három éve kezdett izgatni mindaz, ami az emberi élettel összefügg, annak állapotát befolyásolja, esetleg úgy, hogy nem is vagyunk tisztában azzal, milyen káros anyagok kerülnek a szervezetünkbe.
– Nem túl „nagy falat” ez egy kutatási témához?
– Ezért próbáltam kapaszkodókat, segítőket keresni. Az első kérdéseket az ember nyilvánvalóan a tanárának teszi fel, s ha biztatást kap, továbblép. Kezembe került dr. Tatár Enikőnek, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem kémiai-analitikai tanszéke docensének egy munkája. Ebben az olyan „láthatatlan”, károsító anyagokról, az úgynevezett szálló porról írt, amelyek bizonyos típusú hőerőművek működése során kerülnek a légtérbe. Jellemzőjük a rendkívül magas nehézfém-, főként nikkel- és rádiumkoncentráció. Vettem a bátorságot és megkerestem a szerzőt, elmondtam az ötletemet: ha a feltételezés szerint ezek károsan hatnak az emberi szervezetre, meg kellene próbálni, igazolni vagy cáfolni a hipotézist.
– Hogyan fogadta az ötletet?
– Látott benne fantáziát. Segített később is, amikor elakadtam, vagy úgy éreztem, ellepnek az adatok, sosem fogok kikecmeregni az egészből. De végig számíthattam a Tudományos Kutató Diákok Szövetségére, ahol erősíteni tudjuk egymást. És a nagyobb feladatoknál erőt ad az is, hogy mindig mellettünk áll egy mentor, az én esetemben őt dr. Csermely Péternek hívják.
Az összehasonlító vizsgálat egyik helyszíne, a hőerőmű miatt Százhalombatta volt, a természeti környezet és a széljárás által kiválasztott kontrolltelepülés végül Biatorbágy lett. De vizsgálta még néhány más, kisebb falu helyzetét is.
Mindenütt az azonos korcsoportú lakosság egészségi állapotára és a feltételezett károsító környezeti hatások összefüggéseire szeretett volna Csiky Gábor Miklós rámutatni, vagy éppen cáfolni azt. Mégpedig számokkal, tényekkel, amelyek – mint tudjuk – makacs dolgok. Ahhoz viszont, hogy a fentiek birtokában tájékozódhasson, fel kellett keresnie a különböző hivatalokat. Sorolja: Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, Központi Statisztikai Hivatal, a Pest Megyei, majd a Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal. Szüksége volt a Nemzetközi Rákregiszter adataira és persze türelemre, míg az adminisztráció ment a maga útján.
Az eredményekből arra a következtetésre lehetett jutni, hogy míg Százhalombattán a felső légúti és daganatos megbetegedések nem mutattak a vizsgált hazai arányoktól eltérést, más településeken, ahol a széljárás a hőerőműből kibocsátott port odaviszi, már kissé más a helyzet. Az átlagos megbetegedési arányokkal összevetve néhány kisebb faluban már következtetni lehet a nagyobb veszélyeztetettséget jelentő külső körülményre.
A bécsi megméretésen a különböző európai országokból hetven középiskolás diák találkozott. Tíztagú nemzetközi tudóstársulat bírálta el a tudományos dolgozatokat, amelyek megítélésében nemcsak a szakmai tartalom, hanem a téma feldolgozásának újszerűsége és merészsége is lényeges szempont volt. Ötletben persze nem volt hiány, hisz egy másik magyar versenyző, Guta Balázs azt mutatta be, hogyan lehetne az élő békákkal végzett laboratóriumi kísérleteket szimulációs módszerrel helyettesíteni. A pályaművek vizuális megjelenítésére külön hangsúlyt fektettek, és mindegyik pályázónak angol nyelven kellett érvelnie, ismertetnie munkáját.
Szoktuk mondani, nem ismerjük igazán ezt a korosztályt. És aggodalmaskodva gyakorta azt is, vajon milyen világot hagyunk rájuk? Olvasgassunk néha pályaműveket…