Washington minden árucikkét, így politikáját is Mexikón keresztül akarja exportálni dél felé. Bush ugyanis nem igazán népszerű Latin-Amerikában, Vicente Fox viszont annál inkább – jelentette ki lapunknak Juan de Dios Andrade, a mexikói elnök választási kampányának tanácsadója. A politológus, aki jelenleg a mexikói Nemzeti Akciópárt politikai szakértője, úgy vélte, az Egyesült Államok korábbi, imperialista viselkedését bizonyos mértékig levetkőzte. Néhány évvel ezelőtt Amerika gyakorlatilag bármit megtehetett a szegény és katonailag gyenge országokkal, mostanra azonban partnerekre van szüksége – különösen a szeptember 11-i terrorcselekmények fényében.
A megváltozott viszonyok közepette Mexikóra is új szerep vár. A terrorizmustól tartó amerikaiak Mexikóban azt a szűrőt szeretnék látni, amely meggátolja a veszélyes elemek eljutását az Egyesült Államokba. Megnehezíti a közép-amerikai ország helyzetét, hogy hadserege csekély és saját belső problémáival is meg kell küzdenie. Fox elnök elsősorban a kábítószer-csempészek ellen indított hadjáratot. Amerika szerint az elmúlt húsz év legjelentősebb tisztogatását hajtotta végre a karizmatikus vezető azzal, hogy saját katonai vezérkarát sem kímélve kiirtotta a drogcsempészek hálózatának a legális vezetéssel összefonódott részét. Ezzel együtt továbbra is problémát okoz a „híd” kialakításában a Mexikó felől Amerikába irányuló bevándorlási hullám, amellyel egyik ország sem tud – s talán nem is akar – mit kezdeni. A szigorú amerikai határvédelem emellett ellentmond a globalizációs ideálnak. Az Egyesült Államok ugyanis bezárja saját határait, s elvárja a többiektől, hogy nyissanak a világ felé. A politológus elmondta, a két ország között nincs határvédelmi megállapodás, így egységes fellépés sem lehetséges. Mindkét ország számára ugyanakkor öngyilkosság volna, ha leállítanák a bevándorlást. Az Egyesült Államok déli részét ugyanis gazdaságilag épp az olcsó mexikói munkaerő tartja életben, a mexikóiak pedig jó jövedelemhez jutnak a gazdag szomszédtól.
Vicente Fox elnök, George W. Bush jó barátja, úgy tűnik, a külügyek tekintetében kellemes helyzetben van. Ennél azonban sokkal viharosabb a szituáció a hazai politikában. Mexikó elnökének ellenzéke, az Intézményes Forradalmi Párt ugyanis hetvenegy éven keresztül vezette az országot, jelentős hátországgal rendelkezik, s így könnyen szövetkezhet az Egyesült Államokkal az elnök háta mögött. A saját kormányát külföldi segítséggel támadó párt – amely azért nem áll példa nélkül – mellett Mexikóban erős anarchista mozgalmak is működnek, ezért Juan de Dios Andrade úgy véli, gyökeres változások szükségesek a politikai kultúrában, hogy meg lehessen változtatni a mexikói valóságot. Az országban társadalmi megbékélésre van szükség, s ezért nagyon sokat tett II. János Pál pápa tavalyi mexikóvárosi látogatásán. Mexikó lakosságának több mint kilencven százaléka gyakorló katolikus, s ez jelentős politikai tényezővé tette az egyházat. Az állam és az egyház szétválasztása helyett azonban – újvilági társadalomról lévén szó – itt sokkal inkább a két hatalom összebékítése lenne kívánatos. A katolikus egyház ugyanis a krisztusi dogmák szellemében mindig ellenezte a hatalom korruptságát, kihágásait, s a társadalom peremén élőket, a gerillákat támogatták. Az egyház feje jött el békét tenni Mexikóba. Megjelenése különösen kedves volt a lakosságnak, ráadásul a pápa szentté avatott egy indián népi hőst, Juan Diegót, akinek a legenda szerint megjelent a guadelupe-i szűz. A politológus szerint a pápa ezzel a döntéssel közelebb tudja hozni egymáshoz a vallási és a politikai vezetőket. S ki tudja, miután több mexikói vallási vezető is helyet foglal a Bíborosok Testületében, egy nap majd mexikói pápa zarándokol el a guadelupe-i szűzanyához.
origo.hu
Vogel Evelin elismerte, ő készítette a hangfelvételeket
