Az esküvői fényképész mint „megfigyelő”

Elbeszélésem hőse „Frederich” nevű titkos megbízott, aki fotós, és jó kapcsolatokat ápolt a nyolcvanas évek szamizdatozó csoportjaival. 1983 őszén történt beszervezése után (BM III/III-4-b alosztály titkos megbízott) hamarosan jó viszonyt alakított ki és jelentett többek között Iványi Gáborról, Solt Ottiliáról, Nagy Andrásról, Nagy Jenőről.
A szamizdatkiadók közül Nagy Jenővel alakította ki legrendszeresebb kapcsolatát, ő hívta meg Demszky Gábor és Hodosán Róza esküvőjére 1985. május 31-re. A spicli ekkorra már megbízói engedélyével lakásán szamizdatkönyvtárat létesített, a kölcsönzésre és eladásra Nagy Jenőtől kapta az illegális kiadványokat.
A Demszky–Hodosán esküvő időpontjában már elfogadott pozíciója volt a szamizdatkészítők és -terjesztők között. Az ellenzékiek bizalmát mutatja az is, hogy az Inconnu csoport által működtetett Artéria Galériában 1985 márciusában Demszky Gábor négy-öt képével együtt állította ki „Frederich” cigány tárgyú fotóit Nyomor címen. A megnyitót Solt Ottilia, a Szegényeket Támogató Alap (Szeta) egyik vezetője tartotta.
Ajánlkozására Nagy Jenő rábízta a nyíregyházi szamizdatterjesztést, amit „Frederich” III/III-as tartótisztjei engedélyeztek.
A tartótisztektől kapott utasítások alapján közeledett egyes személyekhez, beférkőzött életükbe, kifürkészte szokásaikat, véleményüket, terveiket. Így jó előre felkészülési lehetőséget adott megbízóinak, hogy kidolgozzák „akadályozó-korlátozó” intézkedéseiket. Mivel a második nyilvánosság létrehozása (a nyomtatott szamizdatsajtó) és a vele járó konspiráció paradox helyzeteket teremtett, mindig az egyes kulcsszereplők helyzetmegítélő és személyiségfelmérő képességén múlt, hogy titkaikat kivel és milyen mértékben osztották meg. De a másik oldalon a titkos adatgyűjtés során felhalmozódó információk, a kirajzolódó kapcsolati háló és ennek manipulálása legalább annyi találékonyságot és rugalmas gondolkodást igényelt, mint a változó politikai helyzetre adott ellenzéki reagálás.
A nyolcvanas évek derekától a magyar titkosszolgálatnak a valódi eredményt már nem is a házkutatásokkor lefoglalt sokszorosítóeszközök és szamizdatkiadványok jelentik, hanem az a lehetőség, hogy az ellenzék tagjai között hosszú távon működő hálózati személyekkel ellenőrizhetővé, esetleg irányíthatóvá, terelhetővé tehető az ellenzéki tevékenység. A nyilvános ellenzéki összejöveteleket gyakran látogató spiclik alkalomadtán szívesen ajánlkoztak tiltakozó aláírások gyűjtésére, nyomdai közvetítőnek vagy szamizdatterjesztőnek. Ezzel lehetőség nyílt nemcsak a megjelent szamizdatok, hanem a tervezett kiadványok előzetes ellenőrzésére is.
A Demszky–Hodosán esküvőn a hálózati személy számára nagyszerű lehetőség adódott felvenni a kapcsolatot újabb ellenzékiekkel. Erről „Frederich” így számol be egy jelentésben:
„Barátom május 31-én elment Demszky Gábor esküvőjére. A polgári esküvő a Kossuth téri házasságkötő teremben volt. Itt ismerősként jelen volt Krassó György, Nagy Jenő, Nagy Bálint, Kőszeg Ferenc, Rajk László és sokan mások.
Barátom Nagy Jenőhöz és Krassó Györgyhöz csapódott. Nagy Jenő mondta, hogy sajnos nem sikerült a könyvtárhoz új anyagot hoznia. (…) A vacsora közben figyelt fel barátom Haraszti Miklósra. A ceremónia utáni »szeretetvendégségen« úgy rendezte a dolgait, hogy Haraszti közelébe kerülhessen, és az többször lássa őt beszélni Krassóval, Iványival, Demszkyvel. Rajk Lászlóval többször barátságos mosolyt váltottak (barátom még közelebbről nem ismerte Rajk Lászlót). (…) Az egyházi esküvőn barátom beszélt Nagy Andrással is, megemlítette neki a könyvtárat. (…) Az egyházi esküvő után barátom megkérdezte, hogy kell-e a vacsorán is fotóznia, Demszkyné azt mondta, hogy persze, jöjjön csak fel. Barátomat Demszky is meghívta. (…)
Este 1/2 9-re barátom felment Rajkékhoz (Eörsi-lakás). (…) Így került közvetlen kapcsolatba barátom Rajk Lászlóval, akit barátom rögtön megdicsért a Dalos-könyv illusztrációjáért. Rajk lángvörösen visszautasította a dicséretet, de a csalit bekapta, mert minden alkalommal, amikor később elment barátom mellett, mosolyogva megsimogatta a vállát. Úgy látszik, a hiúságát érte találat.” (Dalos György: 1985 című könyvének illusztrációit Rajk készítette.)
Az esküvőn megjelenő Haraszti Miklóssal, a szamizdat Beszélő szerkesztőjével itt kerül közelebbi kapcsolatba „Frederich”. Haraszti a lakására invitálta a spiclit. Egy későbbi találkozójuk alkalmával Haraszti részletes tájékoztatást adott az ellenzék ügyeiről, sokszorosítási technikáiról, konspirációs módszereiről az őt lakásán felkereső hálózati személynek. (További dokumentumok: www.mno.hu.)