Egészen biztos, hogy a tornanádaskai eset – ahol két idősebb fiú feltehetően molesztált egy hatéves kislányt – nem egyedülálló. Sok gyermekvédelmi intézményben történik ilyesmi, sajnos elég gyakran – állítja Herczog Mária, az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa. A szociológus mérföldkőnek tartja az esetet, hiszen először fordult elő, hogy intézeti gyermekek gondozói a nyilvánosság elé léptek egy ilyen problémával, vállalva saját felelősségüket és elismerve tehetetlenségüket.
A gyermekvédelmi intézményekben általában kis létszámú a személyzet, és nincs megfelelően felkészítve. A dolgozók megterhelő munkát végeznek rossz körülmények között.
– Ha egy gyerek családból kerül intézetbe, a beutalás oka gyakran éppen az, hogy erőszakot szenvedett el. Ennek feldolgozásához azonban nem kap segítséget, és vagy újra áldozattá válik, vagy elkövetővé, hiszen úgy tanulta: az a világ rendje, hogy a nagyobb bántja a kisebbet. Ez így megy generációkon át. Különösen, ha a gondozók becsukják az ajtót, mert nem akarnak tudomást venni arról, hogy mi történik mögötte.
A szociológus szerint súlyos hiba, hogy a két elkövetőt előzetes letartóztatásba, fiatalkorúak börtönébe helyezték, ezek a gyerekek ugyanis enyhén fogyatékosak, s nagy valószínűséggel hasonló bántalmazásnak lesznek kitéve.
Az angolszász világ élen jár a hagyományos kollégiumi iskolákban, gyermekotthonokban történő visszaélések leleplezésében. Ezekben az intézetekben egynemű gyerekek élnek; nagyon gyakori a homoerotikus zaklatás és a megalázó beavatási szertartás. Amikor ez kiderült, súlyosan megrázta a közvéleményt. Megdöbbentő volt az a felismerés is, amely a szociológus szerint nálunk még várat magára: előfordul ugyanis, hogy éppen gyermekvédelmi intézményekben „bújik el” egy-egy pedofil hajlamú felnőtt. (Nagy-Britanniában tavalyelőtt hoztak egy rendeletet, amely szigorú feltételekhez köti az ilyen intézetben való munkavállalást. A felvételkor megvizsgálják, van-e bármi jele annak, hogy a jelentkező szexuálisan vonzódik a gyermekekhez.)
A nem szexuális erőszak is eluralkodott az intézetekben. A növendékek sok helyütt egymást „csicskáztatják”, a felnőttek pedig gyakran a gyermekeken vezetik le a bennük felgyülemlett sokféle feszültséget, frusztrációt, vagyis az intézetben élő kiskorúak lényegében védtelenek.
A gyermekvédelmi törvény hozta létre a gyámi tanácsadó tisztséget. A cím olyan szakembert takar, aki felelős a gyermekvédelmi gondoskodásban élő fiatalok fizikai, lelki jólétéért. Az intézetekben viszont erős ellenállásba ütköznek a tanácsadók, mert csupán ellenőrt látnak bennük.
A gyermeki jogok ENSZ-okmányát 1989-ben fogadták el, és 1993 óta a magyar jogrend része. A magyar iskolák többségében azonban nem tanítják, sőt az ellen is tiltakoznak, hogy a folyosón vagy az osztálytermekben kifüggesszék a jogok listáját. Herczog Mária több olyan iskoláról tud, ahol nem engedték kitenni a gyermekek számára ingyenesen hívható segélyvonalak számát, mondván, nincs rá szükség.
A szociológus úgy látja, hogy a magyar családok többsége nehezen birkózik meg a konfliktusokkal. A gyermekek elleni erőszakos cselekmények nyolcvan százaléka családon belül történik, és ez elsősorban lelki és fizikai bántalmazás, de nem ritka a szexuális visszaélés sem. A magyar gyerekeknek körülbelül öt százaléka vált már szexuális molesztálás tárgyává, és körülbelül tizenöt százalékuknak van tudomása arról, hogy ilyesmi történt a környezetében. Herczog Mária szerint a szexuális bántalmazás körébe tartozik az is, ha egy szülő megengedi, hogy gyermeke szexjeleneteket nézzen a televízióban, vagy őt lássa nemi aktus közben. A gyerek számára az ilyesmi nagy lelki megpróbáltatás.
Talán még sohasem foglalkozott olyan élénken a média a gyermekek elleni erőszakkal, mint napjainkban, azonban a legtöbb újságcikk nem szolgálja a gyermekek érdekeit. Az áldozatokat és az elkövetőket csupán érdekességként mutatja be. A sajtó dolga az lenne, hogy arra bátorítsa az áldozatokat – akik sok esetben nem mernek vagy nem tudnak feljelentést tenni –, ne tűrjék az erőszakot, kérjenek segítséget – véli Herczog Mária. Ha az áldozatot megszégyeníti, lejáratja a média vagy az eljáró hatóság, akkor éppen a kívánatos hatás ellenkezőjét éri el.
A belga Marcel Frydman által végzett szocializációs vizsgálatok mutatják, hogy az ábrázolt erőszak nemcsak növeli a gyerek agresszivitását, hanem közömbössé is teszi mások szenvedésére. Egy idő után úgy tekinti az erőszakot, mint a konfliktusok normális megoldását. (Egy amerikai gyerek tizenkét éves korára átlagosan nyolcezer gyilkosságot lát a televízióban – ezt az adatot harminc évvel ezelőtt tették közzé. A helyzet azóta tovább romlott.) Sok minden, amit a gyerekek a képernyőn látnak, szexuálisan is brutalizál.
Vetró Ágnes gyermekorvos egy tanulmányában (Fordulópont, 1999) rámutat, hogy a gyerekek főként azokat a filmen látott agresszív cselekedeteket utánozzák, amelyek által a szereplő eléri célját. Az agresszió láttán emelkedik a gyermek izgalmi szintje, s közben mintát kap arra, hogy erőszak útján vezesse le a feszültséget.
Vetró Ágnes beszámol egy esetről: nyolcéves kisfiút vittek hozzá vizsgálatra, aki éjszakánként felriadt, kiabált („Ne bántsatok!”), és leszaladt a lépcsőn, másnap pedig semmire sem emlékezett. Kiderült, hogy az apa horrorfilmrajongó; nagy szeretettel veszi körül gyermekét, még nindzsafelszerelést is készített neki. A gyermeknek ötéves koráig Rambo-filmeket vetített, mondván, ez élvezetes, férfias szórakozás. A gyermekorvos szerint az egyes tévéműsorok keltette szorongást az öngyilkosságok egyik motivációjaként is számon tarthatjuk.
A szexuális ingerhatások szintén károsak. Vetró Ágnes szerint a gyermekeket a képernyő „világosítja fel” a felnőttek nemi életéről. A kicsik a pornográf képeket a szeretet helyett az agresszivitással kapcsolják össze. A szexjeleneteken felserdült fiatalok a nemiséget pusztán technikai kérdésként fogják fel, és szexuális fantáziaviláguk gyakran a szadomazochizmus irányába torzul.
A gyermekeket érő erőszakhullám terjedésének kezdetén egy bulvárlap ezt írta: a híradások nyomán várhatóan növekedni fog a hasonló esetek száma. Amikor ez beigazolódott, az újság cinikusan megállapította: „Beteljesült a jóslat.” Sokak számára ismeretes a Werther-effektus: Goethe Az ifjú Werther szenvedései című regénye sosem látott öngyilkossághullámot indított el Európában, fiatal emberek ezrei vetettek véget életüknek a főhős példája nyomán. Ez történt kicsiben hazánkban is, amikor a sajtót ellepték az első magyar szépségkirálynő öngyilkosságáról szóló tudósítások: sok (javarészt intézeti) kamaszlány követte Molnár Csilla tragikus példáját.
A bulvársajtó a fogyasztók legalantasabb ösztöneit célozza meg, mint amilyen például a kukkolási vágy. A washingtoni orvlövész egyik rémtettének áldozatáról egy honi bulvárlap így számolt be: „Vacsora után kapta a golyót a hasába.” A tornanádaskai esetet egy másik bulvárlap így adta hírül: „Timin gyakorolták a szexet”, majd egy következő cikkben „Elmebaj vagy prostitúció?” cím alatt találgatta, mi lesz az áldozat további sorsa.
Tokaj
Mit hoz a nyár?
